Kosztolányi Dezső "Azokról, akik eltűntek" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve számos összefüggésre hívhatjuk fel a figyelmet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers kezdete a haldoklókkal és az elmenőkkel való közeledést és együttlétet írja le. Ez a motívum megtalálható a magyar irodalomban is, például Csokonai Vitéz Mihály "Fanni hagyományai" című művében is, ahol a főszereplő a halálától való félelmét osztja meg a szerelme felé. Ezen kívül, az ember életének elmúlásával járó viszonyulás és a halál téma többször előfordul a világirodalomban is. William Shakespeare "Hamlet" című drámájában a főszereplőt a halál körül forgó gondolatok gyötrik, és Anton Pavlovics Csehov "Cseresznyéskert" című darabjában a halott szeretteik temetkezése is központi szerepet kap.
A versben szereplő "marasztaló ígétek" motívuma az élet és a halál közötti ambivalens viszonyt jeleníti meg. Ez a motívum visszaköszön például József Attila "Halotti beszéd" című versében is, ahol az ember fél a haláltól, de mégsem tudja megtagadni annak eljövetelét. Hasonló ambivalencia figyelhető meg Emily Dickinson "Because I could not stop for Death" című versében is, ahol a halálra olykor pozitív értelemben tekintenek.
A versben megjelenő "széthulltak ama szók" motívuma a halál és az elmúlás következményeit jeleníti meg. Ezt a motívumot a magyar irodalomban is fel lehet fedezni, például Mikszáth Kálmán "A Noszty fiú esete Tóth Marival" című regényében, ahol a főszereplő fiatalkorának végét jellemző, múló szavakat, érzelmeket és emlékeket ír le. Ezen kívül, ez a motívum is visszaköszön José Saramago "A halál útja" című regényében, ahol a világ lakói egyszerre vesztik el a képességüket a hallásra, valamint az emlékek tartalmát is.
A versben szereplő "elásta, és most a határtalan, mély földbe van" motívuma a múlt eltemetését és elfeledését jelképezi. Ezen motívumra példa Gabriel Garcia Marquez "Száz év magány" című regénye, ahol a főszereplő család története ismétlődően vész el a feledés homályában.
A versben megjelenő temető motívuma az elmúlás és a halhatatlanság összefüggéseit jeleníti meg. Ez a motívum megtalálható az angol irodalomban is, például Thomas Gray "Country Churchyard" című versében, ahol a temetők a halottak örök nyugalom helyei. Ezen kívül, a temető motívuma is visszaköszön Isamu Fukui "Truancy" című regényében, ahol a főszereplő egy temetőben rejtőzködik.
Összességében elmondható, hogy Kosztolányi Dezső "Azokról, akik eltűntek" című versében számos olyan motívum és összefüggés található, amelyeket a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is megtalálhatunk. Az elmúlás, a halál és az elmúlás következményei, valamint a halottak és a temetők jelentése mind olyan témák, amelyek átívelik a kultúrákat és a korokat.