Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta,
     elhagytál, s én is, jaj, elhagytalak.
Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,
     éhes, sovány és légies alak.

Mert úgy szerettél, hogy rajongva vissza-
     hívlak, te bátor, rongyos és szabad,
ki keserű poharát daccal issza
     s tűzzel fakadnak száján a szavak.

De merre vagy? Most tán még mostohábban
élsz egy sötét és vak diákszobában,
olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?

Vagy tán fekéllyel fekszel a szemétben,
vagy mit se várva, ifjan és setéten
az asztalodra ráborulva sírsz?


Elemzések

A vers kosztolányi Dezsőtől származik, és az "Áldott szegénység" címet viseli. Az alábbiakban megvizsgáljuk a vers irodalomtudományi szempontjait mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A versben megtalálhatók olyan jellemzők, amelyek a magyar irodalomban is megfigyelhetők. Az alapvető jellemzők közé tartozik a versforma, amelyet választott: egy háromszakaszos prózához hasonló szerkezetet követ. Ez a forma szokatlan a magyar irodalomban, de Kosztolányi Dezsőtől tipikus, aki többnyire szokatlan és kísérletező formákat alkalmazott. Emellett a versben a költő erős érzelmi terhelést használ, amely tipikus a magyar irodalomban.

A nemzetközi szépirodalom területén a versben felismerni lehet az európai modernizmus jellemzőit. Ez különösen az érzelmileg töltött nyelvhasználatban és a szimbolikus képek használatában nyilvánul meg. A versben a költő váratlan és tiszta képekkel festi le a szegénység állapotát, és erőteljes érzelmi hatást hoz létre a versben szereplő karakterekkel kapcsolatban. Ez az érzelmi töltés és képek kísérletező alkalmazása tipikus a modernista költészetben.

A versenek számos kapcsolódása lehet más, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomhoz, de ezek csak néhány elem, amelyek kiemelkednek. A vers általánosan megidézi a szegénység és az elhagyatottság érzését, amely elterjedt témák a világirodalomban. Emellett a versben megtalálható a költő saját érzéseinek kifejezése, amely szintén gyakori téma és stílus a világirodalomban.

Összességében a Kosztolányi Dezső által írt "Áldott szegénység" vers irodalomtudományi szempontból akár a magyar, akár a nemzetközi szépirodalom területén elemzhető. A vers jellemzői és a benne megfogalmazott témák számos kapcsolódást mutatnak mind a magyar, mind a nemzetközi irodalmi hagyományokhoz.

A vers első sorában a "szegénység" szóval találkozunk, ami az ember anyagi helyzetére utal. Azonban ez a szó itt túlmutat pusztán a pénzhiányon, és inkább egyfajta lelkiállapotot, életszemléletet jelent. A versben a "szegénység" mint "áldott" és "szelíd" tulajdonság jelenik meg, olyan értékekkel párosítva, amik a mai társadalmat is jellemzik. A mai természettudományban is megfigyelhető egyfajta térnyerés, miszerint az emberek egyre inkább elismerik a természeti erőforrások véges mivoltát, és az egyszerűség, a visszafogottság, a szűkösség értékké válnak.

A vers második sorában a "spiritiszta" szóval találkozunk, ami a paranormális jelenségekkel és a lélekkel kapcsolatos. Ez pedig összekapcsolható a modern tudomány néhány területével, például a kvantumfizikával vagy a tudatelmélettel, amelyek vizsgálják a tudat és a valóság kölcsönhatását. Az elmúlt években egyre több kutató foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és egyre több társadalmi területen is megjelennek ezek a témák.

A versben a szeretet is megjelenik, amelyhez a "rajongás" és a visszaszámlálás kapcsolódik. Ez a szeretet és rajongás a "szegénység" iránt való viszonyra utal, amelyet a "bátor, rongyos és szabad" szavakkal jellemez. Ez a megközelítés egy új aspektust hoz a természettudomány számára, hiszen eddig inkább a gazdagodás és a többletértékek létrehozása volt a hangsúlyos.

A vers további részében a szereplőt hiányérzet és kétségbeesés jellemzi, amit a "fekéllyel fekszel a szemétben" és az "az asztalodra ráborulva sírsz" sorok kifejeznek. Ez a leírás az emberi szenvedést, a társadalmi elszigeteltséget és a mentális egészség problémáit jelképezi. Ezek a témák szintén köthetők a természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, amelyek egyre inkább felismerik az emberi egészség és jólét összefüggéseit a környezeti tényezőkkel és az életmóddal.

Végül fontos megjegyezni, hogy a versben a természettudományos szempont csak egy aspektusa a vers értelmezésének, és a költészet és a tudomány két különböző terület, amelyek különböző megközelítéseket igényelnek. Az itt leírtak csupán egy lehetséges értelmezés az adott szempontból, amely elgondolkodtató összefüggéseket mutathat a két terület között.

A vers a teológiai szempontból a szegénység és az isteni szeretet közötti kapcsolatra reflektál. Kosztolányi Áldott szegénység című versében a szegénységet szelíd és tiszta erőként ábrázolja, amelyet az ember képes elhagyni és visszahívni magához. A versben megjelenik a spiritizmus szimbolikája, amelyen keresztül az emberi lélek kapcsolatot teremthet az isteni erőkkel.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a szegénység pozitív ábrázolása, ami a Bibliában is fontos téma. A Bibliában Krisztus többször azt tanította, hogy a szegények, a szerények, és az alázatosak örökséget kapnak az Isten országában. Ebből a szempontból a vers arra utal, hogy az áldott szegénység a szeretet és Isten közelebbi kapcsolatának jelzője lehet.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik az ember és Isten közötti kötelék képe. A szegénység ábrázolása arra utal, hogy az emberi lélek csak a megtisztulásban és az anyagi világ dolgaitól való függetlenedésben találhatja meg az isteni szeretetet. A versekben megjelenik az emberi lélek vágya az isteni közelébe, és az ehhez szükséges alázat és önfeláldozás.

A skolasztika nézőpontjából a vers az ember és Isten közötti szeretet kapcsolatát vizsgálja. A szegénység ábrázolása a szelídséget és tisztaságot jelképezi, ami Isten közelében található. A versben megjelenő szegénység azt sugallja, hogy az emberi lélek szegénységben, az anyagi világ dolgaitól távol, könnyebben érheti el az isteni szeretetet és megtapasztalhatja az isteni meghívást.

Ezenkívül más szempontból is értelmezhetjük a verset. Például az áldott szegénység lehet a külső és belső gazdagságban való megtaláltság, a lemondás és az egyszerűség fontosságának hangsúlyozása. A versben az elhagyás és a visszahívás motívuma is megjelenik, ami arra utalhat, hogy az ember a világi dolgokat félretéve képes kapcsolatot teremteni az isteni erőkkel és megtapasztalni az isteni szeretetet.

Összességében a vers teológiai szempontból a szegénység és az isteni szeretet közötti kapcsolatra reflektál. Az áldott szegénység jelképezi az alázatot, a tisztaságot és a szeretetet, amelyek elengedhetetlenek az isteni megtapasztaláshoz és a szelíd erőkhöz való kapcsolódáshoz. A versben felvázolt összefüggések érintik a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjait is, amelyek az ember és Isten kapcsolatát és a szegénység pozitív értékét hangsúlyozzák.