Lebegj reám, ó csendes némaság,
véresre horzsolt szívemet kötözd be,
ontsd rám a holtak áldott balzsamát!

A zagyva nyelv hangját zavarjad össze,
fullaszd el égő, száraz torkomat,
alélt fejem zsongó, nagy csend fürössze.

Aludjon el a kínzó gondolat,
ónsúlyod égőn nyomja vissza mellem,
végsóhajom szelídeden fogadd.

Emlékezet, tudásnak kéje, szellem,
halk ájulatba nyögve vesszen el,
és szó ne keljen boldogságom ellen.

Szűnjön pihegni a beteg kebel,
tűnjön le róla a vér régi mocska,
míg boldogan nagyobb öröm emel.

Sártól szennyes valóm tisztára mosdva
lebegjen a felejtés bűvkörén,
s ne bántson a bűn, a sár és a rozsda.

Szent csönd, terítsd palástodat fölém,
fülembe kriptád hallgatása csöng,
s mélységeidből nem nézek föl én:

Oh én fehér sírboltom, tiszta csönd!...


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Csönd" című verse a magyar irodalomban a szimbolizmus költészeti irányzatához kapcsolódik. A versben megjelenő csend és némaság motívuma általánosan jellemző ezen a stíluson belül. A csend itt nem csupán egy fizikai állapot, hanem egyfajta lelki állapotot is jelent, amely nemcsak a külső, hanem a belső zavarokra is utal.

A versben megjelenő képek és jelentéstartalmak számos nemzetközi irodalmi műben is felismerhetőek. A balzsamöt adó holtak motívuma többek között Edgar Allan Poe műveiben is megtalálható. Az elalvó gondolattal és a fejben zajló csenddel kapcsolatban James Joyce "Ulisszesz" című regénye juthat eszünkbe.

A vers továbbá olyan általános emberi érzelmekkel és állapotokkal foglalkozik, amelyek nemzetközi értelemben is relevánsak. A kínzó gondolat elaltatására irányuló vágy és a boldogság elérésének keresése általános emberi törekvések, amelyek számos irodalmi műben fellelhetőek. Az emlékezet elnémítása és a tudásnak a boldogsággal való ellentétébe állítása olyan filozófiai és etikai kérdéseket feszeget, amelyeket számos nagy író, mint például Friedrich Nietzsche vagy Arthur Schopenhauer is tárgyalt.

A versben megjelenő szennyes való tisztára mosása és a felejtés bűvkörébe kerülése olyan motívumokat idézhet fel, mint például William Shakespeare "Macbeth" című drámájában a vér mocska és a bűn elmosódása.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Csönd" című verse több lehetséges kapcsolódási pontot mutat a magyar és nemzetközi irodalom területén. A szimbolikus képek és általános emberi érzelmek és állapotok általános határok felett is felismerhetőek.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva nem tartalmaz konkrét utalásokat a legfrissebb felfedezésekre vagy tudományos eredményekre. Inkább a költő belső érzelmi világára és a természettel való kapcsolatára összpontosít. Az emberi érzésekre és tapasztalatokra koncentrálva, a költő kifejezi a csend és nyugalom vágyát, valamint a feledés és a megújulás szükségességét.

Azonban a természettudományos kutatások eredményei és felfedezések számos módon kapcsolódhatnak a vershez. Például a versben szereplő "holtak áldott balzsamára" való utalás a modern gyógyszerkutatásra és a különböző gyógyszerek fejlesztésére utalhat, amelyek segítik a sebek gyógyulását és az egészség helyreállítását.

A "beteg kebel" kifejezés a modern orvostudományhoz kapcsolódhat, ahol az emberi testet különböző betegségek és rendellenességek sújtják. A költő vágya, hogy a szennyes való tisztára mosódjon, szintén hasonlóképpen értelmezhető a modern medicina által nyújtott gyógymódokra és kezelésekre, amelyek segítik a test egészségét és megtisztítását.

A versben megjelenő "csönd" és "nyugtalanság" közötti ellentét a modern pszichológia kutatásaira utalhat, ahol a mentális egészség, a stressz és a nyugalom kulcsfontosságú tényezők a pszichés jólét szempontjából.

Az "emlékezet, tudás és szellem" kifejezések az agyról és az emberi memóriáról is beszélhetnek, ahol a tudósok és kutatók folyamatosan vizsgálják az emberi agy működését és a memóriarendszer működését.

Bár a vers közvetlenül nem hivatkozik a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, megismerhessük a modern tudomány eredményeit és kutatásait a vers tükrében. A természettudósok és kutatók állandóan új információkkal és felfedezésekkel gazdagítják a tudományt, ezáltal mélyebb megértést nyerhetünk a világról és önmagunkról.

A vers teológiai szempontból az ember lelki életét és annak törekvéseit tárja elénk. A csend és némaság szimbolizálja az elmélyülést, a belső béke és megbékélés állapotát. Az első sorban az ó csendes némaság megszólítása hívogatónak hat, mintha az ember különleges lelki állapotára utalna.

A vers második részében a szerző azt kéri, hogy a zagyva nyelvet és a zavaró hangokat összezavarja és elnyomja a csend. Ez a kép a koncentráció és a belső csend fenntartásának a fontosságára utal.

A harmadik részben Kosztolányi azt kívánja, hogy a kínzó gondolatok és a nyomasztó emlékek alszanak el. Az "ónsúly" kifejezés arra utal, hogy a szerző olyan terheket hordoz, amiket szeretne a csendben és az elalvásban hagyni. Ezzel eléri a lelki megnyugvást.

A vers következő részében a szerző azt kívánja, hogy az emlékezését és a tudását elnyomja a csend. Ez arra utal, hogy megszabadulna a múltbéli terhektől és elérje az igazi boldogságot.

Az utolsó részben a szerző a testet és a lelket egyszerre tisztítani szeretné. A sártól és a bűntől való megszabadulásra törekszik, hogy tiszta, szent állapotba kerüljön. A szent csönd palástjának terítése mögött a lelki megtisztulás és átváltozás szándéka húzódik meg.

A vers végén a fehér sírbolt képével a szerző a teljes megtisztulásra és átalakulásra utal. A tiszta csönd és a fehér sírbolt helyek, ahol az ember lelke megpihenhet és megtisztulhat a múló világ zajaitól és nyugtalanságaitól.

Összességében a vers a lelki megtisztulás és a belső béke törekvéseit fejezi ki, amelyek a teológiai gondolkodásban és a vallásos tapasztalatokban is fontos szerepet játszanak.

Bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenő tematikák kapcsolódnak a Biblia által bemutatott lelki utazáshoz, ahol az ember a bűneiből és a múltbéli bántásokból való megszabadulásra törekszik, hogy közelebb kerüljön Istenhez és megtalálja az örök boldogságot.

Patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő hangulat és törekvések összefüggésbe hozhatók az egyházi atyák által hangsúlyozott lelki megtisztulással és a belső béke elérésével. Az áhított csend és némaság a contemplatio (megfontolás, elmélyülés) állapotát jelzi, amelyben az ember szemlélődik és közelebb kerül Istenhez.

Skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő kérés és törekvések kapcsolatba hozhatók az elméleti és a gyakorlati tudás összehangolásával. A szerző azt kéri, hogy az elméleti tudást, az emlékezetét elnyomja a csend, hogy elmondhatatlan boldogságot érhessen el.

Ezen túlmenően a vers mélyebb értelmezése során más teológiai irányzatok nézőpontjait is bevonhatjuk, például a mystika vagy a lélekgyógyászat szempontjait, amelyek a lelki elmélyülésre és megújulásra, valamint a belső békére és Isten közelségére fókuszálnak.