A vers Kosztolányi Dezső Hideg című műve. Az alábbiakban az irodalomtudományi szempontok alapján elemzünk verset mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Maga a vers igen rövid, csupán tizenhat sorból áll, mégis számtalan jelentősségteljes szimbólumot és képi elemet tartalmaz. A "Hideg" cím már önmagában számos értelmezést felvet, jelképes jelentősége, mint pl. a magányra, a szomorúságra vagy a kilátástalanságra utal.
A versben megjelenik a természet motívuma, ami általánosságban a romantikus líra jellemzője. A "körúti lombban / fönn az ég" kép az évszakok változására és az idő múlására utal.
A költő kérdéseket tesz fel a létjogosultsággal és az élet megingásával kapcsolatban: "Istenem, mi végre élek?". Ezek az existencialista kérdések nyugtalanságot és kétséget fejeznek ki.
A versben megjelenő "mesék arany kastélya" és "cukros, piros téa" szimbolikusan utalhatnak a gyermeki élményekre, az ártatlanságra és az elérhetetlen vágyakra. Ezzel ellentétben a költő úgy érzi, hogy mindezek távoli múltba vesztek.
Az idősödés és a halál motívuma szintén megjelenik a versben. Az öregedést az "ősz fáj" metaforával írja le, amely összefoglalja az idő múlásának változását. Emellett a "halál" szóval kifejezi a végső elérhetetlenséget és az ürességet.
A múlt és a jelen kontrasztja is jelen van a versben. A költő csalódott a múlt ígéreteiben, és hiányolja a múlt emlékeit és boldogságát. A jelenben pedig saját keserűségét érzi.
Az idősödő ember magányát és kilátástalanságát jeleníti meg a vers. Az öregedés és a gyengülés okozta elszigeteltség mellett vannak olyan elemek is, mint pl. a hideg, a gáz és a lombhullás, amelyek a szép élmények elvesztésére, a fájdalomra és a halálra utalnak.
A vers végén az költő arra kéri az idősödő embert, hogy ne engedje magát megfagyni és ne haljon meg a vágyaktól és a fájdalomtól. Ez jelképes üzenet lehet arra, hogy az embernek életben maradnia kell, még akkor is, ha nehézségekkel és veszteségekkel kell szembenéznie.
Összességében a vers erőteljes képekkel és jelképekkel dolgozik, amelyek az emberi élet, a múlás és a halál mélyebb értelmét fejezik ki. A költő érzékenyen és melankolikusan mutatja be az idősödés és a magány tapasztalatait. Ezen keresztül az emberi létezés alapkérdéseit feszegeti. A verse érzelmi töltetével és univerzális témával az irodalomtudományi szempontból jelentős művek közé sorolható mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.