Akkor sötét volt minden ablak
és hallgatott a hegedű.
Azon a télen nem mulattak,
a lég fagyos volt, keserű,
maró, fagyos és keserű.
Isten-kivánó vágy üzött,
szemembe füst és köd csapott,
s alig szórták a csillagok
vörös tüzök.

Nagy, fekete palástba jártam
a rémriasztó éjszakán.
Nyomomban a köd-tarka árnyban
riadva koppant a magány,
decemberi, hideg magány.
Bámultak a bezárt kapuk,
az ablakon lidérc gyanánt
cikázott a kék csájaláng
és kialudt.

A szél ijesztve vihorászott,
fütyültek a víg jégmanók,
köd-lányok jártak fürge táncot,
csupán az égbolt hallgatott.
Sötéten, árván hallgatott.
Lenn vártak éhes emberek,
mikor jön el az új csoda,
s a fagytól az út vándora
megdermedett.

S jött ködpalástban a köd-isten,
egy csúf kis fát tüzött elém,
szakálla lógott kúsza tincsben,
s eléje hemperedtem én,
eléje gémberedtem én.
Kék ajkam bús imára nyílt,
és surranó árnyak között
imádtam az örök ködöt
s a sírt, a sírt.

Én felzokogtam, felnevettem,
kitárult a ködös titok:
ott voltak a fán kusza rendben
az elkopott arany diók,
a bús, üres ezüst diók,
szines gyertyák tüzes bele,
rút sárga lánc, kigyófarok,
mind oly kopott, olyan balog.
És fekete.

Piros papír-ördög vigyorgott,
didergett a gallyon a dér,
s hörögve sírtam összeomlott,
halványuló fény-álmamér,
elsápadó fény-álmamér.
Hiába kérdtem istenem,
miért az átkozó kacaj,
szivem hűlt vér volt, csupa jaj
és förtelem.

Az ördög rámöltötte nyelvét,
s röhögve mondta: este lett,
örökre este - s szörnyü emlék -
meghaltak mind az istenek,
a fénykoszorús istenek.
Fáztam. Azt hittem, álmodom.
És eltemettem önmagam
egy fekete, csillagtalan
karácsonyon...


Elemzések

A vers elején Kosztolányi leírja a téli sötétséget és hideget, ami arra utalhat, hogy a versben szereplő ködöt a természettudomány friss felfedezéseihez kapcsolhatjuk. A mai tudomány szerint a köd egy olyan meteorológiai jelenség, amely keverékét alkotja apró vízcseppeknek vagy jégkristályoknak a levegőben való lebegésének. A köd sűrűsége és állaga változhat, és gyakran előfordul hideg évszakokban, mint ami a versben is le van írva.

A köd az egész versben végigkíséri a költőt, és szimbolizálhatja az élet és az emberi élmények bizonytalanságát, homályosságát. Ez összefügghet a modern fizikai és kvantummechanikai elméletekkel, melyek rámutatnak arra, hogy a világ alapvetően kiszámíthatatlan és véges ismereteink vannak róla. A köd szinte valósággal elzárja a versben szereplő embereket egymástól és a külvilágtól, ami felidézheti a kvantummechanika elveit, melyek szerint az elemi részecskék kölcsönhatása nem mindig könnyen megérthető.

A ködön túli sötétség és a szereplő keserves élményei a tudományos körökben is gyakran tárgyalt mentális betegségekre utalhatnak. A pszichiátria és neurológia ma már sokkal jobban megérti és kezeli az ilyen betegségeket, mint Kosztolányi idejében.

Az "ördög" szereplése a versben lehet kapcsolatban a modern emberi gondolkodás és szekularizáció folyamataival, amelyek felvetnek kérdéseket az istenhit és a vallás szerepéről az egyéni életben és társadalomban. A költő az istenek haláláról és a fény elvesztéséről beszél, ami az emberi hit és spiritualitás elvesztésével lehet összefüggésben. Mindez összefügghet a modern tudomány fejlődésével, amely képes megérteti és magyarázni a világ jelenségeit anélkül, hogy a vallásos magyarázatokra támaszkodna.

Összességében a versben megjelenő köd, sötétség és keserves érzelmek kapcsolatba hozhatók a természettudomány mai tapasztalataival, mint például a meteorológiai és fizikai felfedezések, valamint a mentális betegségek és a vallás vesztésének vizsgálataival. A vers az emberi élet és az emberi tapasztalatok homályos, bizonytalan és sokszor fájdalmas természetét fejezi ki, miközben rámutat a modern tudomány és a természettudományos gondolkodás hatására az emberi létre.

Kosztolányi Dezső "Köd előttem, köd utánam" című verse teológiai szempontból több értelmezést is magában hordozhat. Az alábbiakban áttekintem a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika, valamint más lehetséges nézőpontok alapján az összefüggéseket a versben megjelenő motívumok és a vallásos jelentések között.

Bibliai értelmezés:
A versben megjelenő hideg, sötét, ködös téli környezet a szenvedés, a reménytelenség és a bűn állapotát szimbolizálhatja. Az "Isten-kivánó vágy" és az imádság a lelki vágyakozást és a megtérés igényét jelzik. Az emberi magány és a kopott, üres diók a földi lét hiábavalóságát és gazdagok és szegények sorstalan szenvedéseit idézik. Az ördög jelenléte pedig az érzéki kísértéseket és a bűnt szimbolizálja.

Patrisztikus értelmezés:
A patrisztikus gondolkodás szerint a versben megjelenő köd és sötétség az ember esendőségére és bűnbeesésére utal. Az imádság és az isteni megtisztulás iránti vágy az ember lelki törekvéseit és Istenhez való közeledését jelképezi. Az ördög és a bűn szerepe pedig hangsúlyozza az emberi természet korlátait és az örök életre való igényt.

Skolasztikus értelmezés:
A skolasztika szerint a versben megjelenő köd és sötétség szimbolizálhatja az emberi elme és értelem korlátait. Az imádság és az isteni ködben való elmerülés az isteni transcendensség iránti vágyat jelzi, míg az ördög és az átok az emberi intellektus korlátait és a bűnbeesés következményeit mutatják.

Egyéb értelmezés:
A versben megjelenő köd és sötétség az általános emberi szenvedést, kilátástalanságot és szorongást jelképezheti. Az imádság és az örök köd iránti vonzalom az élet értelmét és céltalan voltát hivatott kérdőjelezni. Az ördög és az istenek halála pedig az abszurditást és a vallási identitás felbomlását szimbolizálhatja.

Összességében a vers teológiai szempontból különböző jelentéseket és értelmezéseket rejt magában, melyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira épülhetnek, de más vallástudományi szempontokból is értelmezhetőek. A versben megjelenő motívumok és jelentések összessége a vallási tapasztalatok sokféleségére, az emberi létezés szenvedéseire és az isteni misztériumok megértésének lehetetlenségére mutatnak rá.

Kosztolányi Dezső "Köd előttem, köd utánam" című versét irodalomtudományi szempontból kiértékelve, számos lehetséges összefüggést találhatunk a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.

1. Az atmoszféra és a hangulat: A vers hangulata sötét és melankolikus, a köd és a hideg téli táj által teremtett atmoszféra jelzi a reménytelenséget és a magányt. Ez a hangulati jellemző az európai romantika jegyében született művekkel kapcsolható össze, ahol gyakran előfordulnak hasonlóan borongós és megszomorító atmoszférájú alkotások.

2. A téma: A versben megjelenő téma a magány, az elidegenedettség és a végzetesség érzése. Ez a téma általánosan megjelenik a világirodalomban, ahol a humanisztikus és az abszurd irányzatok is foglalkoznak az emberi élet elhatalmasodó magányával és a végzetbe való beleegyezéssel.

3. Az évszakok jelentése: A versben a téli időszak, a hideg és a fagy szimbolikus jelentéssel bír. Gyakran játszik fontos szerepet az irodalomban, mint a hanyatlás és a halál jelképe. Ehhez a szépirodalmi hagyományhoz kapcsolódik a vers is, ahol a hideg és sötét időszak felerősíti a magány és kilátástalanság érzetét.

4. Formai elemek: A versben található rímes szerkezet és megismételt sorok, valamint a rímképletek használata magyar költészeti hagyományokra utal. A rímes szerkezet művészi érzést kölcsönöz a versnek, és gyakran a romantika műfajában és a szonett formájában használták.

5. Költői képek: A versben a köd szimbolikus és képi megjelenítése kiemelkedő. A köd jelképesen ábrázolja a bizonytalanságot, a homályt és a megértés hiányát. Ezt a jelképiséget használják más nemzetközi költők is a modern és klasszikus irodalomban.

6. Vallásos és spirituális motívumok: A versben utalások találhatók a vallásra és az istenségekre. Az istentségek megölése és az istenek halála egy általános tematika a vallással foglalkozó irodalomban, és erre tekintettel számos hasonló motívum megtalálható más nemzetközi költők verseiben is.

7. Az én lírája: A vers mélyén érzelmi és szubjektív elemek találhatók, ahol a költő személyes élményeit és érzelmeit közvetíti. Ez a lírai én megjelenik a világirodalomban is, mint például a romantika költészete vagy a modern költők művei.

Összességében azt mondhatjuk, hogy Kosztolányi Dezső "Köd előttem, köd utánam" című verse számos lehetséges összefüggésre utal a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Hangulata, témája, formai elemek és költői képek alkalmazása valószínűsíti a vers kapcsolódását a romantika és a modern költészet áramlataihoz.