Iszik. Halál-pajtásával kocintgat.
Tömjén gyanánt száll rá a füstgomoly.
Ártatlan arcán lázak mégse nyílnak.
Sohasem ily józan, nyugodt, komoly.

Iszik, iszik. Nehéz, halotti csendbe.
Szemére hűvös mámor szálldogál.
Poharát szertartásosan emelve
most úgy iszik, akár egy áldozár.

Most úgy iszik. S az arca oly setét,
mintha az élet gyászos gyógyszerét
emelné búsan a halál elé,

csak azt sajnálja, hogy a földgolyó
nem egy pohár - tűznedvvel lángoló
hogy azt is, azt is kihörpintené.

1909


Elemzések

Kosztolányi Dezső Az ivó című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggésre lehetünk figyelmesek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi kontextusban.

Először is, a vers nyelvezete és formai megvalósítása kapcsolatba hozható a szecesszió, vagyis a modernista irányzattal, amely a 20. század elején jellemző volt a magyar irodalomban. Ez a stílusirányzat hajlamos volt az expresszív, képzavaros nyelvezetre és a szokatlan képek használatára. Az ivó is hasonló jegyeket mutat: a vers túlzott metaforái, a képalakító kifejezések és a szokatlan képi megformálás mind erre utalnak.

A versben megjelenő motívumok, mint például az ivás, a halál, a mámor és az áldozat, a romantikus és szimbolista művekkel való kapcsolatban is értelmezhetők. Ezek a motívumok hozzájárulnak ahhoz, hogy az alkoholizmus és a menekülés a valóságból a halálba olyan általános és univerzális értelmezést kapjon, amely más művekben is megjelenik, például Baudelaire vagy Rimbaud műveiben.

A vers tematikája felveti a halál és az elszigeteltség motívumait, amelyek központi témák az irodalmi kánonban. Az alkoholizmus azonban túllép a konkrét jelentésén, és általánosan értelmezhető visszavonulást és menedéket az élet nehézségei elől. Ezen túlmenően, az alkoholizmus és a halál motívuma olyan szépirodalmi művekkel is összekapcsolható, mint pl. Edgar Allan Poe alkoholista hősének történetei.

Az ivó időbeli és társadalmi kontextusa is fontos lehet az értelmezésben. A vers Kosztolányi korai művei közé tartozik, és az 1909-es évvel dátumozható. Ez az időszak különösen fontos volt a magyar irodalom történetében, hiszen a Nyugat című irodalmi folyóirat alapításával és a modern irodalmi műfajok elterjesztésével jelentős változások következtek be. Az ivó tehát ennek az időszaknak az irodalmi törekvéseit tükrözi, beleértve az új formanyelvet, a szimbolikus jelentőséget és az egyéni érzékenység bemutatását.

Összességében tehát elmondható, hogy Kosztolányi Dezső Az ivó című verse számos lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén. A formai megvalósítása és nyelvezete kapcsolódik a szecesszióhoz, a motívumok és tematikák általános értelmezést nyernek a romantikus és szimbolista művekhez képest, és időben és társadalmi téren is kapcsolódik a korabeli irodalmi eseményekhez.

A költői alkotás természettudományos szempontból történő elemzése izgalmas és kihívást jelent, mivel a vers általában nem közvetíti a tudományos ismereteket vagy a legfrissebb felfedezéseket. Azonban az alábbi elemzésben megpróbálom az As ivó című verset a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatba hozni, figyelembe véve az időtartományokat és a tárgyakat, amelyekkel a vers foglalkozik.

Kezdve a vers címével, "Az ivó" egy olyan helyszínre és tevékenységre utal, ahol az ember folyadékot fogyaszt. Ez a folyamat már természetesen megtörtént az emberi történelem kezdete óta, és a legfrissebb felfedezések ezen a területen ritkábban történnek. Azonban a tudomány még mindig felfedezi a kulcsfontosságú szerepét a folyadékok fogyasztásában az emberi egészség fenntartásában és a test működésének optimalizálásában.

A versben a halál-pajtással történő kocintás, valamint a füstgomoly, ami a pohárból származik, érdekesnek tűnik. A tudományos kutatás azt mutatja, hogy a füst és a füstgomolyok belélegzése káros hatással lehet az emberi egészségre, különösen a légzőrendszerre és a tüdőre. A dohányzás és a más füstforrások belélegzése emelkedett rizikót jelent a tüdőrák, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és más légzőrendszeri betegségek kialakulásában. Tehát ezek az elemek hozzájárulhatnak a természettudomány friss felfedezéseihez, amelyek káros hatását vizsgálják az emberi egészségre.

A versben megemlített pohár emelése is megérintheti a kémiai folyamatokat, amelyek a folyadék és a levegő kölcsönhatásából származnak. A folyadékok párolgása és a gázelvonás fontos jelenségek a természettudományban, és ezek a folyamatok részét képezhetik annak, ahogyan az alkoholtartalmú italok elillannak. Az alkohol is általában jelentős téma a táplálkozási és egészségügyi tudomány területén, és a fogyasztásának hatásait kutatják a szervezetre.

A vers központi témája egyébként az ivás és egyfajta vágy kifejezése, hogy a Földgolyót fogyassza el egy pohár tűznedvvel. Ezt a részt nehéz összekapcsolni a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, de metaforikusan megérthetjük az ember vágyát arra, hogy uralja, manipulálja és használja a természetet. A tudomány és a technológia fejlődése növeli az ember képességeit a természeti erőforrások kiaknázására, ami számos környezeti problémát és etikai kérdést vet fel. A globális felmelegedés és a környezetszennyezés olyan fontos témák, amelyek kapcsolatban vannak a természettel és az emberi tevékenység hatásaival.

Összességében véve, míg a Kosztolányi Dezső "Az ivó" című verse nem közvetít közvetlenül újabb természettudományos felfedezéseket, számos elemét lehet kapcsolni a természettudomány területeivel. A füstgomoly, a folyadék párolgása és a pohár emelése mind olyan témák, amelyek a kémiai és a fizikai folyamatokhoz kapcsolódnak. Emellett a vers utalhat az emberi tevékenységek és a természet közötti összefüggésekre, amelyeket a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel vizsgálnak.

A vers teológiai szempontból számos értelmezésre ad lehetőséget. A legszemléletesebb elem a versben az ivás metaforája, amely általánosságban az élvezeteket, a mulatságokat jelenti, de itt konkrétan az alkoholt fogyasztást jelzi.

Az első sorban a halál-pajtás szókapcsolat rámutat arra, hogy az ivásnak esetlegesen vannak veszélyei, amik a halálhoz vezethetnek. Ebben az értelemben a vers teológiai vonatkozásban a halállal való konfrontációt is jelenti. Ezzel összefüggésben a második sorban említett füstgomoly az áldozati füstöt juttatja eszünkbe, ami az ősi vallásokban a halottak tiszteletének, istenek megszólításának a része volt.

Az ivó arca lázak mégse nyílnak, tehát az ivás hatására nem változik meg az emberi arckifejezés, nem látható belső változás, ami arra utalhat, hogy az ivás mögött nincs valódi élmény, érzelem, esetleg a valóságtól való menekülés áll fenn, ami teológiai kontextusban az ember Isten elől való menekülését is jelentheti.

A második versszakban a folytatódó ivás kapcsán a hűvös mámor szemére száll, amely arra utal, hogy az ivás az érzékek hatására történő felüdülést jelenti. Emiatt a mámor a test köreiben keletkezik és alsóbbrendű érzelmi élményt ad.

A vers utolsó részében a halállal és az ivással kapcsolatban a földgolyó és a pohár képe jelenik meg. Az ezoterikus szimbólumrendszerben a földgolyó jelképezi az emberi sorsot, az életet, a földi tapasztalásokat. Ezzel szemben a tűznedvvel lángoló pohár egy olyan transzcendens állapotra utal, amit az ivás által el lehet érni. Az ember tehát sajnálja, hogy az életet, a földi tapasztalást nem élheti át olyan intenzitással, mint az ivás által elérhető transzcendencia. Ez a gondolat a vallási kontextusban az örök élet, az egyesülés Isten lényével, az áldás és öröm tapasztalataival hozható kapcsolatba.

Bibliai szempontból a vers az evangéliumokban és más bibliai szövegekben is gyakran szereplő ambivalens képet festi le a bort illetően. A bor ugyanis a kegyelem és öröm szimbóluma is lehet, de egyúttal az átok és a bűn is, amely a mértéktelenségért büntethet. Az ivás metaforája leszögezi, hogy az alkohol fogyasztás egy formája az élvezeteknek, amelyek lehetnek ártalmatlanok, de ha mértéktelenné válnak, az halálos lehet.

A patrisztika, vagyis az egyházatyák teológiájához kapcsolódóan a vers az emberi bűntől, a kísértetektől való menekülést, a testi érzéki élmények gyönyörét, ami miatt az ember elidegenedik Isten szeretetétől, nehezen találja meg Istent. Ebben az értelemben a vers Isten és az ember közötti hiányzó kapocsra is utal.

A skolasztika nézőpontjából a vers főként az ember bizonytalanságára, hiányosságára helyezi a hangsúlyt. Az ivás a mulatság világát képviseli az emberi életben, de ahogy az ember is, az alkoholnak is van veszélye, és ez általánosan jellemzi az emberi életet. Az alkohol itt mint analógia szolgál az emberi fogyatékosságok megértésében. Az emberben mindig ott van halál, bűn és vágy. Az alkohol metaforája segít rámutatni arra, hogy az ember önmagában hiábavalóvá válik és Istentől való eldobódik.

Ezenkívül a versben megjelenhet még a polisémia, vagyis többértelműség is. Az írásmű jelentése és értelmezése az olvasóra van bízva, és mindenki személyes értelmezését érvényesítheti. Ebben az értelemben a vers teológiai perspektívája meghaladja a hagyományos értelmezést, és számos egyéni megközelítést tesz lehetővé.