Elfordultak azok, akiket szerettem.
Bilincsekbe vertek, aztán tovamentek.

Rozsdás lett az arany, mihelyt hozzáértem.
Kezembe az ezüst egyszerre megvakult.

Halálordítás szólt az anyaméhből.
Véres kezével megütött a gyermek.

Most járok az utcán. Lóg a kabátom.
Nincsen senkim a földön. Rokonom a kő.

1929


Elemzések

A Kosztolányi Dezső verse természettudományos szempontból is értelmezhető, bár első pillantásra nem látszik sok kapcsolat. Azonban az emberi életet és a természetet összekötő közös témák számos általános felfedezést megjelenítenek. Az alábbiakban kifejtem, milyen aspektusokra lehet gondolni a természettudomány kapcsán.

1. Biológia: Az emberek és a természet kapcsolata mindig is egy kiemelkedő téma volt. A versekben az emberi lét természeti törvényeként jelenik meg, ahol a szeretet elfordulása és az elidegenedett kapcsolatok biológiailag fontosak lehetnek az emberi kapcsolatok vizsgálata szempontjából.

2. Kémia: A rozsdásodás, az arany és ezüst fémek oxidációja fontos kérdés a kémia területén. Ezek a sorok a fémek természetes folyamatait jelzik. Egybevetve a versek mondanivalójával, a fémek korróziója a kapcsolatok fokozatos romlását is jelentheti.

3. Genetika: Az anyaméhből való halálordítás és a vérrel való ütés szimbolikusan kifejezheti az öröklött tulajdonságok és a genetikus hatások fontosságát az emberi életben. A génmutációk és a környezeti hatások hosszú távú hatásai befolyásolhatják az egyének életét és viselkedését.

4. Fizika: A végső sorokban a kötött kabát és a "rokonom a kő" utalhat a fizikai erők stabilizáló hatásaira, amelyek mind az emberi testben, mind a természetben jelen vannak. A fizikai törvények és az anyag tulajdonságai befolyásolják az életünket, és megváltoztathatják a kapcsolatainkat.

Összességében, bár a Kosztolányi Dezső vers első pillantásra nem kapcsolódik közvetlenül a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez, a természettudományi kapcsolódási pontok felismerésével megláthatjuk az emberi élet és a természet közötti átfedéseket. A biológia, a kémia, a genetika és a fizika számos elemének fellelhető a versben, amelyek a valós világban is jelen vannak és befolyásolják mindennapi életünket.

A vers teológiai szempontból különböző értelmezéseket is magában foglalhat. Az első négy sorban az emberi szeretet hiánya és a elhagyatottság érzete kap hangsúlyt, míg az utolsó sorban az emberi kapcsolatok hiánya és az elidegenedés jelenik meg. Ezen érzelmek hátterében azonban teológiai összefüggéseket is felfedezhetünk.

A bibliatudomány nézőpontjából vizsgálva a verset, az első sorokban az emberi szeretet hiánya és a kitaszítás képe jelenik meg. Ez megidézheti a szentírásban található történeteket, ahol a próféták vagy Jézus maga is kitaszítottságuk miatt szenvedtek. Az arany és az ezüst rozsdásodása emberi kapcsolatok hiányára utalhat, melyet a vallási közösség elvesztése vagy az Istennel való kapcsolat megszakadása okozhat.

A patrisztika nézőpontjából vizsgálva a verset, a halálordítás szava az anyaméhből szimbolizálhatja az emberi szenvedés és a világban jelen lévő gonoszt. Az ember által elkövetett bűn és szenvedés következménye lehet az, hogy az ember elhagyja az ártatlanság és a boldogság állapotát. Az utolsó sor, ahol a kabát lóg és a föld rokona a kövekre utalhat, hogy az ember elidegenedett a saját testétől és a természettől is, ami a teremtésben való részvétel elvesztésére utalhat.

A skolasztika nézőpontjából vizsgálva a verset, az emberi kapcsolatok hiánya és az elidegenedés képe az erős individualizmus, egoizmus vagy érdektelenség következményének is tekinthető. Az ember elveszti a közösség érzését, melyet először a szeretet hiánya okoz, majd a saját érdekeit helyezi előtérbe. Az emberi kapcsolatok hiánya azzal együtt járhat, hogy az ember elveszíti azt az érzést is, hogy része van a nagyobb rendnek és célnak.

Ezen teológiai nézőpontok mellett természetesen több egyéb megközelítés is lehetséges. Például a versek megértése és értelmezése az emberi szenvedéssel kapcsolatos. A versekben megjelenik a fájdalom, a veszteség és az elhagyatottság érzése, melyek kiemelik az emberi létért álló küzdelmet és a szeretet fontosságát.

A vers megjelenésének időszaka és társadalmi kontextusa: A Kosztolányi Dezső "Kő" című versét 1929-ben publikálták. Ez az időszak a magyar irodalomban a modernizmus jellemző időszaka volt. A modernista irodalomra jellemző a belső világ kifejezése, az egyén mentális állapotának ábrázolása, valamint az érzelmek erős hangsúlyozása. A versben megtalálható általános kép a veszteségről, a magányról és a bezártságról is a kor irodalmi hangulatával harmonizál.

A vers szerkezete: A vers négy rövid strofából áll, amelyek mindegyike két sorból áll. Ez a rövid forma tükrözi a vers általános és az egyéni érzések intenzitását.

Motívumok a magyar irodalom tükrében:
- "Bilincsekbe vertek" és "Rozsdás lett az arany": Ezek a motívumok a veszteségről, az elkeseredettségről és a csalódásról szólnak. Őket a magyar irodalomban a szimbolikus szenvedés kifejezésére használták. A vers azt sugallja, hogy a szeretetteljes kapcsolatok megsemmisülnek és az érzelmek eltorzulnak.

- "Halálordítás szólt az anyaméhből": Ez a motívum a tragédiát és a fájdalmat fejezi ki. Ez a motívum a magyar irodalomban a halál és az emberi szenvedés metaforájává vált.

- "Nincsen senkim a földön. Rokonom a kő": Ez a motívum a magányról és az elszigeteltségről szól. Ez a motívum a magyar irodalomban a kilátástalanság és az emberi kapcsolatok hiányának jelképe.

Az összesen áttekintett motívumok a Kosztolányi versben a szenvedés, a veszteség, a csalódás és a magány hangulatát tükrözik.

Nemzetközi irodalmi összefüggések:
- Általános tapasztalatok: A vers egyetemes érzelmeket és tapasztalatokat fejez ki, amelyek más időkben és kultúrákban is megtalálhatóak. A veszteség, a csalódás és a magány olyan témák, amelyek számos irodalmi műben megjelennek, például William Shakespeare drámáiban vagy Anton Chekhov novelláiban.

- Modernista irányzat: A vers modernista tendenciákat követ, amelyek a 20. századi irodalom egészét áthatják világszerte. Az egyén és az érzelmek belső világának ábrázolása, valamint a szimbolikus kifejezés használata jellemző a modernista irodalmi hagyományban.

- Szenvedés és tragédia: A vers dezilúziót, szenvedést és tragédiát fejez ki. Ez olyan témákra utal, amelyek számos kulturális és irodalmi hagyományban megjelennek, például a görög tragédiákban vagy a posztmodern irodalomban.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Kő" verse irodalomtörténeti és nemzetközi irodalmi kontextusokban is értékelhető. A motívumok, a szerkezet és a hangulat összekapcsolja a magyar irodalmat az egyetemes emberi tapasztalatokkal és a modernista irányzattal.