A vers teológiai szempontból számos értelmezésre ad lehetőséget. A legszemléletesebb elem a versben az ivás metaforája, amely általánosságban az élvezeteket, a mulatságokat jelenti, de itt konkrétan az alkoholt fogyasztást jelzi.
Az első sorban a halál-pajtás szókapcsolat rámutat arra, hogy az ivásnak esetlegesen vannak veszélyei, amik a halálhoz vezethetnek. Ebben az értelemben a vers teológiai vonatkozásban a halállal való konfrontációt is jelenti. Ezzel összefüggésben a második sorban említett füstgomoly az áldozati füstöt juttatja eszünkbe, ami az ősi vallásokban a halottak tiszteletének, istenek megszólításának a része volt.
Az ivó arca lázak mégse nyílnak, tehát az ivás hatására nem változik meg az emberi arckifejezés, nem látható belső változás, ami arra utalhat, hogy az ivás mögött nincs valódi élmény, érzelem, esetleg a valóságtól való menekülés áll fenn, ami teológiai kontextusban az ember Isten elől való menekülését is jelentheti.
A második versszakban a folytatódó ivás kapcsán a hűvös mámor szemére száll, amely arra utal, hogy az ivás az érzékek hatására történő felüdülést jelenti. Emiatt a mámor a test köreiben keletkezik és alsóbbrendű érzelmi élményt ad.
A vers utolsó részében a halállal és az ivással kapcsolatban a földgolyó és a pohár képe jelenik meg. Az ezoterikus szimbólumrendszerben a földgolyó jelképezi az emberi sorsot, az életet, a földi tapasztalásokat. Ezzel szemben a tűznedvvel lángoló pohár egy olyan transzcendens állapotra utal, amit az ivás által el lehet érni. Az ember tehát sajnálja, hogy az életet, a földi tapasztalást nem élheti át olyan intenzitással, mint az ivás által elérhető transzcendencia. Ez a gondolat a vallási kontextusban az örök élet, az egyesülés Isten lényével, az áldás és öröm tapasztalataival hozható kapcsolatba.
Bibliai szempontból a vers az evangéliumokban és más bibliai szövegekben is gyakran szereplő ambivalens képet festi le a bort illetően. A bor ugyanis a kegyelem és öröm szimbóluma is lehet, de egyúttal az átok és a bűn is, amely a mértéktelenségért büntethet. Az ivás metaforája leszögezi, hogy az alkohol fogyasztás egy formája az élvezeteknek, amelyek lehetnek ártalmatlanok, de ha mértéktelenné válnak, az halálos lehet.
A patrisztika, vagyis az egyházatyák teológiájához kapcsolódóan a vers az emberi bűntől, a kísértetektől való menekülést, a testi érzéki élmények gyönyörét, ami miatt az ember elidegenedik Isten szeretetétől, nehezen találja meg Istent. Ebben az értelemben a vers Isten és az ember közötti hiányzó kapocsra is utal.
A skolasztika nézőpontjából a vers főként az ember bizonytalanságára, hiányosságára helyezi a hangsúlyt. Az ivás a mulatság világát képviseli az emberi életben, de ahogy az ember is, az alkoholnak is van veszélye, és ez általánosan jellemzi az emberi életet. Az alkohol itt mint analógia szolgál az emberi fogyatékosságok megértésében. Az emberben mindig ott van halál, bűn és vágy. Az alkohol metaforája segít rámutatni arra, hogy az ember önmagában hiábavalóvá válik és Istentől való eldobódik.
Ezenkívül a versben megjelenhet még a polisémia, vagyis többértelműség is. Az írásmű jelentése és értelmezése az olvasóra van bízva, és mindenki személyes értelmezését érvényesítheti. Ebben az értelemben a vers teológiai perspektívája meghaladja a hagyományos értelmezést, és számos egyéni megközelítést tesz lehetővé.