Mély volt az éjjel, botra dőlve álltak
a nagyszakállu bugyros férfiak,
csillogtak az öszvér hátán a tálak,
a fákban a madárraj felriadt.

A csecsemő sírt anyja mellin alván,
feldőlt az asztalon a tölt kupa,
vakogva hátrált a barom a szalmán,
s vértől sötétlett a ház kapuja.

Halk suttogástól borzadott az éjjel,
sáppadt fejek néztek ki szerteszéjjel,
az útra csörrentek már a tüszők.

S vastrombitával, bosszuló haraggal,
dühös ököllel szállt a bosszuangyal
és véres lett a vértelen küszöb.