1
  Zsoltár

Zord középkornak vajudásos éje
szállt szívemre éjszínű denevérként,
s kárhozott vággyal dalolok tenéked,
     Fekete Vénusz.

Gyertyaláng lobog, piros árny suhan ránk,
asszonyok gyűlnek fekete misére,
a papod vagyok s te az éjkirálynő.
     Fekete Vénusz.

Bánatom nehéz miseköntösében
hódolok neked szomorú szavakkal,
illatos tömjén hizelegve bódít,
     Fekete Vénusz.

Régi oltárok süllyedő kövén át
új szerelmeknek diadalma zendül,
s véres ujjakkal verem egyre lantom,
     Fekete Vénusz.

         2
Táncok éjszakája

Rogyó inakkal táncolunk az éjben,
     ily lázas álom nem gyötört soha,
Bús áldozattal hull könnyünk a porba,
gázolva testünk, lelkünket tiporva
     uralkodik az éj úrasszonya.

Imádjuk őt mind titkos iszonyattal,
     láttára elsápadnak a szivek.
A kereveten ül, kezébe korbács,
csípője lágy, szelíd bokája formás,
     szemébe hűs és forraló hideg.

A részeg éj sápadva tántorog künn,
     kéjes gyönyörtől hervad a virág.
Az asztalon vágy-éhes tearózsa,
a levegőben égve száll a csókja,
     s dacolva dallal húzzuk az igát.

Bősz láncba fogva vágtatunk előre,
     mi, rettegő komor bohócai.
Szájunkba vértől tajtékzik a zabla,
gyeplőnk kaján mosollyal tartja-tartja,
     és nincs erőnk széjjelszakítani.

Tekintetét, mit olykor porba hullat,
     felvesszük, mint a gyöngyöt az arab,
szemünkbe gyászos vágy, sötét nyomor forr.
Meg-megbicsaklunk, ám suhint az ostor,
     és táncolunk, loholva, balgatag.

S én, a bolondok közt a legbolondabb
     a trónja talpát rázom mérgesen.
S búsult tüzével a hült üstökösnek
feltépem a szivem - egy nagy, vörös seb -
     s eléje vágom maradék-eszem.

1907


Elemzések

A vers Kosztolányi Dezső "Fekete Vénusz" című művéből való. A vers két szakaszból áll, amelyeket két kisebb részre bontva tudunk elemezni.

Az első részben a Fekete Vénuszt dicsőítik, akit egy éjszínű denevérként szimbolizál. Az éjszínű jelző a Fekete Vénusz sötét és misztikus jellegét hangsúlyozza. Az éjszínek középkorhoz kötött szinonimaként a középkori időszak természeti és kulturális viszonyait is magába foglalhatja. Az említett "kárhozott vággyal" pedig a vágyakozást és a tiltott vágyakat is jelentheti.

A második részben a Fekete Vénusz táncolása kerül fókuszba. A szöveg leírja, ahogy az emberek szenvedélytelenül és fájdalommal teli képen, az éj úrasszonyának parancsára táncolnak. A vágy és a szenvedély jelen van a szövegben, ahogy az emberek hűségét és testi érzékeit írja le a Fekete Vénusz iránt.

A versben nem találunk konkrét utalásokat a természettudományos felfedezésekre. Azonban a természet és az emberi viszonya, valamint a természet misztikus és sötét jellege jelen van a versben. Az említett éjszínű denevér, a színek, illatok és a virágok képei mind hozzájárulnak a természeti képek kialakításához. Ezenkívül a természeti jelenségekből vett metaforák, például az új szerelmeknek diadalmas zendülése a régi oltárok elbomlásakor, további kapcsolódási pontokat találhatunk a természettudományhoz.

Összességében a vers természettudományos szempontból leginkább a természet és az ember viszonyát, valamint a természet misztikus és sötét jellegét mutatja be. Bár nem tartalmaz konkrét tudományos összefüggéseket, a természet és az ember kölcsönhatásának bemutatása a természettudomány mai ismereteihez és felfedezéseihez kapcsolódhat.

A vers Kosztolányi Dezső "Fekete Vénusz" című művéből való. Az alábbi elemzés az irodalomtudományi szempontokat figyelembe véve vizsgálja a verset.

A vers két részből áll. Az első rész (Zsoltár) a középkorról és annak sötétségéről szól, amely az emberi vágyak megtestesítőjeként jelenik meg a Fekete Vénusz személyében. A második rész (Táncok éjszakája) a vágyak, a vonzalom, a szenvedély és az érzéki élvezetek kifejezésére szolgál.

A versben sok szimbólum van jelen, amelyeknek jelentősége lehet a magyar és a nemzetközi irodalomban. Például a Fekete Vénusz szimbolizálja a vágy és az érzékiség sötét oldalát, amely előfordult a középkori vallási és kulturális művekben, valamint néhány nemzetközi műben is, például Shakespeare "Macbeth" című tragédiájában.

A Fekete Vénusz karaktere a misztérium, a titokzatosság és a tiltott vágyakhoz kapcsolódik, amelyek gyakori témák a romantikus irodalomban is. A szerző eljátszik a vágy fájdalmával és a tiltott vágy következményeivel, amelyek a versekben és a regényekben is gyakran előfordulnak.

A versben a verselés is fontos szerepet kap. A rímes szerkezet a hagyományos költeményekre emlékeztet, amelyekben sokszor használták a rímeket az érzelmek és a gondolatok hangsúlyozására. Ez a verselési forma ismerős lehet a magyar irodalomtudománynak és más nemzetközi költők műveinek elemzésében.

A vers felépítése és nyelvezete egyedi hangulatot teremt, ami szintén fontos eleme lehet az irodalomtudománynak. A sötét, misztikus és szenvedélyes hangulat a romantika időszakát idézi, amelynek hatása jelen van a magyar és a nemzetközi irodalomban egyaránt.

Összességében az "Fekete Vénusz" című vers számos kapcsolatot mutat a magyar és nemzetközi irodalom területén. A középkori, romantikus és misztikus elemek, valamint a rímes struktúra és a nyelvezet együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a vers fontos és érdekes mű legyen az irodalomtudománynak.

A vers teológiai szempontból értelmezve többféle értelmezésre ad lehetőséget. Az alábbiakban bemutatok néhány lehetséges értelmezést a bibliai, patrisztikai és skolasztikus nézőpontokból.

Bibliatudományi nézőpont:
A vers számos olyan bibliai motívumot tartalmaz, amelyek segíthetnek megérteni az üzenetét. Az "éjszínű denevérként" leírt középkor első sorai a Bibliában található bukott angyalokra, azaz a sátánra utalnak, akiket a sötétség uraiként emlegetnek. A Fekete Vénusz, mint éjkirálynő, a sötétség és a bűn jelképe lehet. Az asszonyok gyűlése a fekete misére tovább erősítheti ezt a jelképes értelmezést.

Patrisztikus nézőpont:
A patrisztikai gondolkodás szerint a test és a lélek közötti küzdelem fontos téma. A versben az éj és a Fekete Vénusz mint a bűn és kísértés jelképei jelennek meg, amelyekkel az ember küzd és amelyek ellentmondanak Isten akaratának. A pap szerepe az allegóriában az, hogy segítse az embereket ebben a küzdelemben és képviselje Isten szavát.

Skolasztikus nézőpont:
A skolasztika a racionalitás és az intellektuális gondolkodás erős hangsúlyozásával jellemezhető. A versben a szenvedély, a vágy és a bűn erős jelenléte egyfajta tiszteletlenségként értelmezhető, amely meghaladja a racionalitást és ellentétben áll az akarattal. A tánc a versben a vágy és a szenvedély szimbóluma lehet, amelyeket az ember próbál megfelelő módon kezelni és uralkodni rajtuk.

Egyéb megközelítések:
A vers visszatérő témája a vágy, a bűn, a szenvedély és az éjszaka. Ezek az elemek a dekadenciát és az önutálatot is kifejezhetik, összhangban a szimbolikus Fekete Vénusszal. A versben megjelenő tánc és bohóckodás képei a káprázatot és az átverést, valamint az emberi gyarlóságot is megidézik.

Összességében a vers teológiai értelmezése nagymértékben függ az egyén értelmezési keretétől és teológiai háttértudásától. A biblikus motívumok, a patrisztikai gondolkodást és a skolasztikus racionalitást ötvözve számos értelmezési lehetőség nyílik a vers tartalmára és jelképeire vonatkozóan.