Kosztolányi Dezső "Kéjvágy" című versének teológiai szempontból történő elemzésekor számos aspektusra lehet fókuszálni. Ebben az értelmezésben először is a versekben megjelenő szenvedés és hiányosság motívumait vizsgáljuk meg a teológiai nézőpontokon keresztül.
A bibliatudomány az Isten által kínált üdvösségről, az ember bűnrevalóságáról és a megváltásról nyújt számunkra elméleti és gyakorlati ismereteket. Az "Kéjvágy" verseiben a főszereplő egy "sovány vak ember", aki sziklára kötve magába gunnyaszt. Ez az ábrázolás szimbolikus lehet az emberi bűnös állapotra, amelyben az ember szellemileg és lelkileg megkötve van a bűn következményeihez. Az ajka száraz, és sötétre égett heves tűzben ég, ami egyaránt utalhat a fizikai és szellemi szenvedésre. Ebből a szempontból a vers az ember bűnesetét és a bűnbánat hiányát ábrázolja.
A patrisztika az első öt évszázadban fejlődő keresztény teológia és irodalom, amelyben a korai egyházi atyák, mint például Szent Ágoston vagy Szent Keresztelő János, központi szerepet játszanak. Az "Kéjvágy" verseiben megjelenő sziklára kötött ember képe, aki magába gunnyaszt, hasonlítható ahhoz az állapothoz, amit Ádám és Éva tapasztaltak az Édenkertben, miután lázadó módon az isteni parancsnak ellentmondtak. Az ember így elszigetelődik Isten szeretetétől és a paradicsomtól, és a szenvedésben és hiányban találja magát.
A skolasztika a középkori filozófia és teológia mozgalma, amely a racionális gondolkodást és az érveket használta fel a teológiával és a vallással kapcsolatos kérdések elemzésére. Az "Kéjvágy" verseiben megfogalmazott kép a vak emberrel, aki sziklára kötve magába gunnyaszt, metaforikusan ábrázolhatja az emberi ész szűkös határait, amelyek korlátozzák az ember képességét a teológiai megértésre és a közvetlen kapcsolatra Istennel. Az ember képtelen kilépni ebből a szorultságból és ráébredni Isten jelenlétére a világban.
Ezeken kívül más teológiai nézőpontokból is megközelíthetjük a verset. Például a keresztény etika szempontjából a versek arra utalnak, hogy az ember átélheti a szenvedést és a hiányosságot, de mindig lehetősége van Istenhez fordulni és reménykedni a megváltásban. Az istenesztétika szempontjából a versekben megjelenő képek és a nyelvi kifejezések szépségéből és váratlanságából sugárzik az isteni jelenlét és a transzcendencia.
Összességében Kosztolányi Dezső "Kéjvágy" verse teológiai szempontból sokféleképpen értelmezhető. A bűn, bűnbánat, szenvedés és remény témájai köszönnek vissza a versben, és ezek a témák kapcsolódhatnak a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika, valamint más teológiai nézőpontokhoz is. Az ember szorultsága és hiányossága az isteni jelenlétre és az üdvösségre való vágy következménye lehet, amelyre a keresztény hitben és tanításokban találhatunk válaszokat.