A "Álmok alkonyatja" című vers teológiai értelmezése megkívánja a költő vallásos, spirituális, és lelki állapotának vizsgálatát és értelmezését. A vers egyszerre mutatkozik misztikus és kétségekkel teli gondolatokkal átszőttnek, amelyek kapcsolódnak a bibliai és a teológiai értelmezéshez.
Az első sor már az elején felveti a misztikus elemet a "nyári dél" és a "sárgálva tűz le" képeivel. Ez a rész arra utal, hogy a vers tanulságában a költő találkozik a Létezés alapvető és szimbolikus képével, amely sok vallási és teológiai rendszerben is jelen van.
Az "ablakom befüggönyözöm" rész annak a személyes vallásosságnak a megjelenítése lehet, amely a költőtől elválasztja a külvilágot, és lehetőséget ad a belső elmélkedésre és a szellemi kapcsolódásra. Az "álom-alkonyat" pedig az átmenetet jelképezi a valóságos világ és a lelki tevékenység között.
A következő sorokban érezhető a költő kétsége és a spirituális eigenzikus keresése. "Ijedten kotródik a durva élet" - ez a sor felveti a kérdést, hogy a spirituális tapasztalás és a vallásos élmények miként illeszkednek az emberi élet nehézségeibe és szorongásaiba. A "cend, végtelenség, bús öröm fogad" részben az emberi tapasztalás és az isteni dimenzió közötti kapcsolatot, és az ember szükségességét jelzi a lelki térbe való menekülésre.
Az "Egy éj-szemű leány szemembe réved" részben találkozhatunk a patrisztika jellemzőivel, ami az isteni és az emberi kapcsolat bemutatására összpontosít. A költő leírja a leányt, mint a test árnyékát, ami esetleg utalhat a korabeli neoplatonista vagy manicheista gondolatokra. A száműzött szegények szeretete pedig azt mutatja, hogy ez a kapcsolat valóságos, de egyidejűleg száműzött és boldogtalan.
A következő sorok a tér, az idő és a létezés relativitását érintik. "Száll az idő. Percek, órák, napok?" - itt a skolasztika nézőpontja jelenik meg, ami az időt és a térrel való kapcsolatot vizsgálja. A költő itt azt a kérdést veti fel, hogy a misztikus élményekben eltelt idő reális vagy képzelődésbeli. A láz kapcsán pedig a költő talán megkérdőjelezi érzékelésének és tudatának valóságát, ami kapcsolódhat a skolasztika gondolataihoz, miszerint az érzékek csak az anyagi világot érzékelik, és az igazság az elme és a lélek szintjén található.
Végül az idézet a vers végén ("1905") a történelmi kontextusra is utalhat, amikor a költő életében bekövetkezett események hatással lehetnek a lelkiállapotára és a kérdései felmerülésére.
Ezen értelmezésen kívül lehet más megközelítések is, amelyek például a hermetikus filozófiára, a modern pszichológiai nézőpontokra vagy akár a posztmodern kritikára támaszkodhatnak.