Anyám, ha egyszer végre visszatérek
és ott maradok mindörökre nálad.
Ha ráborulok régi küszöbünkre,
s megcsókolom az áldott, ősi fákat
és fáradottan, könnyesen remegve
nézek szemedbe.

Várj akkor engem, mert jövök egy este.

Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz,
rőt esti láz.
Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül,
hogy fázva átremeg az ősi ház
a félelemtül.

De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden,
bármily ijesztő nagy leszek s fehér,
zárj a karodba, ne keresd a szívem,
melyet elönt a csúf, fekete vér,
csak nézd kialvó, fénytelen szemem,
csak símogasd a főmet csendesen.
Én sem mesélem el neked, hogy éltem
fekélyes csókok közt, világos éjben,
csak nézlek egyre, mint a múltba rég,
akkor megértem majd, te vagy a kezdet
s te vagy a vég.
Némán lefekszem a fehér, nagy ágyba,
én, szólni nem tudó öreg baba,
és a szivemből ajakamra reszket
az életem eltűnő dallama.
Te hallgatod, mint bölcsőnél virasztó,
merengve, mosolyogva, szomorún,
s koporsó és bölcső közt tétovázva
fonod fehér halotti koszorúm.
Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt,
gyógyítva rebben áldott mosolyod,
s könnyel, virággal, régi-régi dallal
szegény fiad halálba dalolod.


Elemzések

A vers Kosztolányi Dezső "Koporsó és bölcső közt" című művéből származik, amelyet 1918-ban publikált először. A vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Először is, a vers címe "Koporsó és bölcső közt" már önmagában is jelentőségteljes és szimbolikus. Az egyszerű, de erős képekkel ábrázolja az élet és halál közötti feszültséget és átmenetet. A bölcső jelképezi a születést és az élet kezdetét, míg a koporsó a halált és az elmúlást. Ez a témaválasztás sokkal távolabb mutat a konkrét történettől, inkább általános emberi élményeket fejez ki.

A vers első sorai az anyai szeretet és a haza melegségének visszatérését fejezik ki, ami sok költőművész számára fontos inspirációs forrás. Kosztolányi Dezső számára is ez a témakör rendkívül fontos, és számos más művében is visszatérő elem.

Az ősök és a múlt tisztelete és tisztelge az ősi fák és a régi küszöb megszólításában és az ősi ház leírásában jelenik meg. Ez az elem a műben a magyar szépirodalomban gyakran használt motívum, hiszen a magyar nemzet történelme és kultúrája az ősi gyökerekre és hagyományokra épül.

A vers második része az ősz szimbolikáját és a haláltól való félelmet ábrázolja, ami az emberi élet folyamatát és múlandóságát jelképezi. Az ősz és a vaskapu leírása olyan motívumok, amelyek nemzetközi szinten is gyakran előfordulnak a szépirodalomban. Az őszi színek, az esti láz és a visszatérő motívumok a múlandóságot, a változást és az elmúlást szimbolizálják.

A versnek a halál és a gyász tematikája is szerepet játszik. Az elhunyt fiú szemével nézve az édesanyjára, aki bölcsőnél virasztóként áll és mosolyogva, szomorún figyeli őt. Ez az anyai szeretet és a gyász gyakran előfordul a szépirodalom különböző kultúráiban, és a vers Kosztolányi széles körben ismert műve, amely számos olvasó számára megindító és megrendítő.

Összességében a "Koporsó és bölcső közt" számos irodalmi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az anyai szeretet, az ősi gyökerek, az őszi szimbolika és a halál tematikája mind olyan elemek, amelyeket sok más irodalmi műben is megtalálhatunk. Kosztolányi műve tehát sajátos és eredeti megközelítéssel kezeli ezeket az összefüggéseket, és kifejezi az egyetemes emberi tapasztalatokat és érzéseket.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva számos érdekes elemet rejt. Az egyik ilyen elem a következő sorokban található: "Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz." Ebben a részben képesek vagyunk a modern tudomány ismeretei alapján elképzelni a tájképet, amit Kosztolányi ír le. Tudjuk, hogy a fák levelei az ősz beköszöntével vörösre és narancssárgára váltanak, ami a "biborló fény cikáz" részre utal. Az "esti láz" pedig jelképesen utalhat arra, hogy a természet átmeneti, de intenzív változásokon megy keresztül.

Egy másik érdekes elem a versben az "ősi ház félelme": "Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül, hogy fázva átremeg az ősi ház a félelemtül." Ezen a ponton Kosztolányi által megírt kép összecsenghet a modern tudomány által feltárt ismeretekkel a földrengésekkel és a földmozgásokkal kapcsolatban. A versben az ősi ház reagál a "kapun" átjövő "félelmet" keltő erőre, ami utalhat a földkéreg mozgására, amikor földrengés vagy más természeti katasztrófa van. Ez is egy példa arra, hogyan hozható összefüggésbe a vers a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

A vers másik érdekes eleme a következő sor: "zárj a karodba, ne keresd a szívem, melyet elönt a csúf, fekete vér." Ebben a részben Kosztolányi felteszi a kérdést, hogy egy halott testben valóban folyik-e vér. Tudományos ismereteink alapján tudjuk, hogy a vér kiáramlik a testből a halál bekövetkeztével, és a test elhalványul. Ez a verselem tehát újra felveti azt a kérdést, hogy mi történik a testtel a halált követően, és hogyan változik meg a test fizikai összetétele.

Végül, a vers egy különleges képzelőerővel rendelkező természettudósra utal: "merengve, mosolyogva, szomorún, s koporsó és bölcső közt tétovázva fonod fehér halotti koszorúm." Ez a kép azt mutatja, hogy a természettudománynak van egy olyan oldala, amelyet a megfigyelések és az érzelmek inspirálnak. A versben leírt természeti elemekkel és az emberi érzelmekkel való képzelőerő kombinációja elvezet a versekben megjelenő képekhez és gondolatokhoz. Ez a kombináció fontos szerepet játszik a tudományos felfedezések előmozdításában és az új perspektívák megtalálásában.

Összességében tehát, a versben található különféle elemek és képek számos kapcsolatot mutatnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Ezek az összefüggések segíthetnek abban, hogy egy új megértési szinten lássuk a természetet és a világot, valamint hogy inspirációt nyújtsanak a tudósoknak a jövőbeli kutatásokban.

A vers teológiai szempontból számos témát és gondolatot tartalmaz, amelyek kapcsolódhatnak a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához is.

A versben megjelenik az utalás a szülők szerepére és az anya szerepének fontosságára. A költő az anyjához szól, és beszél a visszatérésről, valamint az anya örök jelenlétéről. Ez a gondolat az Ószövetségben gyökerezik, ahol az anyaság és a család fontos szerepet kap. A Teremtés könyvének elején Isten a nőket teremti az ember mellett, és hangsúlyozza az anyai szerep és szülői felelősség fontosságát. A versben a visszatérés utáni találkozás képe azt jelképezi, hogy az anya mindig ott van és várja a gyermekét, hasonlóan, ahogy Isten mindig jelen van és gondoskodik az emberekről.

A versben megjelenik az idő múlása és a halál gondolata is. Az őszi képek és a koporsó képe azt jelképezik, hogy az idő múlása előrehalad és a halál minden embert érint. Ez a bibliai gondolatot tükrözi a Zsoltárok könyvében, hogy "Az élet rövid s a halál biztos" (Zsoltárok 89:48). A koporsó és bölcső közti kontraszt azt is jelképezi, hogy az élet és a halál, az öröm és a bánat, a kezdet és a vég közel áll egymáshoz, és ezek megjelennek az emberi élet útján. A patrisztikus és skolasztikus gondolatok is foglalkoznak a halál és az idő kérdésével, és kutatják ezeknek a metafizikai és teológiai vonatkozásait.

A versben a költő egy öreg babaként írja le magát, és arról beszél, hogy az élete tele volt szenvedéssel és bűnös cselekedetekkel. Ez a gondolat kapcsolódik az ember bűnös állapotához, amelyről a Biblia és a patrisztikus gondolkodók is beszélnek. Az emberi bűn következményei az emberi életet és kapcsolatainkat is befolyásolják, és ezt a költő is megjeleníti a saját élettörténetében. A patrisztikus és skolasztikus gondolkodók foglalkoztak az ember bűnös állapotának kérdésével és az emberi természeti hibákkal, és keresik a bűnbocsánat és üdvösség útjait.

A versben végül megjelenik a fiú halála és az anya gyásza. Ez a gondolat az isteni áldozat és megváltás misztériumára utal, amelyről a Biblia beszél. Az Újszövetségben Jézus Krisztus áldozatával és halálával a bűnös emberiség meg van váltva és új életet kap. A patrisztika és skolasztika is foglalkozik ezzel a témával, és kutatja a keresztény megváltás teológiáját és filozófiáját.

Összességében a vers teológiai szempontból számos témát érint, amelyek kapcsolódnak a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához. A gondolatok az anyai szerepről, az idő múlásáról, a halál misztériumáról és az ember bűnösségéről szólnak, és kapcsolatban állnak a bibliai és teológiai gondolatokkal, valamint a patrisztikus és skolasztikus filozófiai és teológiai nézetekkel.