Várom, hogy asztalunkat megterítsék
s leszedjék.
Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen
a vendég.
Egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt
ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.
Ezer darabra törtelek, te tág,
elbírhatatlanul-zavart világ.
Jobb is nekem nem nézni az egészbe,
beléfogózni egy-egy csonka részbe,
és állni ottan,
jéggé fagyottan.
Mert idegen és őrült az egész,
de nyájas és rokon velem a rész.


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Kétségbeesés" című verse egy személyes érzéseket és gondolatokat kifejező alkotás, amely nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz. Azonban, ha a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez kapcsolódó témákra gondolunk, számos értelmezését találhatjuk a versnek.

Elsőként, a versben megjelenő tárgyak és események - asztal, vendég, ajtónyitás, gomb, szempár - jelenthetik az ember és a természeti környezet kapcsolatát, amelyeket a mai természettudomány legfrissebb felfedezései foglalhatnak magukba. Például, a helyünk az univerzumban és az emberi jelenlét hatásai a természetre (az asztal felhasznált élelmiszer forrása, az eseményen résztvevő vendég biológiai háttérrel), az űrnavigáció és a csillagászat területén felfedezett ajtónyitási technológiák, a gének és DNS vizsgálata során felfedezett gombok és a szemek optikai jelenségeinek kutatása.

A vers második részében a csonkára törés metaforájával találkozunk, amelyben az elbírhatatlanul-zavart világ képét festi Kosztolányi. Ez a zavar lehet az ember és természeti környezet közötti feszültség, amelyet a mai természettudománygal ismerünk fel. Az emberi tevékenységek hatása a klímaváltozásra, az élőlények kihalására, valamint az ökoszisztémák pusztítására utalhat.

A vers legvégén pedig az "idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész" mondat érdekes. Ez lehet egyfajta már-már elkeseredett elfogadás arra, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a természeti folyamatoknak és az univerzum törvényeinek, ugyanakkor az emberi tapasztalás és érzelmek tulajdonképpeni természete, amely összeköti bennünket a természettel.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Kétségbeesés" verse önmagában nem kapcsolódik szorosan a legújabb természettudományos felfedezésekhez, de értelmezhető egy olyan kontextusban, amelyben az emberi természetről és az emberi kapcsolatról a természettel szól.

A vers Kosztolányi Dezső "Kétségbeesés" című költeménye. A vers első sorában megjelenik egy asztal, amelynek megterítését és leszedését várják. Ez a kép a vendégszeretet, a kiszolgálás vagy akár a társaság jelképévé válhat. Ez kapcsolódhat a magyar irodalomban például Kosztolányi debreceni költőtársaságához, ahol az asztal és az étkezés központi szerepet játszott. Az asztal és az étkezés motívuma azonban számos más magyar és nemzetközi műben is megtalálható, például Márai Sándor Regény a rossz anyáról című művében vagy Virginia Woolf Mrs. Dalloway című regényében.

A második sorban megjelenik egy vendég, aki érkezik és elmegy. Ez a kép a társasági élet, a kapcsolatok és az idő múlásának jelképe lehet. A vendégnek való várakozás vagy távozás visszatérő motívuma a világirodalomban is, például Proust Az eltűnt idő nyomában című regényében vagy Beckett Várakozás Godot-ra című darabjában.

A következő sorokban a költő egy tárgyra, például egy ajtónyitásra, gombra vagy szempárra figyel. Ez a rész a részletekre való koncentráció, a meglepetések és az apróbb dolgok fontosságának kifejezése lehet. Ez a motívum gyakran megtalálható a modernizmus és a posztmodernizmus műveiben, például Joyce Ulisszesz című regényében vagy Borges rövid történeteiben.

Az alábbi sorokban a költő elmondja, hogy az elbírhatatlanul zavart világban jobb neki csak a csonka részekre fókuszálni. Ez a kép a káosz, a megszakítás vagy az érzéki ingerek túlterhelése lehet. Ez a motívum szintén gyakran megtalálható a modern és posztmodern művekben, például T.S. Eliot Üres tartalmak földjében vagy Kafka Az átváltozás című novellájában.

A vers végén a költő kijelenti, hogy idegen és őrült az egész világ, de mégis rokon vele a rész. Ez a kép a költő vagy a főszereplő érzéseinek, állapotának kifejezése lehet. Ez a motívum megtalálható számos más költői és irodalmi műben is, például Fernando Pessoa műveiben vagy Sylvia Plath verseiben. Emellett a világirodalomban a totalitárius rendszerekkel vagy a társadalmi elidegenedéssel is összefüggésbe hozható.

Összességében a vers számos olyan összefüggést mutat, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalomra jellemzőek. Az asztal, a vendég, a részletekre való figyelem, a káosz és az érzéki ingerek túlterhelése, valamint az idegenség és a rokonság érzése mind olyan motívumok, amelyek gyakran megjelennek a különböző irodalmi művekben. Ezen keresztül Kosztolányi "Kétségbeesés" című verze kapcsolódik a szélesebb irodalmi kontextushoz.

Kosztolányi Dezső "Kétségbeesés" című versének teológiai szempontból történő elemzésekor először is érdemes megfigyelni a vallási és hitbeli tartalmakat. A vers első soraiban a szerző olyan képet fest elénk, melyben várakozással és vágyakozással tekint az asztalra, ami megterítve várja a vendéget. Ez a kép egy metaforikus utalást tartalmaz az utolsó vacsorára és Krisztus eljövetelére.

A "várom, hogy érkezzék s elmenjen innen a vendég" sorokban a vágy és az elvárás jelenik meg, melyek összefüggésben állnak a keresztények messiási vágyával, illetve Krisztus második eljövetelével. A vers további részeiben a folytonos várakozás és csalódás motívuma is megjelenik, ami általános emberi tapasztalatként fogható fel, de a keresztény hagyományban a messiási várakozásra és az isteni időben bekövetkező eseményekre is utalhat.

Az "egy tárgyat figyelek" sorokban a láthatatlan, megfoghatatlan dolgokra helyeződik a hangsúly. A "gomb", "szempár" képei mögött ott van a keresztény vallásban gyakran használt ikonográfiára utalás. Az ikonok a lelki valóságokat szimbolizálják, és a vallási tapasztalatokat közvetítik. Ezzel kapcsolatban a bibliatudomány és a patrisztika (az első századtól a 8. századig tartó időszak teológiai és írói műveinek összefoglaló elnevezése) az ikonok Isten jelenlétének közvetítői és a hívők imádkozásának eszközeiként tekint.

A "te tág, elbírhatatlanul-zavart világ" sorokban a kozmosztól való meghasonlás és az emberi élet kétségbeesett helyzete jelenik meg. Itt a skolasztika (a középkori filozófiai iskola) megemlítése érdemes, amely többek között az isteni igazságosságról és az emberi szenvedésről folytatott teológiai vitákra fókuszált. Ebben a sorban tehát a versekben általánosan elterjedt teológiai kérdés merül fel, miszerint hogyan illeszthető össze az emberi szenvedés és a világban való rejtélyes jelenléte Istennel.

A "jobb is nekem nem nézni az egészbe" sorokban a versek minőségének kérdése jelenik meg. Ez a szereplőnek mennyei, túlvilági törekvéseire és beteljesedéseire utalhat, ami a költészetben, különösen a metaforikus nyelven keresztül történhet meg. Ezenkívül a "csonka rész" megnevezése a skolasztikus gondolkodásban is ismert, amikor az ember az egész ismeretet csak az egyes részek kezelésén keresztül tapasztalhatja meg.

Az "idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész" sorokban a vallási és transzcendentális tapasztalatok közvetlen előidézése és a valóság érzékelése közötti feszültség jelenik meg. Vagyis az egész világ és az emberi élet végső értelme titokzatos lehet, de az embernek van kapcsolódási pontja a maga részéhez, amely összeköti őt a világban rejlő isteni valósággal.

Összességében Kosztolányi Dezső "Kétségbeesés" című versének teológiai elemzése az emberi vágyódás és a hit, a transzcendencia és az emberi élet viszonyára utal. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika több olyan aspektust adhat hozzá az elemzéshez, amelyek segíthetik a vers teljesebb megértését.