Kosztolányi Dezső "Fohászkodás" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, bár többértelműsége és képekben gazdag nyelvezete miatt nem egyértelműen meghatározható.
Az alábbiakban a verselemzés szempontjából kifejtem az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.
A versben az Ego, a szerző személye közvetlenül szólítja meg testrészeit, mint az agyvelőt, szemeit, tüdejét, ereit, szívét, fogait és izmait. Az egész vers szinte fohászként fogható fel, amelyben a szerző imádkozik, könyörög testrészeihez, hogy erősödjenek meg és segítsenek neki valami konkrét problémában vagy küzdelemben.
Bibliatudományi szempontból a versben jelen van a test és a lélek dualitása is. A testrészek külön-külön megszemélyesítvéve válnak fontos szereplőkké, amelyek saját képességeikkel rendelkeznek. Például a szemeket lámpáknak neVEzi, amelyek nagyobb fényt kérnek. Ez a kép a lelki-szellemi megvilágosodásra utal, amely a Bibliában is fontos téma. Az "ismertetlen vészes óceán" a világban rejlő ismeretlenekre, a megismerhetetlen dolgokra is utalhat, amelyek felkeresése a hit képességétől függ. Az ereket ajacht kötelekkel hasonlítja össze, amelyek a csillagokat verik az árbóc tetejében. Ez a kép arra a tudásra utal, amely a csillagokkal és az univerzummal kapcsolatos, és amelyet a patrisztika és a skolasztika időszakában is kutattak és magyaráztak.
A patrisztika a keresztény gondolkodást és teológiát vizsgáló korai időszak, amelyben az egyetemes egyházat megalapozó és az isteni misztériumokat tisztázó atyák (például Szent Ágoston) jelentős szerepet játszottak. A versben a fohászkodás során a szerző "pogány, nem-gőgös uratoknak" nevezi magát, ami az alázatosságra és alávetettségre utal a felsőbb hatalmak vagy a vallásos vonatkozások előtt. Ez együtt jár a patrisztika időszakának jellemzőivel, amikor az alázatosság és az isteni akarat elfogadása volt a központi téma.
A skolasztika a középkori Európában kialakult filozófiai és teológiai iskolákat és gondolkodásmódokat takarja, amelyek a platonizmus, az arisztotelizmus és a keresztény dogma ötvözéseként jött létre. A versben is megjelenik a test testrészeinek személyesítése és megszemélyesítése, amely a skolasztikus gondolkodás sajátosságai közé tartozott. Az egyes testrészek individuális képességei és tulajdonságai új értelmet nyernek a megszemélyesítés következtében.
Az összefoglalásként elmondható, hogy Kosztolányi verse több igényes értelmezést is lehetővé tesz a teológiai szempontok alapján. Az összefüggések a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira való hivatkozással megértik a verse mélységét és teológiai jelentőségét.