Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.


Elemzések

Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal című versében a költő természeti elemekkel és természeti jelenségekkel kapcsolatos képekkel és hasonlatokkal ábrázolja boldog, teljes életét. Azonban egy ponton megáll, és jelzi, hogy hiányzik neki valami, hogy nem találja meg azt a kincset, amiért porig égne. A vers sok olyan motívumot és képet tartalmaz, amelyeket a természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és a modern technológiához lehet kapcsolni.

Az első kötetre a kenyeret és a bort említi, amelyek a növénytermesztés és a borászat eredményei. Ez rámutat a mezőgazdasági tudományok fejlődésére és a természet által termelt élelmiszerek jelentőségére.

A versben szereplő kert és a benne található termések, mint a dió, mogyoró és mák, figyelemmel vannak a növények biológiai tulajdonságaira és a természetben zajló növekedési folyamatokra. A kamra, amely az ételeket tárolja, emlékeztet a tartósítás technikáira és a hosszú távú élelmiszerellátásra.

A takaró, a telefon és az úti bőrönd az emberi kreativitás és mérnöki fejlődés eredményei, amelyek a modern ipartudományok és a technológia előrehaladásával hozhatóak kapcsolatba. A vers folyamán szereplő villany, táska, toll és ceruza pedig az elektromos és írószeripar eredményeit jelenítik meg.

A versben gyakori Budapest és Magyarország említése az ember által épített környezetre utal, amelyet a városok, utak és műemlékek jelentenek. Az idegenekről és az idegenség érzéséről szóló részek arra is utalhatnak, hogy a modern társadalom egyre inkább globalizált és multikulturális.

Végül a versben megfogalmazódik a hiány érzése és az otthon elvesztésének érzése, amely a modern ember életét jellemzi a folyamatos változás és mobilitás korában.

Összességében a vers természettudományos szempontból több olyan motivációt és képet tartalmaz, amelyek a természeti jelenségekkel, az élelmiszertermeléssel, az ipari és technológiai fejlődéssel, valamint az ember és a környezet kapcsolatával kapcsolatosak.

A vers I. Kosztolányi Dezső magyar költő Boldog, szomorú dal című verse. A vers első pillantásra egy boldog, elégedett életről szól, amelyet a "Van..." szóval kezdődő sorok hangsúlyoznak. A vers sajátos hangulata és tartalma azonban ellentmondásos. Bár van a költőnek mindene: kenyere, borja, családja, mégis a szíve szomorú.

A vers elejétől fogva ellentét figyelhető meg a boldogság és a szomorúság között. A boldogságot a "van" szóval kifejezett bőség jelképei jelenítik meg, mint a kenyerem, borom, gyermekem és feleségem. Az elégedettséget tovább erősítik a kert, a kamra, a takaró, a telefon stb. olyan tárgyak, amelyek a komfort és a biztonság érzetét hozzák. Ugyanakkor a versben folyamatosan megjelenik a szomorúság is: "Szívem minek is szomorítsam?", "Nem többet az egykori köd-kép", "gyötrődve, halálba hanyatlón", "a kincset, a régit, a padlón". Ez a belső konfliktus a boldogság és a szomorúság között a vers fő témája.

A vers általánosabb értelmezése érdekében érdemes összehasonlítani Kosztolányi műveit más költők műveivel. A vonatkozások lehetnek mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén.

A magyar irodalom területén a vers Kosztolányi többi művével hasonlítható össze. Kosztolányi munkásságában az egyik meghatározó motívum a boldogság és a szomorúság ellentéte. Egy másik művében, a Esti Kornél című novellában is megjelenik a boldogság és szomorúság konfliktusa, ahol egy alulértékelt és állandóan bántalmazott kiskutya egy szomorú és elhagyatott helyen él, mégis boldognak tartja magát.

A nemzetközi irodalomban olyan költők munkásságával hasonlítható össze, akik szintén foglalkoznak a boldogság és a szomorúság ellentétével. Például a francia költő, Charles Baudelaire verseiben gyakran jelenik meg a sötétség, az elidegenedés, a halál és az anyagi világ jellemzőként. A svéd költő, Tomas Tranströmer is hasonló hangulatot és konfliktust fejez ki verseiben.

A vers elemzése során megemlíthető további vonatkozások, például a szimbolikus jelentéseket, a költői képeket és a nyelvi eszközöket. Az általános hangulat mellett a versben a költő kifejezi a vágyát is, hogy megtalálja a valódi boldogságot és értelmet az életében.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggés fedezhető fel a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan is.

A versben egy boldog ember hangja szólal meg, aki elégedett az életével és mindennel, ami körülveszi. Kenyere, bora van, van családja és azelőtt szeretetet kap. Van kertje, ahol a gyümölcsfák hajolnak utána, és tele van dióval, mogyoróval és mákkal. Van egy egyszerű takarója, telefonja, úti bőröndje. Viszont fontosabb, hogy jószívű embereket ismer, akik segítenek neki, de nem kell kérnie semmit, mert mindig van elég.

Ezek az elemek számos teológiai szempontból is érdekesek. A bibliatudomány szempontjából a verselemzés során a Biblia számos passzára lehet emlékezni. Például Kenyér csodája (Máté 14,13-21), amikor Jézus öt kenyeret és két halat áldott meg, és sokan ettek belőle. Ez a vers ugyancsak a kenyérről szól és arról a bőségről, amit az ember kap. Másik bibliai kapcsolat lehet a Máté 6,25-33, ahol Jézus arra buzdítja követőit, hogy ne aggodalmaskodjanak az élelem, ital, ruha miatt, mert Isten gondoskodni fog róluk. Ez a vers ugyancsak ezt az elvet követi, hogy mindig elég lesz a szükséges.

A patrisztika szempontjából lehetne gondolni Szent Ágostonra, aki kifejezi a boldogság és elégedettség fontosságát az Istennel való kapcsolatban. Ő azt mondja, hogy az ember boldogsága csak az Istennel való kapcsolattól származhat, és minden egyéb boldogságot el kell fogadnunk külön ajándékként az Istentől. A versben az első sorok túlcsordulnak ezekkel az ajándékokkal, és az ember elégedettnek és boldognak érzi magát.

A skolasztika szempontjából lehetne gondolkodni Szent Tamás Aquinóiára, aki az élet értelmetésével, a boldogság és elégedettség keresésével foglalkozik. Az ő nézőpontjából az ember boldogságát nem a külső javak, hanem az ember lényegénél mélyebb dolog biztosítja. Az ember lényege az, hogy Istenre találkozhat és kapcsolatba kerülhet vele. A versben az ember boldogságát nem a tárgyi javak teszik ki, hanem azok az emberek, akik szeretik és segítenek neki. Ezzel együtt, amikor a szereplő a kincset keresi, keresi az élet értelmét és a végén arra jut, hogy már nem találja meg otthonát az égben, mintha útkeresés lenne.

Fontos megjegyezni, hogy a személyes értelmezések mindig egyéniak és függnek a személy saját tapasztalataitól és a vallási hátterétől. Más szempontokat is találhatunk a versben és más vallástörténeti vagy teológiai nézőpontból is értelmezhetjük.