Keresés:

Kosztolányi Dezső

Lamentoso

Od'adtam néked mind a könnyem.
     (És most fakó-vak a szemem.)
Mint két kiszáradott, üres kút
     tátong az éjbe könnytelen.

Od'adtam néked ölelésem.
     (És most lehervadt a karom.)
Az én tüzemnél melegedsz te,
     s magam rongyokkal takarom.

Od'adtam néked mind a csókom.
     (S most csóktalan, fehér a szám.)
Emlékeim halotti fátylát
     harapom őrült éjszakán.

Od'adtam néked mind a lelkem.
     (Van-e, van-e ily elhagyott?)
Most itt ülök a lábaidnál,
     s már úgy érzem, nem is vagyok.

1909
Írd meg a véleményed Kosztolányi Dezső Lamentoso című verséről!
Kosztolányi Dezső további versei: