A haldoklókkal csókolóztam,
az elmenőkkel cimboráltam,
izzadt hajuk simítva hosszan
ágyukhoz álltam.

Marasztaló ígéket
súgtam fülükbe, mint az élet,
de hívta őket a nagy út,
és én kötöttem nékik a halálban
batyut.

A távozók
elvitték a lelkem darabjait,
csak én maradtam itt,
és most a hit
porukkal egy lett, mint avitt
ruhájuk, és széthulltak ama szók
és szájukon is megrohadt, amit
adtam nekik, a csók.

Nincs semmim. Ámde mindez oly csodás.
Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás,
ki rongyba jár és vigyorog, ha szánják,
mert mindenét, mi volt, a kincs, arany,
elásta, és most a határtalan,
mély földbe van,
s ő tudja ezt a biztos, ősi bányát.

Barátaim,
halványodik énnékem itt a szín,
hogy szóljak erről-arról, nincsen ok,
gyakran mosolygok, többször hallgatok.
De érzem egyre, vár rám sok erős,
jó ismerős,
hűségesen vetik az ágyam ők lenn.
Ezért oly csöndes bennem már a lélek
s éjjel, ha járok künn a temetőkben,
nem félek.


Elemzések

A vers első sorában a haldoklókkal és az elmenőkkel történő csókolózás és cimborálás természeti jelenségekhez kapcsolódhat. A halál és az elmúlás része a természet körforgásának, és lehetőséget ad az új élet kezdetére. Ezenkívül a versben említett izzadt haj és az ágy is kapcsolatba hozható a test hőszabályozásával és az alvással, amelyek az emberi test természetéhez tartoznak.

A második bekezdésben a halálba kísért batyu a modern temetkezési kultúrához és a halottak eltemetéséhez kapcsolódik. A modern tudomány számos új módszert és technológiát fejlesztett ki a halottak kezelésére és eltávolítására, amelyek segítik a halottak würzburgi (gyanítom, hogy jobb szóval is kifejezhető lenne, de most ez jutott eszembe) eljuttatását.

A harmadik bekezdésben a szerző említi, hogy a távozók elviszik a lelkének darabjait. Bár a lelkek természettudományos szempontból nem vizsgálhatók, a modern kutatások arra utalnak, hogy a tudat és a lélek összekapcsolható a fizikai testtel és a neuronális aktivitással. Ezenkívül az említett por, avitt ruha és megrohadt szó és száj szintén kapcsolódik a halottak törmelékéhez és bomlásához, amely a természetben bekövetkezik.

A negyedik bekezdésben a vén uzsorás gazdagsága hasonlít a természeti erőforrásokhoz való hozzáféréshez és azok kiaknázásához. Az arany és a kincsek elásása az ember által létrehozott bányászati tevékenységre utal, amely szintén kapcsolódik a természeti erőforrások kitermeléséhez. A mély földbe ásva a kincseit a vén uzsorás tudatában van azok végtelen gazdagságának.

Az utolsó bekezdésben a barátok említése a közösség és a kapcsolatok fontosságára utalhat. A külső temetőbe járás és a félelem hiánya természeti környezetben található nyugalomra és megnyugvásra utalhat. A természet és az emberi kapcsolatok kölcsönhatása jelenik meg itt, a természet megnyugtató hatásával.

Ezek az elemzések csak néhány példa, és számos további összefüggés lehetne felfedezni a mai természettudományos felfedezésekkel.

A vers teológiai szempontból számos értelmezést kínál. Az alábbiakban részletesen bemutatom a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak összefüggéseit a verssel.

Bibliatudomány nézőpontja:
A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai motívumot is felvonultat. Az előző sorokban megjelenő haldoklók és elmenők érintése a bibliai élettel teli érintésre, például Jézus gyógyító kezére utalhat. Az "izzadt hajuk simítva" hasonlóképpen Jézus kereszthalálára és az ő hajára (Viktória hagyománya) is utalhat. A "hívta őket a nagy út" kifejezés a halálba való átlépésre utal, míg a "halálban batyut kötni" kifejezés a halotti lepedőre és koporsóra utalhat. Ezeknek a benyomásoknak a megosztása a haldoklóval a hit és remény jele lehet.

Patrisztika nézőpontja:
A patrisztika szempontjából a vers megjelenítheti a lelki újjászületést vagy a halál utáni életet. A "távozók" lelkének darabokban történő elvitele a lelki átmenetet jelzi, amely során a lélek fokozatosan megszabadul a testi korlátoktól. A "hit porrá válása" pedig az ember lelki tapasztalatának megtisztulását és meghaladását jelzi, miközben elhagyja a földhöz kötött gondolkodást és szóhasználatot.

Skolasztika nézőpontja:
A skolasztika szempontjából a vers kifejezheti az emberi lény egzisztenciális drámáját és a halállal szembeni küzdelmét. Az imádságok és remények súgása a haldoklóknak az emberi erőfeszítések és isteni kegyelem közötti dialektikát mutatja be. A "hit porukkal egy lett" kifejezés az emberi tapasztalatok korlátainak elismerését mutatja, de a halottakkal történt kapcsolattartásban való hit megtartása érzékelhető.

Ezen nézőpontokon túl azonban a vers más értelmezéseket is vehet fel. Például az elbeszélő személy teszi fel a kérdést a barátainak, majd röviden válaszol is rájuk. Ez sugallhatja, hogy a vers nem pusztán a halállal és a vallással kapcsolatos, hanem a kommunikáció és a kapcsolatokhoz való hozzáállás kérdését is felveti.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberi élet és halál, valamint a halálhoz való viszony fontos kérdéseit veti fel. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemléletei segíthetnek a vers mélyebb értelmezésében és megértésében.

Kosztolányi Dezső "Azokról, akik eltűntek" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve számos összefüggésre hívhatjuk fel a figyelmet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers kezdete a haldoklókkal és az elmenőkkel való közeledést és együttlétet írja le. Ez a motívum megtalálható a magyar irodalomban is, például Csokonai Vitéz Mihály "Fanni hagyományai" című művében is, ahol a főszereplő a halálától való félelmét osztja meg a szerelme felé. Ezen kívül, az ember életének elmúlásával járó viszonyulás és a halál téma többször előfordul a világirodalomban is. William Shakespeare "Hamlet" című drámájában a főszereplőt a halál körül forgó gondolatok gyötrik, és Anton Pavlovics Csehov "Cseresznyéskert" című darabjában a halott szeretteik temetkezése is központi szerepet kap.

A versben szereplő "marasztaló ígétek" motívuma az élet és a halál közötti ambivalens viszonyt jeleníti meg. Ez a motívum visszaköszön például József Attila "Halotti beszéd" című versében is, ahol az ember fél a haláltól, de mégsem tudja megtagadni annak eljövetelét. Hasonló ambivalencia figyelhető meg Emily Dickinson "Because I could not stop for Death" című versében is, ahol a halálra olykor pozitív értelemben tekintenek.

A versben megjelenő "széthulltak ama szók" motívuma a halál és az elmúlás következményeit jeleníti meg. Ezt a motívumot a magyar irodalomban is fel lehet fedezni, például Mikszáth Kálmán "A Noszty fiú esete Tóth Marival" című regényében, ahol a főszereplő fiatalkorának végét jellemző, múló szavakat, érzelmeket és emlékeket ír le. Ezen kívül, ez a motívum is visszaköszön José Saramago "A halál útja" című regényében, ahol a világ lakói egyszerre vesztik el a képességüket a hallásra, valamint az emlékek tartalmát is.

A versben szereplő "elásta, és most a határtalan, mély földbe van" motívuma a múlt eltemetését és elfeledését jelképezi. Ezen motívumra példa Gabriel Garcia Marquez "Száz év magány" című regénye, ahol a főszereplő család története ismétlődően vész el a feledés homályában.

A versben megjelenő temető motívuma az elmúlás és a halhatatlanság összefüggéseit jeleníti meg. Ez a motívum megtalálható az angol irodalomban is, például Thomas Gray "Country Churchyard" című versében, ahol a temetők a halottak örök nyugalom helyei. Ezen kívül, a temető motívuma is visszaköszön Isamu Fukui "Truancy" című regényében, ahol a főszereplő egy temetőben rejtőzködik.

Összességében elmondható, hogy Kosztolányi Dezső "Azokról, akik eltűntek" című versében számos olyan motívum és összefüggés található, amelyeket a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is megtalálhatunk. Az elmúlás, a halál és az elmúlás következményei, valamint a halottak és a temetők jelentése mind olyan témák, amelyek átívelik a kultúrákat és a korokat.