Álmodtam, álmodtam
távol Ázsiáról,
messze Ázsiáról,
ragyogó napfényben,
dicsőségben fürdő
magyarok honáról.

Oh, hogy felébredtem,
könnyel telt meg szemem,
mert fájt látni nekem,
a sötétség után
milyen fényes dicsőség
ragyogott mindenen.

Hogy odaszállt lelkem,
mennyországba' jártam,
mert hazámat láttam,
fénylő dicsőségben
s nem hitvány, görnyedő
rút rabszolgaságban.

Láttam őseimet,
kacagány volt rajtuk,
villogott szép kardjuk,
hogy az ütközetbe
rohantak, dübörgött
a parlag alattok.

Láttam őseimet,
láttam eget rázó,
villámot szikrázó
nyilokat, ahol csak
jártak, a csatatér
piros vérben ázó.

Hallám a kürtöknek
kiváló fúvását,
a mének futását,
hej szegény hazámban
ily képeknek dehogy
lelhetni most mását.

Oh, hogy felébredtem
és sírva fakadok,
oh mért nem hagytatok
az álom ölében,
édes feledésben
oh mért nem hagytatok.

Álmodni, álmodni
messze Ázsiával,
távol Ázsiával,
ragyogó napfényben,
dicsőségben fürdő
magyarok honával.

1900-1901


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz olyan konkrét elemeket vagy utalásokat, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók lennének. Az állítások és képek inkább történelmi és kulturális szempontokra koncentrálnak, amelyek a magyar történelem korábbi időszakaiba és eseményeibe helyezik át az olvasót.

Az első néhány sorban a vers arról álmodik, hogy messze Ázsiában a magyarok büszkén és dicsőségben élnek. Ez nemcsak a történelmi időkben, hanem napjainkban is fennálló kultúrákat és népeket idézheti.

A vers következő része az ébredést és az ábránd véget érését írja le. A sötétség után a felszínre kerülő fényes dicsőség megjelenítheti a reményt és az újjászületést, ami a természettudományban például az új felfedezésekhez és megértésekhez kapcsolódhat.

A vers további részeiben a múltat idéző képek és metaforák jelennek meg, például a kardok, a harcok, a vérrel ázott csataterek. Ezek az elemek nem feltétlenül kapcsolódnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez vagy kutatási eredményeihez, hanem inkább a történelemre és a nemzeti identitásra utalnak.

A vers végén a főszereplő panaszkodik és sír azért, hogy nem maradhatott az álom birodalmában és nem hagyhatta el magát a kellemes feledés állapotában. Ez egyéni érzéseket és vágyakat fogalmaz meg, inkább a személyes élményekkel és kívánságokkal foglalkozva, semmint a természettudománnyal vagy kutatási eredményekkel kapcsolatban.

Summa summarum, a vers inkább egy nemzeti történeti és kulturális kontextust mutat be, semmint a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható elemeket.

Kosztolányi Dezső "Álom" című verse egy visszaemlékezésre épülő álomleírást tartalmaz. A versben a költő álmodik egy távoli, ragyogó napfényben és dicsőségben fürdő Ázsiáról, mely valójában a magyarok hazájává válik.

A bibliatudomány nézőpontjából nézve a versben feltáruló képek és hangulatok összefügghetnek az Ószövetségben és a zsidó hagyományban előforduló kapcsolathálókkal és visszavonatkoztatásokkal. A zsidó történelem során többször volt jelen a rabszolgaság és a szabadulás témája, melyek a versben is megjelennek. Az őseket idéző képek és a csaták leírása pedig összekapcsolódhatnak az Izrael népének történetével és a harcokkal, melyeket az Ószövetségben olvashatunk.

A patrisztika nézőpontjából a költő által megfestett dicsőség és fájdalom kontrasztja arra utalhat, hogy az álomban megjelenő hazát isteni jelenlét tölti be. A mennyországba való utazás motívuma pedig kapcsolódhat a patrisztikus gondolkodáshoz, melyben a lélek halála után a mennyei boldogságban leli örömét.

A skolasztika nézőpontjából az álmot lehet úgy értelmezni, mint egy óhajtást a költő részéről, hogy visszanyerje a régi időkben elvesztett dicsőséget és szabadságot. Ez a vágy pedig az egyéni boldogság teljesítésére és a hatalom vágyára utalhat.

A vers azonban nem csak teológiai nézőpontból is értelmezhető. A költő ábrázolása a hazával kapcsolatos álmairól és vágyairól sokkal inkább a romantikus irányzathoz kapcsolható, melyben a múlt és az őseink iránti nosztalgia és a hazaszeretet dominál.

Egy másik lehetséges nézőpont szerint a vers a nemzeti identitás kérdésével foglalkozik, és azt fejezi ki, hogy a magyarok büszkék az őseikre és a történelmükre, és vágyakoznak egy olyan hazára, ahol a dicsőség és a szabadság megélhető lenne.

Összességében a vers teológiai szempontból attól függően értelmezhető, hogy melyik nézőpontot vesszük figyelembe. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika mind hozzájárulhatnak a verselemzéshez és a szövegben rejlő összefüggések megértéséhez. Azonban más irányzatok, mint a romantika vagy az identitásgondolkodás is megfogalmazhatnak értékes magyarázatokat a vers tartalmára.

Kosztolányi Dezső Álom című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos összefüggést és kapcsolatot lehet felállítani mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területein.

Elsőként a versben megjelenő távoli, Ázsiából származó álom világának a tematikája kapcsolatba hozható a keleti irodalomban gyakran előforduló motívumokkal és hangulatokkal, például a buddhizmussal, a haikukkal vagy a keleti filozófiával. A keleti költészetben és irodalomban az álmok és a távolságok gyakran jelképesek, és a versekben jellemzően spirituális vagy meditatív tartalmakkal párosulnak.

A magyar irodalomban a versben megjelenő visszanyert dicsőség és szabadság motívuma kapcsolatba hozható a nemzeti és történelmi öntudattal, valamint a szabadságharccal és az 1848-49-es forradalommal. Az ősök és az őket körülvevő dicsőséges és hősies képek ugyancsak magyar irodalmi hagyományokhoz kapcsolódnak, például Arany János Toldijához vagy Vörösmarty Mihály Himnuszához.

A versben megjelenő felébredés és a valóság fájó felismerésének motívuma kapcsolatot mutat a romantikus irodalomban és az ébresztés témájával, mint például Vörösmarty Talentumával vagy Ady Endre Reggeli ébredéssel című verseivel.

A versben megjelenő hazaszeretet és a múltba való visszatérés vágyának tematikája gyakori a nemzetközi irodalomban is. Az otthonra és a szülőföldre való nosztalgia jellemző Shakespeare verseire, mint például a Szerelmi függelék vagy József Attila verseire, mint például Az én hazám vagy A tiszta forrás.

Az álmok és a valóság találkozásának témája kapcsolatot mutat Franz Kafka és Jorge Luis Borges hétköznapi valóság és abszolút álom közötti határvonalat feszegető műveihez. A fájdalmas felébredés vagy a szembesülés azzal, hogy az álom csak illúzió, gyakori motívum a modern irodalomban.

Végül, a versben megjelenő vágyak szerelmek, konfliktusok, csaták iránt kapcsolatba hozhatóak valamennyi irodalom irányzatával a romantika és a lírai irodalomtól kezdve a realista irodalmi műveken keresztül egészen a modernista és posztmodernista alkotásokig, ahol a vágy és a vágyakozás állandó téma.

Ezen összefüggések és kapcsolatok alapján elmondható, hogy Kosztolányi Dezső Álom című verse számos irodalomtudományi szempontból széleskörű elemzést és értelmezést tesz lehetővé mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom kontextusában.