Bús nyári éjjel, benn az öltözőben
          halotti táncra kél a ruhatár.
Valami zúg, valami félrerebben,
s a néma csendben, a pállott melegben
          kobold, manó halkan topogva jár.

Megzizzen a szél a szines ruhák közt,
          szellemkezével hárfázik a múlt.
Hol vannak a tapslázas, téli esték?
Könnyé olvadt a tréfa és a festék,
          a villamosláng félve kialudt.

Lebbenve kelnek a reves fogasról
          a gazda-vesztett, elhagyott ruhák.
A hős nehéz bibor-palástja mozdul,
árnyak nyüzsögnek a sötét sarokbul,
          s a zongorán egy bús akkord fut át.

Sápadtan inganak a holdas éjben
          a rízsporos, mosolygó asszonyok.
Csábítva ring a halvány primadonna,
mellette tarka fezben a bolondja
          s a holt komikus árnya mosolyog.

Sírnak, kacagnak átölelve egymást,
          a suttogásuk oly fájó, ködös.
A testtelen, szegény ruhák beszélnek,
lengésük édes és rejtelmes élet...
          Ég a rivalda, mint az üstökös.

Egyszerre csend lesz. Mind tovább osonnak,
          a nyári ég künn izzó, mész-fehér.
A pók szövi hálóját egy sarokban,
eltűn a hold, a tikkadt deszka roppan,
          s riadt futással surran egy egér.


Elemzések

A vers, Kosztolányi Dezső Árnyak találkozója, kevés direkt kapcsolódással rendelkezik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Ugyanakkor, a szövegben számos olyan elem található, amelyek képesek felidézni a természetben történő változásokat vagy az élőlények viselkedését.

Az első sorban a "bús nyári éjjel" és "a pállott melegben" utal a hangulatváltozásra és a hőmérsékletre, amelyek a természetben is megfigyelhetőek.

A második versszakban a "megzizzen a szél a színes ruhák közt" képzeletbeli megjelenítése lehet a szél mozgásának. Ugyancsak a szél mozgatásával szerepel a "hárfázik a múlt" metafora.

A harmadik versszakban a "gazda-vesztett, elhagyott ruhák" lebegő mozdulatai emlékeztethetnek a légmozgásra vagy a helyváltoztatást igénylő folyamatokra.

A negyedik versszakban a "rízsporos, mosolygó asszonyok" lehet, hogy utalnak a növények virágzására, amikor a virágport (pollen) a levegőbe kerül.

Az utolsó versszakban a "pók szövi hálóját" leírás a pókok viselkedését jelenítheti meg.

Tehát bár a vers első ránézésre nem fókuszál a természettudományos témákra, de számos olyan elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatóak a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel.

Kosztolányi Dezső "Árnyak találkozója" című versében az alábbi irodalomtudományi összefüggésekre lehet rámutatni:

1. Tematika: A vers a múló idő, a múlt elvesztése, a halál és az elmúlás témájával foglalkozik. Ez a tematika nem csak a magyar, hanem a világirodalomban is gyakran előforduló motiváció.

2. Hangulat: A vers sötét és melankolikus hangulatot ábrázol. A halotti tánc és a reá jellemző atmoszféra, valamint a halvány színek és a mozgás hiánya mind hozzájárulnak a sötét, bizonytalan és fájdalmas hangulathoz. Ez a hangulat megtalálható többek között az expresszionizmus és a szimbolizmus irodalmában is.

3. Szimbolikus elemek: A versben számos szimbolikusan töltött elem található, például a kobold, a manó, a zongora, a halvány primadonna. Ezek a szimbólumok lehetnek az emberi vágyakat vagy érzelmeket jelképező elemek. Az ilyen szimbolikus elemek használata tipikus a szimbolizmus és a modernista irodalom számára is.

4. Versformai és nyelvi elemek: Kosztolányi a versben a rímképletek és a ritmus helyes használatával kifejezi az elmúlás és a halál misztikus atmoszféráját. Emellett az érzelmeket a képszerű és érzékletes nyelv segítségével közvetíti. Ez a versformai és nyelvi virtuozitás tipikus a szépirodalomban, és például a modernizmus egyik jellemzője is.

5. Motívumok: A versben több ismétlődő motívum is megtalálható, például a ruhák, az árnyak és a múlt említése. Ezek a motívumok az elmúlást, a változást vagy akár az identitás elvesztését is jelképezhetik. Több irodalmi irányzatban is előforduló motívumokról van szó, például a romantikus vagy a szürrealista irodalomban.

Ezen elemek és összefüggések alapján az "Árnyak találkozója" egy irodalomtörténeti szempontból is érdekes vers, amely összekapcsolja a magyar irodalom sajátosságait a szélesebb körű nemzetközi vonatkozásokkal.

Kosztolányi Dezső "Árnyak találkozója" című versében teológiai szempontból számos elem és utalás található. A verse spirituális és vallásos jellegű, és az emberi élet múlandóságát, halandóságát, valamint a szellemi és az anyagi világ közötti kapcsolatot hangsúlyozza.

A bibliatudomány szempontjából a versben található halotti tánc, az elhagyott ruhák és az árnyak nagyon érdekesek. Ezek az elemek megidézik az elhunytak világát és szimbolizálják az elmúlást, valamint a halál általi megtörést és megváltozást. A ruhák és az árnyak keresztülbeszélnek az időn, és közvetítik az elhalt emberek emlékeit és történeteit. Ebben az értelemben a versben jelenlévő elemek az elhunytak szellemi jelenlétét hordozzák, és egyfajta örök életet és folytonosságot idéznek fel.

A patrisztikus teológia szemszögéből nézve a vers hangsúlyozza az emberi lélek halál utáni sorsának gondolatát. A ruhák, melyek az elhagyott gazda-vesztett tulajdonságát viselik, jelképezhetik a halott lelkének az átmeneti állapotát, mielőtt elhagyja a földi világot. Az árnyak, amelyek beszélnek és élettel töltenek meg a verseben, szintén utalhatnak a lélek halál utáni folytatódására, a szellemi dimenzióra vagy az elhunytak közötti kapcsolatra.

A skolasztika szemszögéből a versben hangsúlyos lehet a hasonlóság a múlt és jelen között, valamint a múlt megjelenése az emlékek, árnyak és tárgyak révén. Ez a hasonlóság megidézheti a vallásos gondolkodás által hangsúlyozott időtlenséget és az isteni jelenlétet a földi világban. A versben a múlt eseményei folyton jelen vannak az emlékek és az árnyak révén, és a múlt és jelen közötti kapcsolat lehetőségét veti fel.

Más teológiai nézőpontokból is meg lehet közelíteni a verset, például az isteni kegyelem és megbocsátás témáját. A halotti tánc és az elhagyott ruhák előre mutathatnak az üdvösség reményére, és az árnyak, amelyek mosolyogva búcsúznak, megjeleníthetik az Isten irgalmas és szeretetteljes jelenlétét még a halál pillanatában is.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Árnyak találkozója" című vers teológiai szempontból számos értelmezési lehetőséget kínál, és lehetőséget ad arra, hogy a halál, az örök élet, a múlandóság és a szellemi dimenzió jelentőségét és kapcsolatát bemutassa.