Mért érzem én azt oly gyakran
és egyre visszatérőn,
mindig világosabban,
hogy villamoskalauz is vagyok?

Dülöngve a kocsi ingó
talaján,
bőrtáska nyakamban,
állok.

Amint pedig megsimítom
homlokomat s a koplalástól
kis arcomat,
halavány emléke ég életemnek
az ujjaim hegyén
s emlékezem.

Aztán mikor vágtat a kocsi,
hadonászom, magasba kinyúlva,
tépem kezeimmel
őrjöngve a bőrszíjt,
csöngetve indulást, újra megállót,
és rossz fogaim közt
szidom, ezt a komisz életet
s a komisz gazdagokat.

Úgy hogy már nem is ő,
hanem én,
a csontja, a teste,
a vére, a lelke,
egészen.

Mért érzem én ezt?


Elemzések

A vers első sorában a "gyakran", "visszatérőn" és "világosabban" szavakkal arra utal, hogy az érzést időnként tapasztalja a költő, és ez egyre erősebbé válik. Ez a tapasztalat lehet kapcsolatban a modern természettudománnyal és annak legfrissebb felfedezéseivel, amelyek új tudásra, megértésre és perspektívára nyitnak.

A vers második szakaszában a költő leírja, hogy dülöngél egy villamoson. Ezt a mozdulatot és az egyensúlyozást a természettudományban tanulmányozhatjuk, például a fizikában a dinamikai és egyensúlyozási törvények vagy az antropometriában a testmozgás biomechanikájának megértése során.

A költő bőrtáskájára utal, amelyben valószínűleg valamilyen fontos dolog van. Ma az emberek táskáiban, amelyek elengedhetetlenek az utazáshoz, fontos és fejlett technológiák és eszközök találhatóak, például a mobiltelefonok és az okostelefonok, amelyek lehetővé teszik a kommunikációt és az információkhoz való hozzáférést.

A vers harmadik szakaszában a költő arra emlékszik, amikor megérintette homlokát és kis arckifejezését. Az utóbbi időben a természettudományos kutatások felfedezték, hogy az arckifejezéseink és a testünk mozgásai befolyásolhatják az érzelmeinket és a hangulatunkat. Például, ha mosolyogsz, ez pozitív érzéseket és boldogságot eredményezhet.

A vers negyedik szakaszában a költő a villamoson való utazása során viselkedik. Megemlíti, hogy hadonászik és tépi a bőrövet. Ez a mozdulat és az agresszió megjelenése kapcsolatba hozható a modern pszichológia kutatásaival, például a stresszkezelés és az emocionális reakciók tanulmányozásával.

Az utolsó szakaszban a költő megkérdezi, hogy miért érzi mindezt. Ez arra utalhat, hogy ő is kíváncsi és érdeklődik a természettudományos felfedezések részleteire és annak hatásaira az emberre és a világra.

Összességében a versben található különböző elemek és érzések kapcsolhatók a modern természettudománnyal. A fizika, az antropometria, a technológia és a pszichológia példák a kutatások és a felfedezések területeiről, amelyek megváltoztatták az emberi tapasztalatot és a világ megértését.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár a teológiai elemzés inkább a metaforikus megközelítésre épül.

A vers első soraiban a költő arról beszél, hogy gyakran érzi úgy, hogy villamoskalauz is ő. Ezzel a képpel az emberi élet és a hitutazás közötti összefüggést fejezi ki. A villamoskalauz az, aki a helyes irányt mutatja és segít eljutni a célhoz a síneken haladó villamosra utazóknak. A költő ebben a metaforában azt sugallja, hogy az ember is vezetésre szorul az életben, és szüksége van valakire, aki a helyes utat és célt megmutatja neki. Ebben az esetben maga a költő válik a kalauzzá, aki a tanításokat és az üzenetet átadja másoknak.

A költő továbbá beszél a dülöngélő kocsin való utazásáról, ami metafora lehet az emberi élet kihívásaira és nehézségeire. A bőrtáska nyakában és a homlokát megsimítva a költő megerősíti azt a hitet, hogy ő is része ennek az életútnak és a fájdalomnak, valamint az emlékek is összefonódnak az életével.

A vers továbbá kifejezi a költő bosszúságát és elégedetlenségét az élettel és a gazdagokkal szemben, akiket "komisznak" és gonosznak titulál. Ezzel a képpel a költő lehet, hogy az igazságtalan társadalmi körülményekre vagy az emberi gyarlóságra utal, és azt állítja, hogy ő többre érdemes, mint azok, akikiek elkényeztett életet élnek.

A vers vége felé a költő még erőteljesebben hangsúlyozza a saját létét és személyiségét, amikor azt mondja, hogy már nem is ő a villamoskalauz, hanem ő maga lesz mindenben jelen. Ezzel a képpel az önazonosság és az önvaló erősödését fejezi ki, amelyről teológiai szempontból az embernek Isten képmása valójában.

Bibliatudományi szempontból a versben található képek és metaforák is kapcsolódhatnak a keresztény hithez és tanításokhoz. A villamoskalauz képe utalhat Jézusra, aki a keresztény tanítások szerint az emberi élet és üdvösség útmutatója és vezetője. Az életút és a nehézségek képe pedig kapcsolódhat az emberi életben felmerülő próbákhoz és kísértésekhez, amelyek Isten megpróbáltatásai és az emberi hűség próbái is lehetnek.

Patrisztika nézőpontjából a versben jelenlévő képek és visszatérő motívumok arra utalhatnak, hogy az emberi életben a hitút és az isteni útmutatás kulcsfontosságúak az üdvösség szempontjából. A költő szó szerinti eszmecseréje az élettel és a gazdagokkal pedig feltehetően az egyik nagy téma lehetne az egyházi atyák irányvonalának, amely felveti az igazságosság, az erényesség és a megtartó erkölcs fontosságát.

Skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő képek és metaforák kapcsolódhatnak a teológiai tudás kritikai vizsgálatához és a hit kérdéseinek logikus elemzéséhez. A költő kérdése, hogy mért érzi ezt a kalauzságot, feltehetően arra utalhat, hogy a hitigazságok és az emberi tapasztalatok közötti kapcsolat fontos eleme a teológiai érvelésnek és az útmutatásnak. Ezenkívül a költő haragja és elégedetlensége az élettel szemben arra hívhatja fel a figyelmet, hogy az élet és a világ problémái a teológiai gondolkodás kihívásai lehetnek.

A vers Kosztolányi Dezső Kalauz címet viseli. Az első versszakban a lírai én arról beszél, hogy gyakran érzi magát villamoskalauznak. Ez a kép a magyar szépirodalomon belül utalhat Kosztolányi életére, aki valóban villamoskalauzként dolgozott egy időben. Emellett a villamoskalauz metaforája az emberi életfonalra is utalhat, amikor az ember irányt és célt ad más embereknek. Nemzetközi összefüggésben pedig a villamoskalauz metaforája a modernisták érdeklődését tükrözheti az emberi lét és a társadalmi szerepek iránt.

A második versszakban a lírai én leírja, hogy hogyan áll a mozgó villamoson, bőrtáskával a nyakában. Ez a kép a mindennapi urbanitásban való részvételt mutathatja, ami szintén kapcsolódik a modernista irodalom tematikájához és a városi élet ábrázolásához.

A harmadik versszakban a lírai én arról beszél, hogy amikor a villamos vágtat, ő állva marad és hadonászik. Ez a kép a modernista irodalomban megjelenő urbánus aktivista szerepre is utalhat, amikor az ember a társadalom és a világ problémáira kíván rámutatni és változást akar elérni.

A negyedik versszakban a lírai én arról beszél, hogy az életet és a gazdagokat szidja, miközben megfeszül, mintegy kijelentve, hogy már ő maga vált az általa támadottakra. Ez a versszak a társadalomkritikai tematikát tükrözheti, amit a modernista irodalom sokszor feszegetett.

Az utolsó versszakban a lírai én megkérdezi, hogy miért érzi mindezeket. Ez a kérdés a létezés, az emberi szerepek és a világ őszinte megértése iránti vágyat tükrözheti.

Összességében a vers a modernista tematikához kapcsolódik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A lírai én a városi élet problémáit, az emberi lét összetettségét és a társadalmi rendszereket feszegeti a villamoskalauz metaforájával és társadalomkritikájával.