Fényképek.

          Az albumban és az állvány
nádas fonatján, a sarok homályán.
Sok pap-rokon, délceg katona köztük.
Kis, furcsa nénikék. Násfák, kösöntyűk,
kesztyűk, legyezők, lenge fátyolok.
Itt egy magas leányzó mosolyog.
Anyám barátnője. Mily hűs, kevély.

Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.
Jegesvizet ivott egy báli éjen,
reggelre meghalt, húszéves korában.
Azóta alszik elborulva, mélyen
a szabadkai temető porában.

Élők, halottak. Ez a társaságom.
Olykor magamra hagynak délelőtt,
az életük egyszerre visszalátom,
mikor beszélek egy-egy kép előtt.
Minthogyha kérdenék, ki ez a gyermek?
Figyelnek.

Csak képek.
Az élőkéi mind barnák s nevetnek.
De a halottakéi oly meredtek.
És kékek.


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból a következő összefüggésekre hívhatja fel a figyelmet:

1. Versforma és struktúra: A vers egyszerű nyolcsoros struktúrával rendelkezik, amely hagyományos középkori formát alkalmaz. Ez a forma a középkor költészeti hagyományaira utalhat, és a magyar irodalomtörténetben is gyakran felbukkan.

2. Tárgy és motívum: A vers a "fényképek" témakörét dolgozza fel. A fényképek az emberi emlékezet és múlt megörökítésének eszközei lehetnek. Ez a motívum megjelenik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban, hiszen az emlékezet és a múlt fontos témák számos irodalmi műben.

3. Szimbolikus jelentések: A versben számos szimbolikus kép és jelentéssel találkozhatunk. Például a hattyú a szépséget, a tisztaságot és a halált szimbolizálhatja. A temető az elmúlást és a halandóságot jelképezheti. A képek szimbolikus jelentéseinek elemzése szintén központi szerepet játszik az irodalomtudományban.

4. Alkotói kontextus: A vers Kosztolányi Dezsőhöz köthető, aki a 20. század egyik jelentős magyar költője és írója. Kosztolányi életműve nemzetközi hírnévre tett szert, és számos sajátos irodalmi stílussal és témával rendelkezik. A vers elemzése tehát bevezetést nyújthat Kosztolányi munkájába és irodalmi kontextusába.

5. Az emberi lét kérdései: A versben megjelenő motívumok és témák, például az emlékezet, a múlt, a halál és az elmúlás, az emberi lét alapvető kérdéseit érintik. Ez egy olyan téma, amely mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom számos alkotásában jelen van.

Ezek az összefüggések csak néhány példa azokra a szempontokra, amelyeket az irodalomtudomány alkalmazhat a vers elemzésére. Az irodalomtudósok még további elemzéseket és értelmezéseket folytathatnak az alkotásra vonatkozóan, az alkotó és az alkotás kontextusában.

A Kosztolányi Dezső "Fényképek" című versét természettudományos szempontból elemezve a következők megfigyelhetők:

- Az albumban és az állványon lévő képek által visszautalhatunk a mai technológiával készült fényképek és digitális képek világára. A fényképezés fejlődése és az állvány használata például az objekt stabilizálására a modern fotós technikához kapcsolódik.

- A versben említett pap-rokonok és délceg katona utalhat a múltbeli időszakokban fennálló társadalmi hierarchiára és azok ruházatára. A társadalomtudományok és antropológia segítségével feltehetőleg még többet megtudhatnánk a kor társadalmi szerkezetéről és divatjáról.

- A násfák, kösöntyűk, kesztyűk, legyezők és lenge fátyolok szintén reflektálnak az adott korból származó divatra és ruhadarabokra. A textilipar és divatipar fejlődése és változása, valamint az anyagok különböző textúrái és megmunkálása természettudományos kutatások során kerülhetnek vizsgálatra.

- A magas leányzó és az anyám barátnője, aki már nem él, valószínűleg egy régebben élő vagy elhunyt személyre utal. Az egészségügy és orvostudomány szempontjából vizsgálva, a vers megemlítheti a korábbi korok egészségügyi ellátásának hiányosságait, amelyek esetleg hozzájárultak valaki korai halálához. Ezen kívül a halottak itt fekszenek szabadkai temető porában, amely utalhat a sírokra és az elhunytak emlékére. A régészet és antropológia által tanulmányozva a temetőkben található sírok és az elhunytak maradványai segíthetnek a múltbeli életmód és egészségi állapotok rekonstruálásában.

- Az élők és halottak együttélése és a képekkel való párbeszéd szintén érdekes lehetőségeket kínál a pszichológia és a tudatelmélet szempontjából. A kontraszt az élő és a halott emberek között a múlt és a jelen közötti különbségeket támaszthatja alá, és felveti a kérdést, hogy mi az élet és a halál természete. A modern tudományok, mint a pszichológia és a neurológia, által vizsgálva a gondolkodást, az emlékezetet és az élet és halál fogalmait, a Kosztolányi verset kontextusba helyezhetjük és továbbgondolhatjuk.

A Kosztolányi Dezső által megírt "Fényképek" című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenő képek és azok hátterében rejlő történetek segítségével a halál és az emlékezet fontosságára, valamint a múlt és jelen kapcsolatára utal. Az alábbiakban részletesen kifejtem a verselemzés teológiai vonatkozásait, valamint az összefüggésekre a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjairól.

Az albumban és az állványon megjelenő képek a múlt megörökített pillanatait képviselik. Ez a tematika az emlékezet és az ideiglenesség, ezzel együtt pedig az idő múlása, valamint a halál tematikájához kapcsolódik. A képek között megjelenő pap-rokonok, katona és furcsa nénikék jellemzően az élet véges volta és annak sokszínűsége felé mutatnak.

Az élők és a halottak együttélése a versben visszaköszönő fontos téma. Minthogy a versben a képeké az elsődlegesség, ezek mögött vannak az élők. Az élők és a halottak kapcsolata különös, hiszen a halottak kéknek és meredtek látszanak, míg az élők barnák és nevetősek. Ez a kontraszt arra utal, hogy az emlékezetben és a múlt általunk megidézett képeiben más színben és jelleggel jelennek meg az elhunytak, mint ahogy ők az élőkre hatnak. Ez a kapcsolat erősíti a vers halál-tematikáját és a múltnak való elmélyülést.

Amikor a költő egy-egy kép előtt beszél, úgy érzi, mintha az elhunytaknak lenne jelenlétük. Ez az érzés az emlékezeten és az időn való elmélkedést sugallja. Az, hogy a képek a kérdéseivel megfigyelnek, utalhat a költő belső párbeszédére és kételyeire is, miszerint vajon ki is ez a gyermek a képen és miért van jelen az adott pillanatban.

Az elemzés kapcsán fontolóra vehetjük a bibliatudomány nézőpontját is. A halál és emlékezet fontossága nagyon erősen jelen van a Bibliában is. Az Ószövetségben gyakran visszatérő téma a halálnak és az emlékezetnek a korlátozottsága, valamint az Istennel való találkozásnak a megtapasztalhatatlansága. A halál az emberi élet múlandóságára emlékeztet, míg az emlékezet a múlt iránti tisztelet megőrzéséről és a hagyományok átörökítéséről szól.

A patrisztika, azaz az ókori egyházatyák nézőpontjából az ember életének valósága a múlandóság. Az ember számára az élet egy ideiglenes állapot, amelybe minden halandó beletartozik. Az emlékezet segítségével azonban az elhunytak tovább élnek velünk, és ezáltal a múlt tapasztalataiban is részt vehetünk. Az emlékezet tehát egyfajta kapocs a múlt és a jelen között, amelyen keresztül az örökkévalóságot is megérezhetjük.

A skolasztika, a középkori teológia módszerét alkalmazva a versben megjelenő képek és a mögöttük álló történetek segíthetnek abban, hogy megértjük a halál és az emlékezet teológiáját. Az élet és halál viszonyának megértése, valamint az idő múlásának és az emlékezetnek a jelentése az ember kapcsolatát tükrözi a teremtővel és a teremtményekkel egyaránt. Az élet több mint csak a testi lét, az emlékezet pedig segíthet abban, hogy felfedezzük a valóban fontos dolgokat, mint például az örökkévalóságot és az Istennel való kapcsolatot.

Összességében tehát a "Fényképek" vers teológiai nézőpontból számos fontos témát és aspektust érint. A halál, a múlt és a jelen kapcsolata, valamint az emlékezet és az idő jelentése mind tehetségesebbül jelennek meg ezeken a verseken keresztül. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontokon keresztül pedig mélyebb megértést nyerhetünk ezekről a fontos teológiai fogalmakról.