A vers Kosztolányi Dezső nevéhez köthető, a költő a 20. század elején, a modernizmus korában alkotott.
A vers felépítése egyszerű és rövid, hat versszakból áll.
A vers nyelvezete egyszerű, tömör és képekkel telített. Az alapvetően disztichon formájú struktúra mellett érdemes megemlíteni az alliterációkat (pl. "kórteremből", "nagy fehér üvegszobába", "látták, a gyermek arca", "gyenge karját"), amelyek ritmust és zeneiséget adnak a soroknak.
Az első versszakban bemutatkozik a gyermek és a kórtermi környezet. A költő az üvegszoba által megteremti a gyermek kiszakítottságának érzetét, valamint a gyengeség és a fény közötti ellentétet. Ez a kép a 20. századi modernista költészetben gyakran felbukkanó motívum, amely a belső és külső valóságra való utalásra szolgál.
A második versszakban a gyógyítás kezdődik. A költő arra utal, hogy az orvosok szinte áldozati félelemmel közelednek a beteghez, ezzel is hangsúlyozva a gyermek törékenységét és az orvostudományban rejlő erejét. A gyermek arca mosolyog, ami a gyógyulás jele lehet, valamint utalhat arra, hogy a gyermekben még megmarad az életöröm.
A harmadik versszakban a gyermek már fizikailag is gyógyul. Az ágy mellett állva úgy érzi, hogy "repülni vágyik", ami a gyógyulás utáni újjászületés vagy szabadságérzet szimbóluma lehet. Az utolsó sor pedig azt sugallja, hogy a gyermek az élet és a fény megtestesítője.
A vers utolsó részében pedig egy kérdéses mondat jelenik meg, amely arra utal, hogy talán mindez csak képzelet vagy álom volt a gyógyuló kicsinyke számára.
A verset helyezhetjük a magyar költészet kontextusába is. Kosztolányi Dezső a XX. század első felének jelentős magyar költője volt, akinek műveiben gyakran jelenik meg a szépség és a gyengeség, az élet és a halál, valamint az emberi létezés lényegével való állandó foglalkozás.
Nemzetközi összefüggések tekintetében a versben megjelenő témák és motívumok hasonlóak más modernista költők verseiben is. Például az üvegszoba, mint szimbólum a betegség vagy elszigeteltség ábrázolására gyakran előfordul Joyce vagy Woolf műveiben is. A vers egyszerűsége és a természet szépségének megörökítése emlékeztethet Walt Whitman költészetére is, ahol a hétköznapi dolgokban is megtalálható a mélyebb jelentés.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy Kosztolányi Dezső "Gyógyulás" című verse az egyén gyógyulásának témáját dolgozza fel, és képekkel, motívumokkal megteremti a gyermek törékenységét és a gyógyítás természetének ellentmondását. A vers egyszerre ábrázolja a magyar költészeti hagyományokat és motivációkat, valamint kapcsolódik a nemzetközi modernista költészethez.