Ma láttam én a holtakat,
a régen-régen voltakat,
mezítlenül és feketén,
a hullakamra fenekén.

Az egyik azt mondotta: jaj,
fején izzadt volt még a haj.
A másik azt mondotta: jó,
áldott halál, lágy takaró.

Én mondtam: édes véreim,
megcsöndesült testvéreim,
sok férfi, nő, agg, kisgyerek,
elromlott, szent játékszerek.

Egymás fölött feküdtek ők,
nyílt szemmel, árva csecsemők,
ki szülte őket, ottan áll
kegyetlen anyjuk, a halál.

Az arcuk tompa és suta,
a lábukon egy cédula,
szakállasak és vállasak.
mosolyosak és árnyasak.

Nincs jaja ennek, sem hire,
nem várnak ők itt semmire,
egyik kövér, másik sovány,
mind földbe járuló pogány.

Nem szörnyü már, nem is csodás,
nem őrület, lidércnyomás,
se feketeség, se derű.
Csak egyszerű. Oly egyszerű.

Nem sírtam, nem nevettem itt,
de ezt a vallást tettem itt.
Ma láttam én a holtakat,
a régen-régen voltakat.


Elemzések

A Kosztolányi Dezső "Együgyű ének" verse természettudományos szempontból is megközelíthető. A versben megjelennek olyan elemek, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

A vers elején a költő arról beszél, hogy láttta a holtakat, mely ainek az élet utáni állapotára utalhat. A halál és a holtak megfigyelése, vizsgálata, tanulmányozása az antropológia és a biológia területéhez tartozik.

Az egyik elhunyt emberfeletti hajlandóságot mutat, amikor azt mondja, hogy "fején izzadt volt még a haj". Ez azon közismert ténnyel, hogy a hajszálak hosszú időn át megtartják az izzadság-rendező viselkedést, hogy elvezessék az izzadságot a test felületéről. Ez, a régóta ismert fizikai tulajdonság kapcsolatba hozható a verse értelmével.

A versben megjelenő halál mint lágy takaró említés, amely megnyugtató óvó szakasz lehet a számára, aki elhunyt. Ez a gondolat az ökológia és a környezettudomány területéhez kapcsolódik. Az ökológiában az egyik tétel az, hogy a halál része az ökoszisztémának, amely lehetővé teszi a tápanyag visszatérését a környezetbe a bomlási folyamatok révén.

A versben a költő az elhunytakat testvéreinek nevezi. Ez az érzés az emberiség közösségéről beszél, amely a természettudományok kutatása során is hangsúlyozottan fontos. Az evolúciós biológia rámutat arra, hogy az összes élőlény között fennáll egy közös ős, és mindenki összefügg a többi élő organizmussal.

A versekben szereplő elhunytak számos kor és nem képviselnek. Az emberi faj változatosságára utalnak, ami a genetika és az antropológia kutatására utal. A mai genetika és antropológia átfogó elemzéseket végez az emberek különböző csoportjainak genetikai és fizikai tulajdonságairól, hogy megértsék az emberi evolúció és genetikai sokszínűség mechanizmusait.

A versekben megjelenő elhunytak "földbe járuló pogányok" is, a halál természeti jelenségeit jelezheti. Az antropológia és az archeológia sokat tanul a halál és az elnéptelenedett kultúrák körülményeiről a temetkezési szokások és a sírkő helyszínének vizsgálata révén.

A vers további megállapításai a halál természetességére és egyszerűségére utalnak, amelyek a mai természettudományos ismeretekkel egyeztethetők össze. A mai tudomány számos felfedezéssel járult hozzá a halál és a halállal kapcsolatos folyamatok, valamint az emberi test halál utáni állapotaival kapcsolatos ismeretek bővítéséhez.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Együgyű ének" verse természettudományos szempontból is érdekes megközelítést kínál, és számos olyan elemet tartalmaz, amelyek a mai természettudományok legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

Kosztolányi Dezső "Együgyű ének" című versében a holtak látomása központi szerepet kap. A vers a teológiai szempontból számos értelmezést és összefüggést felvet.

A bibliatudomány nézőpontjából vizsgálva a verset, fontos felidézni, hogy a keresztény Bibliában a halál és az élet utáni újjászületés kulcsfontosságú témák. A versben a holtak mezítelenül és feketén jelennek meg, ami egyfajta szimbolikus képe lehet az emberi testi lét véges volta és az élet utáni ismeretlenségnek. A versekben szereplő holtak áldott halálnak tartják állapotukat, ami találkozik a keresztény hit tanításával, miszerint a halál egyfajta megszabadulás az evilági szenvedésektől és a szellemi létezés megkezdése.

A patrisztika, vagyis a keresztény egyház atyái nézőpontjából a vers befogadható a halálhoz kapcsolódó reflektálásnak. Az egyházatyák hangsúlyozták a halál előtti és utáni élet közötti kapcsolatot, ahol a halál az újjászületés útjává válik. A holtak között ott áll kegyetlen anyjuk, a halál - ez a szemlélet összhangban van azzal a keresztény tanítással, miszerint a halál megszünteti az evilági szenvedéseket és a hívők számára az új élet lehetőségét kínálja.

A skolasztika, vagyis a középkori filozófia és teológia irányzata is segíthet jobban megérteni a vers üzenetét. A skolasztika hangsúlyozta az egyszerűséget és az objektív valóságot. A versben megjelenő holtak jellemzői egyszerűek és a testi valóságra utalnak, amelyeket szemben állít a fény, a fekete szín, és a lágy takaró, ami a halálban található vigaszt és nyugalmat jelképezi. Az egyszerűség és az objektív valóság fontos szerepet játszik a skolasztikus gondolkodásban, és ezt Kosztolányi is megjeleníti a versben.

A vers számos egyéb teológiai értelmezést is felvet. Például a halálra való várakozás és elfogadás, valamint a test és lélek kapcsolatának vizsgálata. Az is elgondolkodtató, hogy a holtak nyílt szemmel és árva csecsemőként jelennek meg, ezek a képek lehetnek utalásai a testi és szellemi kapcsolatnak.

Összességében, Kosztolányi Dezső "Együgyű ének" című verse teológiai kontextusban számos témát és összefüggést kínál. A bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és más teológiai irányzatok nézőpontjait figyelembe véve a halál, az újjászületés, a test és lélek kapcsolata és az egyetemes emberi lét kérdéseit is megvizsgálhatjuk.

A vers Kosztolányi Dezsőtől származik, és a címe "Együgyű ének". Az irodalomtudományi szempontból való elemzése során fontos megemlíteni, hogy Kosztolányi Dezső a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írója és költője volt.

A versben előkerülnek olyan motivumok, mint a halál, a holtak és a sírhalom. Ez összefüggésbe hozható a pszichológiai és pszichoanalitikus iskolákkal, amelyek gyakran foglalkoznak a halállal és a halál témájával.

A versben megjelenő képek és érzelmek magas szintű expresszivitással rendelkeznek, amelyeknek az az eredménye, hogy az olvasó számára sikerül felkelteni az érzéseit és gondolatait. Ez valószínűleg összefügg a modernista irodalommal, amely gyakran játszik az olvasó érzelmeivel és képzelőerejével.

A versben nyelvi szempontból fontos megemlíteni a ritmust, a rímeket és a metaforákat. Ez összefüggésbe hozható a verselés és költészet hagyományaival mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalomban.

Általánosságban véve a versben megjelenő tematikák, stílus és képek további összefüggéseket vonhatnak magukkal az irodalmi hagyományok és az író más művei között. Ezek az összefüggések további elemzési lehetőségeket kínálnak az irodalomtudományban.