A vers a 20. század elejének magyar irodalmában jelentős helyet foglal el. Kosztolányi Dezső (1885-1936) a modern magyar líra kiemelkedő képviselője volt, és a Fehér temetés egyik legkiemelkedőbb műve. Az alábbiakban néhány lehetséges összefüggést és témákat említünk, amelyek a magyar és nemzetközi irodalomtudomány szempontjából fontosak lehetnek.
1. Stílus és formai elemek: A versben Kosztolányi a szimbolizmus és az expresszionizmus stílusjegyeit kombinálja. Az alkalmazott formai elemek, mint például a ritmus és rímsémák, hangsúlyozzák az érzelmeket, és segítenek a vers atmoszférájának felépítésében.
2. Halál és gyász: A vers központi témája a halál és a gyász. Kosztolányi lelkileg átéli a halott szerelmét, és megjeleníti a gyász fájdalmát és szenvedését. A versen keresztülhaladó téma a halál és az öröklét, valamint a költő belső érzésvilága.
3. Női alakok: A versben megjelennek a holt asszonyok és lányok képei, akiket a költő búcsúztat. Ez a tematika gyakran megjelenik a szimbolista irodalomban, és a női szereplők általában tisztasággal, szépséggel vagy veszteséggel vannak kapcsolatosak.
4. Természeti elemek és atmoszféra: A versben a téli, hideg és sötét környezetben zajlik a temetés, ami azt a hangulatot és atmoszférát hozza létre, amelyet a költő a gyász megjelenítéséhez használ. Az atmoszféra növeli az érzelmek intenzitását és segít a versekben megjelenő érzelmek megtestesítésében.
5. Univerzális élmények és érzések: A vers a közös emberi élményekre és érzésekre fókuszál, mint például a gyász, a veszteség, a szeretet és az öröm. Ez lehetővé teszi a versnek, hogy nem csak korhoz vagy kultúrához kötve értelmezhető legyen, hanem áthidalhatja a határokat, és más kultúrákban is azonosulást váltson ki.
Fontos megjegyezni, hogy ezek csak néhány lehetséges szempont, és a vers sok más aspektusa is vizsgálható, attól függően, hogy milyen szempontból szemléljük.