Mily néma, langyos undor ráng az ajkán,
míly túlvilági-furcsa és komoly.
Elérhetetlen bányákban kutat tán?
Ilyen egy alvó, keleti szobor.

Az ősi álom ez, mely a halálnál,
az éjjelnél is titkosabb titok.
Valaki itt van, s a túlpartra átszáll,
itt van, s a fénynek hátat fordított.

Mostan pedig beszélnek tán felőle.
Villámvonaton szállanak előre,
s ordítva zeng a földi tánc, a dal.

De ő az éj s halál eleven szobra,
úgy fekszik itten felmagasztosodva,
s az ágya csendes, fehér ravatal.

1910


Elemzések

A vers első sorai a cím alapján az alvásra utalnak, és ebből kiindulva egy olyan képet festenek elénk, hogy az alvó ember arcán ott van egy néma, langyos undor. Ez a hatás mögött pedig talán az alvás közbeni testi állapottal, vagy akár az álmok világával kapcsolatos tudományos felfedezések állhatnak. A mai természettudományban egyre több kutatás foglalkozik az alvással, az álmokkal és az emberi tudat működésével kapcsolatban.

A második és harmadik versszakokban található "az ősi álom" és "a túlpartra átszáll" kifejezések az elmúlás, a halál és az utazás témáit sugallják. A halál és az utazás az ember számára mindig is rejtélyes és érdekes témák voltak, és napjainkban is számos kutatás folyik ezen a területen. Az élettartam és az egészségügyi tudományok fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre többet tudjunk a halál folyamatáról, és az utazás - legyen az a földi életből a túlvilágra, vagy akár az űrutazás - kutatása szintén nagy előrelépéseket tett az elmúlt évtizedekben.

A kívülállók, akik a "villámvonaton szállnak előre" és "ordítva zeng a földi tánc, a dal", utalhatnak a technológiai és társadalmi fejlődésre is. A modern technológia, például az internet és a közösségi média, megváltoztatta az emberek kommunikációs és társadalmi viselkedését, így az emberek ténylegesen gyorsan és hangosan kommunikálnak a földi táncban és dallal, ahogy a versben is le van írva.

Az utolsó versszak megemlíti az alvásnak és az alvó személynek a halál és a csend közelébe való emelkedését, valamint az ágyat, mint "fehér ravatal". Itt található továbbá az idézet, hogy "1910". Ez arra utal, hogy a verset Kosztolányi Dezső ebben az évben írta. Ebben az időszakban a tudományos kutatásokban a halál és az alvás iránti érdeklődés már elkezdődött, például az időközben felfedezett REM (Rapid Eye Movement) alvás. Az ágyat pedig tekinthetjük a pihenés és a regenerálódás helyének is.

A vers teológiai szempontból az alvás és az álom különlegességére és misztériumára helyezi a hangsúlyt. Az alvó személy metaforája lehet a transzcendenciának és a túlvilági világnak. A vers elején a költő megemlíti az "érhetetlen bányákat", amelyeket az alvó talán kutat a túlvilágon. Ez a sor a halálra és a halál utáni életre is utalhat, amelyek az egyik legfontosabb teológiai témák.

A költő továbbá kifejezi azt a gondolatot, hogy az alvás és az álom mélyebb és titkosabb titkokat rejthet magában, mint a halál és az éj. Ez a gondolat összekapcsolódik a bibliatudománnyal, amely a Biblia elemzésével és értelmezésével foglalkozik. A bibliai szövegekben is számos utalás és történet található az álomra és az alvásra, amelyek gyakran misztikus és spirituális jelentéssel rendelkeznek.

Az álom misztériumára és spirituális jelentőségére utalhat a patrisztikus teológia is. A patrisztikus atyák, mint például Ágoston Szent vagy Aquinói Szent Tamás, a vallási tapasztalatok legalapvetőbb forrásait az álmokban és a látomásokban látták. Tehát az alvás és az álom a teológiában fontos szerepet játszhatnak a személyes kapcsolat kialakításában Isten és az ember között.

A vers utolsó soraiban a költő a skolasztika teológia nézőpontjaira utalhat. A skolasztika olyan filozófiai és teológiai iskola volt a középkori Európában, amely a racionalitás és a logika alapján próbálta értelmezni a hit tanait. Az alvó személyt itt "az éj és halál élő szobrá"-nak nevezi, és hangsúlyozza a fehér ágyát, amely lehet egyfajta szimbólum az eltemetésre és a halálra. Ez felkelti a földi tánc és dal szárnyalását és ordítását, amelyek ellentétben állnak az alvó nyugalmával és csendjével.

Összességében tehát a vers teológiai jelentése az alvás és az álom transzcendentális és misztikus jellegére összpontosít. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segítenek árnyalni a vers mondanivalóját, és azt sugallják, hogy az alvás és az álom fontos szerepet játszhatnak a vallási tapasztalatokban és a személyes kapcsolatban Isten és az ember között.

A vers irodalomtudományi szempontból több szempontból is érdekes. Kezdhetjük az alapvető elemzéssel, amely a vers formai és stilisztikai jellemzőit vizsgálja.

A vers formailag egy szonettel kezdődik, ami a magyar költészet hagyományos versezéki formája. A szonett tíz sorból áll, amelyeket négy négyes és egy kettős sor alkot. A rímképlete a versben az ABBAABBACDDEED. Azonban érdekes megfigyelni, hogy noha a rímképlet marad a hagyományos, a vers egészében az elosztás szimmetriátlan. Ez azt sugallhatja, hogy a vers tartalmilag is széttöredezett és egyensúlyhiányban van.

A vers nyelvezete visszafogott és letisztult. Az egyszerű nyelvezet segít a versben megragadni az alvás és a halál közötti határt. Ezt erősíti a versben használt szimbolikus nyelv, ahol "ősi álom" és "halál eleven szobra" jelölnek valamit, ami már nem a földi valóságban van jelen.

A vers témája az alvás és az álmok természetével foglalkozik, de ezt a témát általánosítva megfogalmazza. A versben az "alvó" nem egy konkrét személy, hanem egy általános jelenség, amely a túlvilági és misztikus dolgokkal van kapcsolatban. Ez az általánosítás lehetővé teszi a vers nemzetközi összefüggésekbe való behelyezését is.

A magyar irodalom területén azt láthatjuk, hogy a vers stilisztikai és tematikai jegyei illeszkednek Kosztolányi Dezső többi alkotásához. A költő gyakran volt foglalkoztatva a halállal és a halál tematikájával, és a verseiben gyakoriak voltak a szimbolikus és misztikus elemek. Ezért az "Alvó" is Kosztolányi számos más verseivel kapcsolatban értelmezhető.

A nemzetközi szépirodalom területén számos hasonló témájú és stilisztikai megoldásokat alkalmazó művet találunk. Az alvás és az álmok motívumai általánosan jelen vannak a világirodalomban, és más költők is foglalkoztak velük. A misztikus és túlvilági elemekkel kapcsolatban például Edgar Allan Poe művei juthatnak eszünkbe, ahol a halál és a misztikum szorosan összekapcsolódik.

Összességében azt lehet mondani, hogy a vers valóban érdekes analizálni magyar és nemzetközi irodalomtudományi szempontból. A forma és a stilisztikai megoldások mellett a tematika és a szimbolikus jelentések is segítenek a vers befoglalásában a nagyobb irodalmi összefüggésekbe.