Mentem a kávéház tükrös éjjelébe,
százezer tükör közt, s hirtelen megálltam.
Hirtelen megálltam, s ingadozva, félve
a tükrös zavarban észrevettem árnyam.
És egyszerre féltem a zavart gomolyban,
és egyszerre furcsán ferdült légbe minden.
Egypár lámpa lengett kancsal, gyenge színben.
S én már messze voltam, jaj de messze voltam.

Jaj de messze voltam. Messze életemtül,
pálmaligetemtől, ahol bú és hír nő.
S messze már mint álom, a ködön keresztül,
oly magasan trónolt a kevély kaszírnő,
mint Egyiptom álma, holt hercegkisasszony,
a színes palackok csillagkoszorúján,
úgy bámulta búsan búcsu-könnyes arcom
altatgatva búját a szelíd hajú lány.

Már nem tudtam állni, csak repülni, szállni,
és éreztem, éj van, aminő sosem volt.
Fönn a menny ivén is lámpa lángja, nem hold,
és bolyongtam, mint egy bujdosó királyfi,
bujdosó királyfi, csendes éji-herceg,
aki minden kedves kincsét elvetette,
s mostan a szemére könnyek permeteznek,
és csak nézni tud már s bámul-bámul egyre.

A gránitkövön künn fekete vonalban
elszántan ballagtak hangos éji züllők,
s mint a vízi árnyak, himbálóztak halkan
lusta bérkocsiknak árnyai, a küllők.
Hullámlott az élet lassan imbolyogva,
álmatlan merengve a nap tovatűntén,
s némán nézegette az éj árnyas tükrén
bársonyos ruháját a nehéz gyászpompa.

S néha mint a felhők s néha mint a hollók,
hollók, éji hollók, pár leány beszállott,
kócos kis koboldok, sírók és mosolygók -
festett ajku, árva, sirató leányok.
Tízezer leány, vagy százezer, ki tudja?
Kik féltek a hajnal hervadás-szagától,
most bejöttek - éj volt fejükön a fátyol -
és keresztet írtak rám s a zárt kapukra.

Még eszembe tévedt egy-egy régi álom,
s integetve jött egy régi-régi gyermek.
Láttam az anyám is messze, haloványon,
gyöngyvirágos fejjel s láttam a vén kertet.
Emlék, minden emlék. Kedves és kegyetlen,
mint a bús pokoltűz, mint a hűs pokol-fagy.
Álmon révedeztem, múltba tévedeztem,
s senkisem kérdezte rám hajolva: hol vagy?

És oly könnyű voltam, lengő, lepke-könnyű,
mint ki életét is sírva elhajítja.
A szemembe lomha, langyos éji könnyű,
arcomon a bánat fáradt, ferde csíkja.
S ingadozva, úszva, elterülve szépen -
széttört életemnek romjai köröttem -
a bús éjszakának fekete vizében,
hullámos vizében csendesen fürödtem.


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Groteszk" című versét irodalomtudományi szempontból analizálva több összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Normális és torz összefüggése: A vers címe, "Groteszk", már önmagában is utal az irodalmi stílusra. A groteszk stílus többek között a torz és abszurd elemekre, a komikum és a groteszk hatására épül. Ebben az értelemben a vers nagyon is illik a groteszk stílus jegyeihez.

2. Szimbólumok és metaforák: A versben több szimbólum és metafora található. Például a tükör a múlás és az identitás elmosódásának szimbóluma lehet, míg a lámpa vagy a hold az éjszaka és az álom jelképe lehet. Ez összefüggést teremthet más irodalmi művekkel, ahol hasonló szimbólumokat találhatunk.

3. Hangulat és atmoszféra: A versben ábrázolt éjszakai, félhomályos és zavaros atmoszféra az irodalomban gyakran összekapcsolódik a magány, az elidegenedettség, a halál vagy az abszurd elemekkel. Ehhez hasonló hangulatot találhatunk például Poe, Baudelaire vagy Kafka műveiben.

4. Stílus és nyelvhasználat: Kosztolányi stílusa és nyelvhasználata egyedülálló, és a magyar irodalom jellegzetességeit hordozza magában. Ugyanakkor a vers általános témái és érzései univerzálisak lehetnek, és hasonló stílussal és nyelvhasználattal találkozhatunk más nemzetközi költők műveiben is.

5. Kulturális és társadalmi kontextus: Kosztolányi művei nemcsak az irodalomtörténet kontextusában értelmezhetőek, hanem a magyar társadalom és kultúra kontextusában is. A "Groteszk" verse az 1900-as évek eleji Budapest éjszakai életébe nyújt betekintést, ami új perspektívát és értelmezést adhat más hasonló tematikájú irodalmi művekhez.

Ezek csak néhány példa azokra az irodalomtudományi szempontokra, amelyek felhasználhatóak a Kosztolányi Dezső "Groteszk" verse elemzésében. Azonban fontos megjegyezni, hogy minden olvasónak egyedi értelmezése lehet, és az összefüggéseket szubjektíven is értelmezhetjük.

Kosztolányi Dezső "Groteszk" című verse elsősorban lírai hangulatot közvetít, de bizonyos elemeket kiemelve természettudományos szempontból is érdekesnek találhatjuk.

A vers eleje a kávéház tükrös éjjelében játszódik, ahol a költő a sok tükörben meglátja saját árnyékát. A tükrök és az árnyak másságot, zavart jelképezhetnek a természeti tükör és a fénytörés jelenségére utalva. Természettudományos értelemben gondolhatunk a fizika tükör- és fénytörési törvényeire, ami a fény útját változtatja meg, és ezen keresztül torzítja az általunk látott képet.

A második részben a költő egy pálmaligetben leírja, hogy messze volt a színes álomvilágtól, ahova bú és hír terem. Ez a leírás a természet és környezet iránti vágyat és az otthont jelképezi, amit az ember keres. A modern természettudomány sok kutatás foglalkozik a biológiai sokféleséggel és az élőhelyek védelmével, amelyek a természettel való kapcsolatunk fontosságára utalnak.

A következő részben a költő egy repülőkirályfiként érzi magát, és a térben szabadjára engedi magát. Ez a szabadság és a mozdulat megtestesítése lehet a modern repülés és a űrkutatás fejleményeinek időszakában. Az emberi felfedezői vágy és az űr iránti érdeklődés az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött és nyújtott új perspektívákat a természettudományban.

A következő sorokban a költő megfigyeli az éji züllött embereket és az éjszakai tájat, amelyet könnyedén ábrázol. Az élőlények és az emberi tevékenységek sokfélesége a biológiához és az ökológiához, valamint az urbanizáció és az ember és a természet közötti kapcsolat kérdéséhez kapcsolódhat. A felhők és a hollók metaforái pedig az idő és a változás jelenségére utalhatnak.

A vers utolsó részében az emlékek és a múlt felidéződnek, és a költő könnyűnek, lengőnek, lepkekönnyűnek érzi magát. Ez a lírai hangulat és a könnyedség a természet szépségeinek tapasztalatait jelenítheti meg, amelyek ellensúlyozzák a múlt fájdalmait és a nehézségeket.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Groteszk" című versében lévő természeti és környezeti vonatkozások azt mutatják, hogy a természettudományos fejlemények és az emberi tapasztalatok együttesen alakítják és határozzák meg a költő lírai élményeit és gondolatait.

Kosztolányi Dezső "Groteszk" című verse teológiai szempontból is értelmezhető és összefüggésbe hozható a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával.

A verse kezdetén a költő egy kávéház tükrös éjszakájába lép be, és számtalan tükör között találja magát. Az árnyékában látja meg önmagát, ami félve és ingadozva jelent meg számára. Ez a szekvencia a kezdeti teremtési történetre utal, ahol az ember megpillantja önmagát először egy tó tükrében. Egyfajta önmeglátást és magatartása újraértékelését jelképezi.

Ezt követően a költő arról beszél, hogy messze volt az életétől és a pálmaligetétől, amely egy metafora lehet a boldogságról vagy a paradicsomról. Egy kevély kaszírnővel való találkozást ír le, aki mintegy Egyiptom álma és holt hercegkisasszonya mutatkozik meg. Itt a költő bibliai és mitológiai elemeket ötvöz, és egyfelől az Egyiptomból való szabadulást, másfelől az idegen hercegnő, aki körülveszi a színes palackokkal, az illúzióknak és a hazugságoknak a képét festi elénk.

A vers tovább folytatódik a költő repülésével a mennyben, de érzékeli, hogy az éj lámpái tűznek, nem pedig a holdnak. Ez lehetővé teszi a patrisztika és a fogalmak, mint például a paradicsom, a pokol és a menny kapcsolatainak felidézését. A költő egy királyfi iskolapadja, aki bujdosik és minden értékes kincsét eldobta. Ebben az állapotban csak nézni tud és ámulni az eseményekre, amelyek körülveszik.

A verse tovább megy és beszél az élet ingadozásáról, az élet himbálózó mozgásáról és a bérkocsik árnyainak megjelenéséről. Ez a szakasz utalhat a skolasztika gondolkodásmódjára és a természeti filozófiára. Az élet hullámzása és az éjjeli árnyak megjelenése metaforája lehet az emberi tapasztalat változékonyságának és az idő múlásának.

Ezután a költő bevonzódnak a leányok, akik szomorúan, sírva és mosolyogva jelennek meg. Ezek a leányok festett ajkú, árva és sirató lények, akik keresztet rajzolnak a költőre és a zárt kapukra. Ez visszautalhat a bibliatudományra és a vallási szimbólumokra, a keresztet előíró és a bűnben élő leányokra.

A következő részben a költő egy régi álomra emlékezik, és egy régi gyermek jelenik meg integetve. Az anyját is látja messziről, haloványan és a vén kertet is. Ez a rész újra a múltba kalandozik és az emlékek varázslatos erejét jeleníti meg.

A vers befejeződik azzal, hogy a költő könnyű, lengő és könnyekkel teli. A bánat megjelenik az arcán és a könnyek is megjelennek a szemében. Ez a rész arra utalhat, hogy a költő megélt egyfajta átváltozást vagy megtisztulást az éjjel lefolyása során.

Ezen elemzésen keresztül az "Groteszk" verse teológiai szempontból is értelmezhető, többek között a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is való tekintettel.