A vers szövegét teológiai szempontból is értelmezhetjük. Ebben az értelmezésben a versben megjelenő éjszaka és reggel a halál és a feltámadás metaforájává válnak.
A bibliatudomány, vagyis a Bibliával és annak nyelvi, történeti és kulturális kontextusával foglalkozó tudományág segítségével több részletet is kiemelhetünk a versből. Az éjjel és a holdfény a Bibliában gyakran jelképezik a szenvedést és a nehézségeket. Az éjjeli kertek, a kapualatti robogó kocsik és a fülledt szavak összefüggenek a Golgota eseményeivel, Jézus kereszthalálával. A gyertya és a lámpa, valamint a borzasztó homály az evangéliumi történetek megvilágításávé lehet, ahol Jézus haláltusája közepette az egész világ sötétségbe borult. A halavány arc és az ősz nagyapa halála is az emberi halandóság és a halálvaló szembesülése.
A patrisztikus gondolkodás szerint a halál és a feltámadás keresztény perspektívából fontos témák. A versben megjelenő halál és a képek, amelyek a halállal kapcsolódnak (gyertya, lámpa, borzasztó homály) megjelenítik az emberi szenvedést és a halál elkerülhetetlenségét. Azonban a reggel és a néma angyal képe a feltámadást és a reményt is sugallja. A halálban való részvétel és az elhunyt gyásza szintén a patrisztikus gondolkodás fontos elemei, hiszen a halál emberi életünk része, és a halálban való részvétel és gyászolás, valamint az elhunyt emlékének ápolása is jelentős.
A skolasztika pedig a patrisztikára épülve fejlesztette tovább a teológia gondolkodását. Ez a szemlélet ismeri el a szentek tiszteletét és közbenjárásuk fontosságát. A versben megjelenő rokonok és mosónénik az örök életben való közösség és a könyörgés iránti vágyunkat is kifejezik. A rozsdás pénz a könyörgés és a szentek közbenjárásának fontossága felé irányítja a figyelmet.
Más irányból is megközelíthetjük a verset. Például a humanista szemléletben kiemelhetjük a halál és az öregség emberi tapasztalatait, a múlás, az elmúlás élményét, valamint a gyász és a veszteség feldolgozásának különböző fokait. Ezen keresztül azt is megfigyelhetjük, hogy a versekben az alkotói én (Kosztolányi) benső világa is megjelenik, aki küzd a veszteséggel és a halállal való szembesüléssel.
Összességében teológiai szempontból a versben megjelenő képek és motívumok a halál, a szenvedés, a gyász és a feltámadás metaforaként vagy szimbólumként szolgálnak. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika segítségével további mélyebb rétegeket is felfedezhetünk a versben, és a teológiai gondolkodás különböző szempontjait felhasználva egy összetett és gazdag értelmezést alkothatunk.