1

Káprázva nézzük roppant fényedet,
ha most szived hozzánk kopár is,
Páris.

2

A gesztenyefák s orgonák között
lobogsz szelíden, régi Bécs.
Csöndes, családi mécs.

3

Mikor látom fakó eged?
A holdat a füzes megett?
Addig szivem be nem heged.
Szeged.

4

Napoleon vad lába porzik a
szikláidon, sasfészek: Korzika.

5

Győr,
Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves
őr.

6

Mint egy varázsos és tündéri csáp oly
hatalmasan vonzasz magad felé,
meglátni ujra, élni s halni: Nápoly.

7

Gyerekkorom, mindig téged kereslek,
ha járom a poros-boros Szabadkát.
Mióta labdám elgurult itt,
nem ér az élet egy fabatkát.

8

Ezer kacaj. Ezer jajszó. Ezer szín.
Ezer autó. Ezrek csatája. Berlin.

9

Te régi századok lelence.
Azúr, aranyló, mély medence.
Gyémántokkal rakott szelence.
Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,
Velence?

10

Én jártam e zajgó porondon,
s kormos neved ámulva mondom:
London.

11

Fülembe kardok csattogása harsog,
baráti pengék és kupák zenéje,
ha látom az emlékeimbe Varsót.

12

A vágy örökre visszavon
kék karjaidba, Lisszabon.

13

Évezredekből fölcsapó aróma,
illat, mit a multak varázsa ó ma:
Róma.

14

Ó, Boszporusz tündére, messze távol,
te védted az öregapám, mikor
mint árva honvéd a levert hazából
futott Ferenc József bakóitól,
lelkem terólad szent emléket ápol,
Konstantinápoly.

15

Mint egy titán, ki láztól és a bortól
részeg, New York oly
mélyen, zihálva horkol.

16

Nincs senki, költő és iró,
ki ne szeresse stílusod,
guláidat és Nílusod,
regék regéje, Kairó.

17

Szikrázz a fénybe tiszta tűzzel,
varázskörödből még ne űzz el,
hadd nézzelek rajongva: Brüsszel.

18

Álmomban is hallom zajongni vad-víg
utcáidat és édes nőidet,
Madrid.

19

Budapest!
Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
Csupa test!
Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
csuda-est!
Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,
buta, rest!
Rimet reád még! Színt, mely életemre
odafest!
Ha meghalok, mondjátok siromnál:
Budapest.


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Esti Kornél rímei" című versét teológiai szempontból elemezve megfigyelhető, hogy a versben a földi városok istenkarakterekként jelennek meg, és az emberi életben játszanak fontos szerepet. A vers tulajdonképpen a világi városok egyfajta felsorolása, amelyek többek között a következők: Páris, Bécs, Szeged, Korzika, Győr, Nápoly, Szabadka, Berlin, Velence, London, Varsó, Lisszabon, Róma, Konstantinápoly, New York, Kairó, Brüsszel, Madrid és Budapest.

A bibliatudomány szempontjából a versben megfigyelhető, hogy a városokat istenségekként vagy szent helyekként ábrázolja. Az egyes városok nevei egyfajta mozaikszerű képet alkotnak, amely összekapcsolható az Ó- és Újszövetségben megjelenő helyekkel vagy bibliai eseményekkel. Például a "Páris" nevének említése utalhat Párizs városának fontos kulturális és történelmi szerepére, amelyet a Biblia szerint ismerünk. Ugyanígy a "Szeged" nevének említése utalhat Szeged városának fontosságára az adott témában.

A patrisztika szempontjából a versben az egyes városok megjelenítése lehet kapcsolatban a keresztény hit és a városi kultúra viszonyával. Az egyes városok neveinek említése a keresztény gondolkodók által vizsgált kérdéseket vet fel, például az emberi élet értelmét, a hatalom és hatalmi központok szerepét, a keresztény hit terjedését és befolyását a városi közösségekben.

A skolasztika nézőpontjából a versben megfigyelhető, hogy Kosztolányi Dezső a városokat a középkori gondolkodáshoz tartozó kozmikus rendszer részeként ábrázolja. A versben megfogalmazott városnevek úgy tűnnek fel, mint a világ rendezett és hierarchikus struktúrájának kifejeződései. Az egyes városok neveinek említése összekapcsolódhat a középkori egyházi hagyománnyal és az erre épülő filozófiával, amelyek a világ rendjének és hierarchiájának alapjait vetették.

Ezen kívül a versben megjelenő városnevek összekapcsolódhatnak a szimbolikus jelentésekkel és az egyes városokhoz kapcsolódó mítoszokkal vagy történelmi eseményekkel. A városok neveinek említése a történelmi, kulturális és vallási kontextusokkal való kapcsolatukra utalhat, amelyek szintén a teológiai gondolkodás alapjait képezhetik.

A költeményben Kosztolányi Dezső Esti Kornél rímei című versében a költő különböző városokat említ, és ezeken a városokon keresztül kifejezi érzelmeit, gondolatait. A versben megtalálhatók a költészet jellemzői, mint a szimbolizmus és a metaforák használata.

A vers első sorában Párisról van szó, amelynek fényét és kopár szívét kontrasztosan állítja egymás mellé. Ez lehet utalás arra, hogy a város a szépség és az élet központja, ugyanakkor magányosságot is hordoz magában.

A második sorban Bécsről van szó, amelyet a gesztenyefák és orgonák közé helyez. Ez a sor lehet utalás a romantika, az emlékezet és a családi érzések iránti vonzalomra.

A harmadik sorban Szegedre és a füzfa melletti Holtra látó holdra utal. A fák alatti hold látványa szintén a romantika és az emlékezet motívumaihoz kötődhet.

A negyedik sorban a város Korzikát említi, és arra utal, hogy Napoleon támadásai nyomán a városban is zajlik az élet.

Az ötödik sor Győrt említi, mint egy olyan várost, amely a kelet és nyugat között helyezkedik el. Ez a sor a város földrajzi és kulturális jelentőségét hangsúlyozza.

A hatodik sorban Nápolyról van szó, amelyet varázslatos és vonzó helynek ábrázol.

A hetedik sor Szabadkára utal, és azt fejezi ki, hogy a költő gyermekkorában a városban játszott, és azóta is visszatérően keresi a város emlékeit.

A nyolcadik sor Berlinről beszél, mint olyan városról, ahol sokszínűség és mozgalmasság jellemzi az életet.

A kilencedik sor Velencéről szól, és a várost egy drágakövekkel díszített medencéhez hasonlítja. Ez a sor a város szépségére és romantikus jellegére utal.

A tizedik sor Londonról beszél, amelyet a költő zajló és nyüzsgő városnak ábrázol.

Az tizenegyedik sor Varsóra utal, és a várost baráti társaságok és ünnepek helyszínének ábrázolja.

A tizenkettedik sor Lisszabonról beszél, és azt kifejezi, hogy a várost a vágy és a szépség jellemez.

A tizenharmadik sor Rómáról szól, amelyet az illatok és az emlékek változatosságával társít.

A tizennegyedik sor Konstantinápolyról szól, és azt fejezi ki, hogy a város a költő számára a nagyapa megmentője volt, és fontos emlékekkel kapcsolatos.

A tizenötödik sor New Yorkról beszél, mint egy olyan városról, amelyet a költő részegen, titánszerűen és zajosan ábrázol.

A tizenhatodik sor Kairóról szól, amelyet a város misztikus hangulatával és annak regék regéjével társít.

A tizenhetedik sor Brüsszelről beszél, amelyet a költő varázslatos helynek ábrázol.

A tizennyolcadik sor Madridra utal, és a várost élményekkel és édes nőkkel társítja.

A tizennyedik sor Budapestet említi, mint Közép-Európa városát, ahol a költő szereti élni, és amelyre nagy mértékben hatással van.

A vers végén a költő ismét Budapestre utal, amelyet a szülőhazájának és életének központjának tart, és amelyre szintén nagy szeretettel és elkötelezettséggel gondol vissza.

Kosztolányi Dezső Esti Kornél versének elemzése során, amint azt a feladat is kéri, különböző természettudományos fogalmakat, kutatásokat és felfedezéseket lehet azonosítani, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudománnyal. Az alábbiakban részletesen körüljárom a verset és az azokhoz kapcsolódó természettudományos szempontokat.

Az első verssorban Kosztolányi a "fényedet" említi. A fény a fizika területén fontos szerepet játszik. Az elmúlt években a tudósok jelentős előrelépést értek el az optika terén, különösen a fény manipulálásában, mint például az optikai számítógépek vagy a fotonika területén. A versben azonban a fény inkább metaforikus jelentést hordoz, ahogy a költő megkapja a "roppant fényt".

A második verssorban a "gesztenyefák s orgonák" említésével természeti elemeket említ. Itt a biológia tudományára gondolhatunk, különösen a növények tanulmányozására. A gesztenyefák és az orgonák a csemetéktől a felnőtt növényekig terjedő növekedési folyamatot juttathatják eszünkbe.

A harmadik verssorban a "fakó eged" és a "füzes" említése, valamint a "Hold" utalhat az asztronómiai kutatásokra. Az űrkutatás területén jelentős fejlődés történt az elmúlt évtizedekben, sok új technológiai fejlesztés, mint például a műholdak és a teleszkópok, amelyeknek segítségével részletesen tanulmányozható a Föld körüli űr és a Hold.

A negyedik verssorban a "szikláidon" említett Napoleon nyomot hagyott Korzikán, és ezért a geológia szempontjából érdekes lehet. A geológusok tanulmányozzák a Föld különböző rétegeit, a hegységeket és a kőzettani folyamatokat.

Az ötödik verssorban az "őr" megnevezése a fizikai térben való helyzetet és orientációt juttathatja eszünkbe, amely az iránytű és a térkép fejlődésével állt összefüggésben.

A hatodik verssorban a "varázsos és tündéri csáp" hatalmas vonzást és érzést kelt a költő számára Nápoly felé. Ebben az értelemben a gravitációra lehet gondolni, amely a Föld körül keringő testek mozgását irányítja.

A hetedik verssorban a "poros-boros Szabadkát" megjelenítve Kosztolányi visszamegy a gyerekkorába, és a "labda" említésével a fizikai mozgás és az erő tanulmányozására utalhat. A dinamika, a mechanika és a testek mozgása területén történt fejlesztések igen gyakoriak a mai természettudományban.

A nyolcadik verssorban a "Berlin" szóval Kosztolányi lehet, hogy a modern technológia, az autózás és a technikai fejlődés jelentőségére utal. Az elmúlt évtizedekben az autógyártás területén jelentős előrelépés történt, például az elektromos autók terén vagy az önvezetés területén.

A kilencedik verssorban a "Velence" említése a város híres építészeti és mérnöki csodáira utalhat. Például a régi építési technikák, a csatornák és hidak tervezése és megépítése kapcsolható a mérnöki tudományos felfedezésekhez.

A tizedik verssorban a "London" megjelenítésekor lehet az építészet, a városi tervezés és a városi infrastruktúra fejlődéséről vagy a londoni szennyezés kutatásáról gondolkozni.

A tizenegyedik verssorban a "Varsó" említése lehet, hogy a háborús technológiákra, a fegyverfejlesztésre és a hadtudományra utal, hiszen a város nagy szerepet játszott a történelem során a háborús konfliktusokban.

A tizenkettedik verssorban a "Lisszabon" szóval Kosztolányi a város hangulatát, illetve a tengeri balesetek és a hajózás veszélyeinek kutatását említheti.

A tizenharmadik verssorban a "Róma" megemlítése lehetőséget ad a régészet és a kulturális antropológia területén végzett kutatások bemutatására.

A tizennegyedik verssorban a "Konstantinápoly" lehet a geopolitikai változásokra, az ottani történelmi eseményekre és a kulturális kereskre utaló kutatásokra gondolni.

Az ötödik versszakban a "New York", mint egy titán szimbolikus ábrázolásával az amerikai város modernitását és technikai fejlesztéseit lehet azonosítani.

A tizenhatodik verssorban a "Kairó" valószínűleg az ókori Egyiptomra és a piramisokra utal, amely az archeológia és az ókori kultúrák tanulmányozásához kapcsolható.

A tizenhetedik verssorban a "Brüsszel" lehetőséget ad a politikai tudományok, az Európai Unió és az ottani intézmények kutatására.

A tizennyolcadik verssorban a "Madrid" a spanyol kultúrára és a spanyol nyelv területére utalhat, ahol a nyelvi elemzéseket, a spanyol nyelvtörténetet vagy a nyelvoktatási módszereket lehet vizsgálni.

Végül, a tizenkilencedik versszakban a "Budapest"-re vonatkozhat, amint azt a költő is megemlíti, a város szépségére, kulturális örökségére, valamint az itt eltöltött élményekre és életélményekre lehet gondolni.