1

A néma őszi tájra nézek.
     Ajkam lezárt és hallgatag.
A szürke égen pár madár száll,
     rám ritkuló fák hajlanak.

Nem nézek hátra, ámde érzem,
     mögöttem áll egy lányalak.
Ő is a ritka fákra bámul
     s éppily merengő, hallgatag...

2

Ma újra felsír a szivemben
     egy ősi, elfeledt rege,
oly egyszerű, oly tiszta hangú...
     Vajon, vajon megérted-e?

Tavaszkor egy ifjú leányka
     csokrot adott egy férfinek
- kék ibolyát, örök szerelmet -
     aztán kevély lett és hideg.

3

Ó mennyi ábránd háborítja
     e szép, e csöndes életet.
Tündérruhákba jönnek, aztán
     ellengenek szivünk felett.

Egy szép mosoly, egy kézszorítás
     illatlehellő fák alatt...
És vége lesz a bús regének,
     egy sír, mi abból megmarad.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból értelmezve nem hoz nagyon közvetlenül kapcsolatba a mai természettudományos felfedezésekkel. Azonban, ha néhány elemet nézünk részletesen, találhatunk néhány összefüggést.

Az első versszakban a szerző figyelmét az őszi tájra irányítja, amelyet szürke éggel és ritkuló fákkal ír le. Ezek az elemek a természet változásaira utalhatnak, amelyeket mai természettudományos kutatások és meteorológiai ismeretek segítségével jobban megérthetünk. Az őszi táj és az évszakok változása a növények életciklusának része, amelyek az időjárással és az éghajlattal összefüggésben állnak.

A második versszakban a költő említ egy elfeledett reget, amely egyszerű és tiszta hangú. Ez a rész a múlttal és az idő múlásával foglalkozik. A természettudomány ma is vizsgálja az idő múlását és annak hatásait a világegyetemre és az élő szervezetekre. Az idő múlása összefügg a kozmológiával, az öregedés és az evolúció tudományával.

A harmadik versszakban a költő beszél az ábrándokról, amelyek zavarják a szép és csöndes életet. Ez az érzés a költő belső érzelmi állapotát tükrözi, és itt a természettudomány háttértudása megmutathatja a stressz és a belső küzdelem biológiai okait. A pszichológia és a neurológia területei egyre inkább feltárják az agy működését és az érzelmi reakciókat.

Általánosságban elmondható, hogy a vers a természetet és az emberi érzelmeket összekapcsolja, és bár a fejlődő természettudomány nem közvetlenül érinti ezeket a témákat, mégis hátteret ad ahhoz, hogy mélyebb megértést és értelmezést kaphassunk a múltról, az idő múlásáról és a belső élményeinkről.

A vers címe "Finale", ami arra utal, hogy ez egy záróvers. Kosztolányi Dezső ezzel a versevel végleg lezárja a költészetét. A vers két részből áll, melyek közös témája az elköszönés, a múltból való kiemelkedés és a nosztalgiázás.

A vers elején a költő a néma őszi tájra néz, és figyel a természet hangjainak ritkulására. Ez a rész a lehetőségek vége, a teljes befejezése a természetnek és a költőnek is. A szürke ég és a ritkuló fák a halál és az elköszönés szimbólumai.

A második részben a költő a szívénél érzi újra a múltat. Egy elfeledett rege jelenik meg, ami egyszerű és tiszta, de a múlt megértése és feldolgozása is nehéz és fájdalmas lehet. Ez a rész a múltban való elakadás és az emlékek újraélesztése.

A harmadik részben a költő a képzelt világban talál menedéket, ahol a szép és csendes életről álmodozik. Az álmok azonban illúzióknak bizonyulnak, és a bús regény végén csak a halál marad meg.

Ezek az elemzési összefüggések a magyar irodalomtudományban figyelhetőek meg. Azonban az alábbi versben más nemzetközi irodalmi hatások is felismerhetőek.

A versek hangulata és a természeti elemek erős hangulatteremtő hatással vannak az olvasóra. Ehhez hasonló természeti leírásokat és hangulatokat megtalálhatunk a romantikus és a szimbolista irodalomban is, például a német és a francia irodalomban.

A versek alapján Kosztolányi Dezső művészi folytatást keres a romantika és a szimbolizmus hagyományában, de egy modern és összetett módosítással. A versben a természet és a múlt keveredik, ami a szimbolikus és a realista elemek elegyének tekinthető.

Kosztolányi Dezső Finale című verse tehát összetett és sokrétegű. Magyar irodalomtudományi szempontból jól illeszkedik a költő műveinek kontextusába és a nemzetközi irodalomban is találhatunk ehhez hasonló hangulatot és motívumokat.

Kosztolányi Dezső Finale című versében megtalálhatók teológiai elemek is, amelyeket több nézőpontból is meg lehet vizsgálni. A vers első részében a költő egy csendes, néma őszi tájra tekint, ami a teremtett világ képét festi elénk. Ebben a részben a bibliatudomány szempontjából azt lehet megfigyelni, hogy az ősz és az elmúlás motívuma jelenik meg, ami a bibliai tanításban is helyet kap. Az emberi élet is idővel elmúlik, ahogy az évszakok váltakoznak, és az őszi táj ezt a változást szimbolizálja.

Az utalás a ritkuló fákra és a madarakra a teremtés művére utal, amelyet a Bibliában is megtalálunk. A teremtéstörténetben Isten a világ minden részét megteremti és megszólítja, hogy teljen be élettel. Ezért lehet észrevenni a párhuzamot a versben, amikor a ritkuló fák és a madarak a természet részét képezik, és a költő rájuk emlékeztet. A patrisztika nézőpontjából pedig az is fontos, hogy Kosztolányi a természetet Isten alkotásának érti, és a szépséget és csendet, amit megfigyel, az Isten jelenlétének köszönheti.

A vers második részében a költő a szívén érzett fájdalmat és szenvedést fejezi ki, ami egy ősi, elfeledt rege hangjára emlékezteti. Itt a bibliatudományi nézőpont azt a rege elemét tudná felhozni, amikor a teremtés eseményei és az emberiség bűnbeesése kerülnek bemutatásra. A rege megértése és annak jelentése azonban rejtve marad, ami vallási és teológiai értelemben is jellemző lehet. A patrisztika nézőpontjából pedig megfigyelhetjük, hogy a költő Isten iránti hittel és vágyakozással fordul a felsőbb hatalomhoz, és reméli, hogy az Isten megérti fájdalmát és szenvedését.

Az utolsó részben a költő megemlíti a szép és csendes életet, amit sok ábránd és tündérmese zavar be. A bibliatudományi nézőpont itt azt emeli ki, hogy az emberi életben állandóan jelen vannak a kísértések és a rossz erők, amik megakadályozzák a békét és boldogságot. A skolasztika elvei is megjelenhetnek itt, amikor a költő a valóság és az ábrándok/tündérmesék közötti ellentétet hangsúlyozza. A tündérruhákba öltözött álarcosok az átverést és a hamisságot jelképezik, míg a szép mosoly és a kézszorítás igazi érzelmekre utal, amik azonban csak ideiglenesek és múlandóak. A skolasztika szerint a valóság és az elmélet/álom közötti különbséget nagyon fontos volt szem előtt tartani, és a költő ezt a filozófiai elvet is megjeleníti a versében.

Összességében a vers teológiai szempontból több értelmezési lehetőséget rejt magában. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívái mellett más teológiai irányzatokat is meg lehet vizsgálni a versben rejlő vallásos jelentéseket és motívumokat illetően.