Keresés:

Kosztolányi Dezső

Álmok alkonyatja

Mikor a nyári dél sárgálva tűz le,
befüggönyözöm az ablakomat,
s belémerengek a bús lámpatűzbe.

Narancsszín est lesz, álom-alkonyat.
Ijedten kotródik a durva élet,
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.

Egy éj-szemű leány szemembe réved,
a teste árnyék, s én is árny vagyok,
s szeretjük egymást, száműzött szegények.

Száll az idő. Percek, órák, napok?
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.

Én nem tudom, élek vagy képzelődöm?

1905
Írd meg a véleményed Kosztolányi Dezső Álmok alkonyatja című verséről!
Kosztolányi Dezső további versei: