Agyvelőm.
Szemeim.
Szemeim, ti lámpák,
fényt nekem, nagyobb fényt.
Tüdőm te,
vitorla,
vedd föl a vad orkánt, s szállj az ismeretlen
vészes óceánon.
Ereim,
kötelek csillagokat verő
árbóc tetejében,
lüktető, nem-meszes, rugalmas ereim.
Szivem te,
haragos lila-piros ököl,
dörömbölj.
Édes barátaim, titkos cselédjeim,
ekképp fohászkodik hozzátok ma pogány,
nem-gőgös uratok,
s tisztábban, mint aki bálványok előtt nyög.
Rajta, amíg lehet,
agyvelőm,
szemeim,
tüdőm te, ereim,
szivem, te is, szivem,
hajrá, csak azért is.
Fogaim, izmaim.
A többi hazugság.

1932


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Fohászkodás" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve több lehetséges összefüggés mutatkozik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első szempont a modernizmus jegyei, amelyek az 1900-as évektől kezdve egyre erősödtek a szépirodalomban. Kosztolányi versében a modernista verselemek jelentkeznek, például az absztrakció, a versre jellemző fragmentáltság, a szonett formájával törvényekkel való szembeszállás. Az absztrakciót jelzi a testrészek metaforikus megnevezése és a testrészekhez társított szerepek, mint például az agyvelő mint gondolkodásra és tervezésre utaló, vagy a szív, mint szenvedélyt és érzelmeket közvetítő szerv. A fragmentáltság azt jelenti, hogy a versben nincs lineárisan vezetett történet vagy képzeletbeli világ, hanem fragmentumokban jelennek meg a testrészekhez fűződő fohászok.

A második szempont a szimbolizmus, amely erősen hatott a nemzetközi szépirodalomban. A versben az agyvelő, a szemeim, a tüdőm, az ereim és a szívem is szimbólumként jelennek meg. Az agyvelő az intellektusra, a szemeim a megértésre, a tüdőm és az ereim a kalandvágyra, a szívem pedig a szenvedélyre utal.

A harmadik szempont a kereszténység, ami jelentős hatást gyakorolt mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomra. A versben a fohászkodó hang, a bűnbánattal való együttlét és az istenhez fordulás motívumai jelzik a keresztény hatást.

Negyedik szempontként megemlíthetjük a lírai én belső küzdelmét az idővel és az elkerülhetetlen halállal. Az idő motívuma az "Egyebek hazugság" sorában jelenik meg, ahol a lírai én kimondja, hogy minden más, ami nem testrész, csak hazugság. Ez a sor lehet utalás a múlandóságra és az emberi élet hiábavalóságának felismerésére.

Összességében tehát Kosztolányi Dezső "Fohászkodás" című verse számos szépirodalmi kapcsolódást mutat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén, kifejezve a modernizmus, a szimbolizmus, a kereszténység és a múlandóság tematikáját.

A vers alapvetően egy fohász, amelyben a költő testrészekhez szólva kéri, hogy erősödjenek és kitartást nyújtsanak számára. Természettudományos szempontból vizsgálva, a versben olyan elemek találhatók, amelyek kapcsolódhatnak a mai természettudományos felfedezésekhez vagy ismeretekhez.

Az egyik ilyen elem a tüdő, amely vitorlaként van megjelenítve, és képes a vad orkánt is megtartani. Ez a szemlélet a légzésrendszerről és az emberi tüdőről alkotott ismereteinkhez kapcsolódhat, mint például a tüdő felszínének nagyítása és a légzés során előforduló összetett folyamatok.

A versben továbbá szerepelnek az ereket éltető kötelek képe, amelyek a csillagokat verik az árbóc tetején. Ez az irodalmi kép hozzáfűzhető a keringési rendszerhez, ahol az ereket éltető vérfolyadék folyamatosan szállítja a tápanyagokat és az oxigént a test különböző részeihez, ezáltal életben tartva az egyedet.

A szív is kiemelt szerepet kap a versben. A lila-piros ököl metaforájával a szív erejére és dühére utal. Az emberi szív működése és fontossága régóta tanulmányozott terület, ahol a modern kutatások felfedezéseket tettek az egészséges és beteg szív mechanizmusával kapcsolatban, valamint új kezelési módszereket fejlesztettek a szívbetegségek kezelésére.

Az agy és a szemek is fontos szerepet játszanak a versben. Az agy mozgás közvetítéséért és a gondolkodásért felelős, míg a szemek a látás érzékeléséért és a világ megismeréséért felelősek. Az agy és a szemek kapcsolatának vizsgálata, valamint az agy működésének és a látás folyamatának kutatása a természettudományban is folyamatosan zajlik.

Összességében a vers természettudományos szempontból olyan testrészeket és szerveket emel ki, amelyek kapcsolódhatnak az emberi test működésének és felfedezéseinek legfrissebb ismereteihez. A versek használata és a tudományos felfedezések kombinálása érdekes módon hívja fel a figyelmet az emberi test és annak működése iránti kíváncsiságra és kiismerésre.

Kosztolányi Dezső "Fohászkodás" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, bár többértelműsége és képekben gazdag nyelvezete miatt nem egyértelműen meghatározható.
Az alábbiakban a verselemzés szempontjából kifejtem az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

A versben az Ego, a szerző személye közvetlenül szólítja meg testrészeit, mint az agyvelőt, szemeit, tüdejét, ereit, szívét, fogait és izmait. Az egész vers szinte fohászként fogható fel, amelyben a szerző imádkozik, könyörög testrészeihez, hogy erősödjenek meg és segítsenek neki valami konkrét problémában vagy küzdelemben.

Bibliatudományi szempontból a versben jelen van a test és a lélek dualitása is. A testrészek külön-külön megszemélyesítvéve válnak fontos szereplőkké, amelyek saját képességeikkel rendelkeznek. Például a szemeket lámpáknak neVEzi, amelyek nagyobb fényt kérnek. Ez a kép a lelki-szellemi megvilágosodásra utal, amely a Bibliában is fontos téma. Az "ismertetlen vészes óceán" a világban rejlő ismeretlenekre, a megismerhetetlen dolgokra is utalhat, amelyek felkeresése a hit képességétől függ. Az ereket ajacht kötelekkel hasonlítja össze, amelyek a csillagokat verik az árbóc tetejében. Ez a kép arra a tudásra utal, amely a csillagokkal és az univerzummal kapcsolatos, és amelyet a patrisztika és a skolasztika időszakában is kutattak és magyaráztak.

A patrisztika a keresztény gondolkodást és teológiát vizsgáló korai időszak, amelyben az egyetemes egyházat megalapozó és az isteni misztériumokat tisztázó atyák (például Szent Ágoston) jelentős szerepet játszottak. A versben a fohászkodás során a szerző "pogány, nem-gőgös uratoknak" nevezi magát, ami az alázatosságra és alávetettségre utal a felsőbb hatalmak vagy a vallásos vonatkozások előtt. Ez együtt jár a patrisztika időszakának jellemzőivel, amikor az alázatosság és az isteni akarat elfogadása volt a központi téma.

A skolasztika a középkori Európában kialakult filozófiai és teológiai iskolákat és gondolkodásmódokat takarja, amelyek a platonizmus, az arisztotelizmus és a keresztény dogma ötvözéseként jött létre. A versben is megjelenik a test testrészeinek személyesítése és megszemélyesítése, amely a skolasztikus gondolkodás sajátosságai közé tartozott. Az egyes testrészek individuális képességei és tulajdonságai új értelmet nyernek a megszemélyesítés következtében.

Az összefoglalásként elmondható, hogy Kosztolányi verse több igényes értelmezést is lehetővé tesz a teológiai szempontok alapján. Az összefüggések a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira való hivatkozással megértik a verse mélységét és teológiai jelentőségét.