Itt e nagy kőrengetegben élek csendbe, elfeledten,
s boldogan rovom az utcát álmodozva egymagam,
mintha csak magamba járnék, tűn az ember, mint az árnyék.
Lopva néz csupán reám még, s tépelődöm zajtalan,
a morajló forgatagba, a sír mély nyugalma van,
a magány nyugalma van.

Az imás gyönyörbe zengő, zöldhomályú hűvös erdő
oly nyugalmat sosem ád, mint a nagy, a kevély város.
Mert van itt lomb és van itt fa, kőfa százfelé hasítva,
megnyesett nagy ősi szikla és cirádás kőlevél,
melyben a zúgó őserdő megszelídült lelke él,
megbűvölt vad lelke él.

Ó, mi zajgó és sugáros a zsibajgó, büszke város,
a jövőre szomjú lelkem együtt száguldoz vele,
s mint imádom a magas falt, a rét, erdő - a magasztalt
nem oly kedves, mint az aszfalt kék porát nyelt szőnyege,
és a zörgés, durva csörgés nékem édesded zene,
altató szelíd zene.

1909


Elemzések

A vers Kosztolányi Dezső A városban című alkotása, melyben a költő a városi élet és a természet közötti kontrasztot állítja szembe. Az alábbi elemzésben a verselemzés folyamán a magyar és nemzetközi szépirodalom területén található lehetséges összefüggéseket vizsgáljuk meg.

A vers első soraiban a költő az egyedüllétét és a város zaja közti ellentétet fejezi ki. A magány érzése, ahogy az ember eltűnik az árnyékával együtt, többek között megtalálható József Attila A tiszaeszlári versek című kötetében is. Itt a költő is ugyanazon érzést fejezi ki, amely által az ember elmerül az előtte lévő térben. A város zajától való visszavonulást és a magányt ábrázoló versekkel kapcsolatban knisarnai beszél egy ókori pangó városról, melynek kétféle lelke is a versekből kiolvasható. Ilyenek például Arany János A walesi bárdok és Gizella énekei, vagy Ady Endre Szindbád-trilógiája.

A második versszakban a költő a város és a természet közti különbséget állítja szembe. A városban van lomb és fa, de eme mesterséges elemek sosem tudják átadni a természet nyugalmát. Egyes magyar költők is gyakran használták ezt a természet-kontrasztot, mint például Vörösmarty Mihály A Dunához, ennek angol nyelvterületen egyik példája pedig Wordsworth Tintner combnja. Itt a természetben található átadhatatlan gyönyörrel és békével szembeállítja a város nyugalmát.

A harmadik versszakban a költő a városi élet izgalmát és harsányságát jeleníti meg, melyet a szeretetteljesen leírt vágyott tájképekkel kontrasztál. A város jellemző zajainak szépségével és azok zenei hatásával kapcsolatban egyik nemzetközi példa Lord ByronA Napóleoni magányos hintaja.

A vers időbeli kerete 1909-re utal, ami a költő életében történt eseményekhez és hatásokhoz köthető. Ezt a korabeli kulturális és irodalmi viszonyokhoz és irányzatokhoz is lehet kapcsolni.

Összességében Kosztolányi A városban című versében a városi lét és a természet közti ellentétet, valamint a városi élet izgalmainak hangulatát és a vágyott természet nyugalmát állítja szembe. A versben található motívumok és hangulatok a magyar és nemzetközi irodalomban is visszaköszönnek, mutatva a költő művének univerzális jellegét.

A vers természettudományos szempontból számos elemet tartalmaz, bár a középpontban inkább a szerző elmélkedő hangulata és a városi élet árnyoldalai vannak. Azonban a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatos dolgokra is reflektálhatunk.

Az első sorban Kosztolányi által használt "kőrengeteg" kifejezés a természeti környezet kőzetekkel teli jellegét emeli ki. Az elmúlt évtizedekben a tudósok jelentős előrehaladást értek el a földtörténeti és geológiai kutatások terén, aminek köszönhetően sokkal jobban megértettük a kőzetek eredetét, kialakulási folyamatait és jelentőségét a Föld történetében.

A második és harmadik sorokban a városi lét elhagyásáról és a természetbe való álmodozásról van szó. A modern technológia és társadalmi változások előrehaladásával az emberek egyre kényelmesebb és "mesterséges" életet élnek a városban, ami során kevésbé vesznek részt a természetes élőhelyekben. Az utóbbi években egyre több kutató foglalkozik az emberi kapcsolattal a természettel, és a városi élet hatásait a mentális egészségre és a jóllétre.

A negyedik sorban a "morajló forgatag", valamint a "sír mély nyugalma" és "magány nyugalma" képek jelennek meg. Ezek a természettudományos kutatásokban is szerepet játszhatnak. Az akusztikai ökológia kutatásainak eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a városok zajszintje negatív hatással lehet az élőlényekre, beleértve az embereket is. A természettudósok arra törekednek, hogy megértsék a városi zajok hatásait az élővilág jólétére és evolúciójára.

Az ötödik és hatodik sorokban a versben a város és a természet összemosódik. A városban található növények, fafajták, kőzetek és azoknak a természetes környezetükben való megjelenése utalhat a biológia, a botanika és a geológia területén elért kutatási fejleményekre. A természettudományban folyamatosan felfedeznek és kutatnak új fa- és kőzetfajtákat, amik segítenek feltárni a Föld dinamikáját és változatosságát.

A hetedik sorban a versben Kosztolányi a város tapintható és hallható vibrálására utal. A modern fizikai és akusztikai kutatások nagymértékben előrehaladtak az elmúlt évtizedekben. A hangok kutatása lehetővé tette a városi zajok érzékelésének és azok hatásainak mélyebb megértését. Ezen kutatásoknak köszönhetően a városi zajok kezelése és enyhítése érdekében új megoldásokat találnak.

A vers betűközi részén található dátum a vers eredeti megjelenési dátuma, ami 1909. Ez az időpont azért fontos, mert azóta jelentős előrehaladás történt a természettudományok területén. A közelmúltban a kutatók olyan felfedezéseket tettek, mint például a Fekete Lyukak első közvetlen felvétele, az emberi genom teljes leolvasása vagy a környezet barátiságos technológiák fejlesztése. Ezek az előrehaladások nagymértékben befolyásolják a mai természettudományos kutatásokat és eredményeit.

Összességében elmondható, hogy a versben Kosztolányi Dezső jelzéseket ad az emberi kapcsolatról a természettel, amihez több természettudományos kérdés is kapcsolódik, mint a geológia, a biológia, az akusztika és a fizika területei. A természettudományok fejlődése és kutatási eredményei nagyban befolyásolják a világunkhoz való viszonyunkat és megértésünket.

Kosztolányi Dezső "A városban" című versében a teológiai szempontok állandó jelenlétét tapasztalhatjuk. A versben megjelenik a város mint egy kőrengeteg, amelyben az ember szinte elveszik, árnyékként lebeg az utcákon. Ez a kép a keresztény teológiában ismerős lehet, ahol az ember arra törekszik, hogy megtalálja az Úr jelenlétében a helyét és hivatását. Az emberi létben való önelfeledettség és a városnak az emberi tevékenység szimbóluma, amely mögött Isten szavát keresik, és ahol a városi zajok hangzása feloldja az emberi gondolatokat. Ebben a verselemzésben azt fogom elemezni, hogy milyen összefüggések figyelhetőek meg a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő városi kép arra utalhat, hogy az ember az ősi bűn utóhatásaitól próbál szabadulni és megtalálni a helyét Isten jelenlétében. Az álmodozás és a magányra való törekvés azt mutatja, hogy az emberi gondolatok és érzések elkerülhetetlenek, de a vallás fontos szerepet játszik az emberiségben, mivel segít megtalálni a lelki béke és nyugalom helyét. Ebben az értelemben a vers teológiai jelentőséggel bír, és arra hív fel, hogy a város nyüzsgésében is megtaláljuk az Istent.

A patrisztika, vagyis az az időszak az egyháztörténetben, amikor a korai egyházatyák és teológusok fontos teológiai kérdéseket és témákat vitattak meg, segíthet megérteni a verseben megjelenő nyugalom és zene jelentőségét. A patrisztikus gondolkodásban az emberi szív és elme a világ rendjét tükrözi, és az emberi elme határtalan potenciállal rendelkezik az Isten megismerésében és imádatában. A verseben megjelenő zene, az aszfalt pora és a város zajai mind-mind Isten iránti szeretet és tisztelet kifejeződései lehetnek. Az imádság és az ima megtalálása a városban elengedhetetlen, és arra utalhat, hogy az ember Isten jelenlétében megtalálja a nyugalmát és az útját az életben.

A skolasztika, vagyis a középkori filozófiai és teológiai irányzat, amely a filozófiai rendszerezésre és a racionalizmusra összpontosított, képes segíteni abban, hogy megértsük a városban tapasztalt nyugalmat és az emberi gondolatok elcsendesedését. A skolasztika azt mondja, hogy a világ léte lényegesen összetett és összefüggő, és az ember azonosíthatja a világ jelenségeit és törvényszerűségeit. Ehhez azonban a csendesség és a meditáció szükséges, hogy az ember meghallja és megérthesse Isten hangját. Ez a csendesség megjelenik a versben, ahol az ember magányra vágyik és az egyedüllétben találja meg a nyugalmat.

Összességében a Kosztolányi Dezső "A városban" című versét teológiai szempontból lehet értelmezni, mivel azt mutatja, hogyan lehet megtalálni Isten jelenlétét és nyugalmát a városi létben. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira való utalások segítenek megérteni a városban tapasztalt csendességet, az imádság és az Isten iránti tisztelet kifejeződéseit, valamint az emberi elme határtalan képességeit az Isten megismerésében. Ezek a teológiai elemek azt mutatják, hogy az ember a város zajában is megtalálhatja Isten jelenlétét és az életének értelmét.