A vers első sorai a cím alapján az alvásra utalnak, és ebből kiindulva egy olyan képet festenek elénk, hogy az alvó ember arcán ott van egy néma, langyos undor. Ez a hatás mögött pedig talán az alvás közbeni testi állapottal, vagy akár az álmok világával kapcsolatos tudományos felfedezések állhatnak. A mai természettudományban egyre több kutatás foglalkozik az alvással, az álmokkal és az emberi tudat működésével kapcsolatban.
A második és harmadik versszakokban található "az ősi álom" és "a túlpartra átszáll" kifejezések az elmúlás, a halál és az utazás témáit sugallják. A halál és az utazás az ember számára mindig is rejtélyes és érdekes témák voltak, és napjainkban is számos kutatás folyik ezen a területen. Az élettartam és az egészségügyi tudományok fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre többet tudjunk a halál folyamatáról, és az utazás - legyen az a földi életből a túlvilágra, vagy akár az űrutazás - kutatása szintén nagy előrelépéseket tett az elmúlt évtizedekben.
A kívülállók, akik a "villámvonaton szállnak előre" és "ordítva zeng a földi tánc, a dal", utalhatnak a technológiai és társadalmi fejlődésre is. A modern technológia, például az internet és a közösségi média, megváltoztatta az emberek kommunikációs és társadalmi viselkedését, így az emberek ténylegesen gyorsan és hangosan kommunikálnak a földi táncban és dallal, ahogy a versben is le van írva.
Az utolsó versszak megemlíti az alvásnak és az alvó személynek a halál és a csend közelébe való emelkedését, valamint az ágyat, mint "fehér ravatal". Itt található továbbá az idézet, hogy "1910". Ez arra utal, hogy a verset Kosztolányi Dezső ebben az évben írta. Ebben az időszakban a tudományos kutatásokban a halál és az alvás iránti érdeklődés már elkezdődött, például az időközben felfedezett REM (Rapid Eye Movement) alvás. Az ágyat pedig tekinthetjük a pihenés és a regenerálódás helyének is.