Vesztett, sötét tusám bevégzem,
boríts be, elmulás, egészen,
hogy kandi népek meg ne lássák
kevély szivem véres nyilását,
s omolj te csendbe zúgva rája,
ó ciprusok hűs éjszakája.

A sok csatát immár meguntam,
véres kudarc pirítja múltam,
más feljutott görnyedve térden,
csak én maradtam lenn, az érdem.
Ó, csak lejönne, csak leszállna
a ciprusok hűs éjszakája.

Jeges viharral küzdve mentem,
elől a büszke küzdelemben.
De most állok s nem moccanok ma,
hiába int a pálya orma,
nekem ma már minden hiába,
jőjj, ciprusok hűs éjszakája!

Borulj reám, te enyhe béke,
haljak be a nagy föld ölébe,
száguldjak büszke föld-anyámmal
a csillagos térségen által,
míg rámborul szelíden, áldva
a ciprusok hűs éjszakája.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét utalásokat vagy felfedezéseket, inkább az emberi érzésekre és tapasztalatra koncentrál. Azonban az alábbiakban azokat a témákat és felfedezéseket említem meg, amelyeket a mai természettudomány friss eredményeivel lehet összekapcsolni:

1. Ciprusok: A vers többször említi a ciprusokat, amelyek a természeti környezet részei. Az éjszakákban hűsséget nyújthatnak egy forró éghajlaton, és az árnyékuk vagy a lakóikkal való kapcsolat utalhat az emberi természet természettudományos vizsgálatára.

2. Vihar: A "jeges viharral" küzdő személy a versben egy olyan természeti jelenségre utal, amelyet napjainkban a télies zord időjárási feltételei mellett is vizsgálnak a természettudósok. A kutatás célja a viharok előrejelzése és megértése annak érdekében, hogy a veszélyeztetett területeken élő emberek védelme és biztonsága javuljon.

3. "Csillagos térség": A versben az embert a csillagos égen keresztül repülésre érzik meg. Ez utalhat a csillagászati kutatásra és űrkutatásra, amelyek mind nagy előrelépéseket tettek, hogy megértse a világegyetemet és az emberi létezést benne.

4. "Nagy föld ölébe": A versben található utalás az emberi létezés végső sorsára és a halálra, amelyek az emberi test és a Föld közötti kapcsolatot vizsgálják, akár az elhunyt testemet a földbe helyezik, akár a test és a felhasználása a környezethez és az ökológiai folyamatokhoz kapcsolódik.

A vers tehát olyan természettudományos témákra utal, mint a meteorológia (viharok), az asztrofizika (csillagos égbolt) és az ökológia (az emberi test és a Föld kapcsolata). Bár ezek a témák nem közvetlenül kerülnek elő a versben, megmutatják, hogyan kaphatunk természettudományos jelentést a természet és az emberi élmények leírásainak útján.

A vers teológiai szempontból több értelmezést is kapcsolható. Az egyik lehetőség az emberi élet végességének bemutatása, hogy a búcsúzás pillanatában a költő elfogadja a halállal való találkozást, és elnyugszik az öröklét hűséges ölelésében. Ebben az értelmezésben a bibliai gondolatkörhöz kapcsolódik, amikor az emberi élet földi és föld feletti dimenziója közötti átmenetről beszélünk.

Az idézett sorokban megjelenik a katolikus patrisztikus nézőpont is, amely hangsúlyozza az emberi küzdelem jelentőségét és azt, hogy az ember hajlamos elveszni a világban folytatott önközpontú és hiábavaló harcaiban. A ciprusok hűs éjszakája szimbolizálhatja a lelki békét és nyugalmat, amire az ember vágyik az élet nehézségei közepette.

A skolasztikus gondolatkörben a győzelmet hozó harc és a büszkeség témája is megjelenhet. A versben azonban a költő azt fejezi ki, hogy hiába küzdött sok csatát és tapasztalt véres kudarcokat, már nem moccan, mert rájött, hogy mindhiába volt minden küzdelem. Ez kontrasztot képez a skolasztika szemléletével, amely a cél érdekében fáradozást, küzdelmet és feljutást tartja fontosnak.

Az összefüggést az öröklét és a halál között találhatjuk meg a versben, mivel a költő kifejezi a vágyát, hogy elnyugodjon a nagy föld ölében, és halálával találkozzon. A bibliatudomány keretein belül a halál és az öröklét szintén gyakori témák, amelyekben az elkövetkezendő élet és a végesség fontos szerepet játszik.

A versben megjelenik egy erős kapcsolat a természettel is, különösen a ciprusokkal és az éjszakával. Az éjszaka sötétsége és a ciprusok hűvös, nyugtató légköre a lelki béke és nyugalom szimbóluma lehet. Ez a természeti-kulturális elem szorosan kapcsolódik a patrisztikus és a bibliatudományi gondolkodásmódhoz, amelyekben a természet és az emberi lélek kapcsolata rendkívül fontos.

Végül, egy másik értelmezési lehetőségként megjegyezhetjük, hogy a versben a költő eljutott egy olyan állapotba, ahol már nem számítanak a világi érdemek és küzdelmek. Ehelyett elnyugszik az örökléti béke és nyugalom ölelésében, amelyre a ciprusok hűs éjszakája szimbolizálhatja. Ez az értelmezési lehetőség több filozófiai és vallási irányzatot is magában foglalhat, nem csak a fent említetteket.

A vers értelmezése tehát függ a saját vallási, filozófiai és kulturális hátterünktől, és az egyes szempontok egyszerre felfedhetnek és eredményezhetnek különböző témákat és összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és más nézőpontok között.

A vers Kosztolányi Dezső Búcsú címmel jelent meg, amely egy búcsúverse leszámolással, lezárásokkal és elengedésekkel foglalkozik. Az alábbiakban elemzem az irodalomtudományi szempontból, kitérve a magyar és nemzetközi szépirodalomra.

A versben megjelenik a lírai én vágya a halálra, a végső megpihenésre, a búcsú és elengedés vágya. Ez a motívum a halál megjelenítésére szolgál, amely gyakran jelen van a világirodalomban. A halál vágya sok szerzőnél és költőnél megjelenik, például Emily Dickinson vagy Sylvia Plath műveiben, és magyar irodalomban is például József Attila vagy Kosztolányi más verseiben.

A versben folyamatosan megjelenik a küzdelem és a veszteség motívuma, amely a múltbéli csatákról, vereségekről és elért eredmények hiányáról beszél. Ez az összefüggés a történelmi irodalomra utal, például a magyar történelem során együttéltek a harcok és a veszteségek, és ezeknek az élményeknek a feldolgozása sok irodalmi műben megjelenik.

A versben a természeti elemek, mint a csend, a sötétség, a kandi népek, a ciprusok és a béke is fontos szerepet játszanak. Ezek a motívumok és képek gyakran megjelennek a lírában, és az emberi érzelmeket és élményeket fogalmazzák meg. Az élükön található az emberi élet nagy kérdéseivel, mint például a múlandóság és a halál.

Az elköszönés és a búcsú témája szintén fontos szerepet játszik a világirodalomban. Számos műben megtalálhatók a búcsú tematikájával foglalkozó művek, például Tolsztoj Anna Kareninájában vagy Shakespeare Rómeó és Júliájában.

Összességében, Kosztolányi Dezső Búcsú verse irodalomtudományi szempontból számos kapcsolatot mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Az egyetemes emberi élmények és érzelmek, valamint a motívumok használata miatt érdekes összefüggéseket találhatunk más művekkel, írókkal és költőkkel.