A vers témája egy ismeretlen temetőben járó, kósza lélek képe, aki gyászdalt dalolva járja be a kereszteket és virágokat tele pillangókat tartalmazó környezetet. A lírai én megsápadt az érkezésig, ami sugallhatja, hogy valamilyen nyomasztó érzés hatja át.
A következő részeknél az elhunytak felett tartott gyászszertartáson vesz részt: zörömböl a fekete lámpán, följajgatja az alvókat, és lehajol az ismeretlen sírhalom fölé, mintha szülője temetkezési helye lenne. Ez a kép kontrasztot teremt a korábbi képekkel, amelyek a virágos és pillangós temetőt ábrázolják.
A versből kiderül, hogy a lírai én valami valakit, egy bús halottat keres már egy élet óta, és a múlt folytatójává akar válni. Ez a vágy határozza meg kósza lélekként való vándorlását is. A vers záró sorainak többértelmesen is értelmezhetőek: lehet újbóli megkísértésre utal, hogy ezúttal a gyertyát gyújtja lángra, vagy pedig arra, hogy a kósza lélek végül megtalálja az ismeretlent és eléri a célját.
Az ismeretlen temető motívuma és a halál, múlt és emlékezés témája szinte minden kultúrában jelen van a szépirodalomban. Az ismeretlen temetőben járó lélek motívuma általában a halál és az elszakadás, magányosság érzését jeleníti meg. Az ismeretlen jelző pedig azt hangsúlyozza, hogy aki az adott temetőben vándorol, az valójában senki sem, csak egy halottak között lévő árnyék, aki megpróbál valamiféle rendezést életében, múltjában elérni. A temetők szimbolikus jelentése azonban különböző lehet: lehet a múlt és az emlékezet helyszíne, ahol az elhunytak szellemeiként járnak az árnyak, de lehet a halállal való szembenézés helyszíne is.
Az ismeretlen temetőben járó lélek motívumot a magyar irodalomban rendkívül sokféleképpen találhatjuk meg. Kosztolányi Dezső Az ismeretlen című verse például éppen azt fejezi ki, hogy az ismeretlen temető a múlttal és a halállal való egyfajta szembenézést jelképezi. Találkozhatunk további példákkal is az irodalomban, ahol a temető és a halál motívuma központi szerepet játszik, például Radnóti Miklós néhai Budapesti temetők című verse.
A nemzetközi szépirodalom területén is rendkívül sok szöveg található, amelyek a temető és a halál motívumát dolgozzák fel. A híres angol költő, William Wordsworth A temetőben sétáló című versében a temető mélységes csendjét és a természethez való vágyat jeleníti meg. Weöres Sándor Margaret Bridge-i találkozósorozatának egyik részében pedig a temető helyszíne a múlttal való szembenézés és feldolgozás helyszíneként jelenik meg.
Az ismeretlen temető számos irodalmi alkotásban megjelenő témája tehát lehetőséget ad a halállal és múlttal való egyfajta szembenézésnek és feldolgozásnak. A versben megjelenő képek és motívumok segítségével az olvasó ráhangolódhat a témával kapcsolatos gondolatokra és érzelmekre.