Időm rövid, egy lobbanás csak,
aztán örökre elenyész,
kihal szivemből eszme, érzés,
s kietlen éj lesz az egész.
Nem, nem - rohadni ismeretlen:
bősszé teszi nagy lelkemet,
vágyam, dicsőség s élet, élet...
Engedjetek, engedjetek!

Sietni kell! Munkára gyorsan!
Nincs késni percem, érezem,
oly messze még a hír babérja,
és oly rövid az életem.
Ma barna fürtöm, ámde holnap
meglátom rajta a deret,
az elmulás havát, mi elhív...
Engedjetek, engedjetek!

Sivár napom dologba töltöm,
s a hosszu éjet átirom.
Tollam rohan bús sejtelemtől,
látom az éjszakán sirom.
Miért kacagtok vídor ifjak
ott a vidám pohár megett?
Nem áll kezembe jól a kancsó...
Engedjetek, engedjetek!

Vígságotok úgysem vidít fel,
mert érezem, jön a halál.
S ott a nehéz tivornyagőzben
borzongva homlokomra száll.
Hogyan, mulás, üres feledtség
győz itt az emberész felett?
E gondolat majdnem megőrjít...
Engedjetek, engedjetek!

Ó, míg ti hangosan kacagtok,
árnyak beszélgetnek velem.
Nekem bukás, sötét kudarc az,
mi nektek édes győzelem.
Hiába csábit langyos éjen
rózsás lugas, dalos berek,
én elfutok sötét szobámba...
Engedjetek, engedjetek!

Szálljunk előre! Csak te légy itt,
álomvilágom istene.
Adj csókot e szomjú ajakra,
s az égbe röppenek vele.
Már int a lángoló dicsőség,
vezess: követlek reszketeg,
s így zúgjuk együtt a tömegnek:
Engedjetek, engedjetek!


Elemzések

A vers teológiai szempontból több érdekes kérdést is felvet. A fő téma a halál és az elmúlás, ezért a verselemzést is ennek a témának a megvilágítása mentén lehet elvégezni.

Bibliatudományi nézőpontból érdemes megvizsgálni a versben megjelenő gondolatokat az emberi létezés és a halál kapcsolatáról. Azzal a felismeréssel kezdődik a vers, hogy az idő rohamosan múlik, és minden elmúlik, ahogy a szívben lévő eszmék és érzések is eltűnnek. Ez felidézheti a Bibliában gyakran említett mulandóság és halál témáját, valamint azt a tanítást, hogy az emberi élet rövid és törékeny.

Patrisztikai nézőpontból érdekes elem a versben az elmulás és a halál félelme. A vers szerzőjének látszólag nagyon rövid ideje van még élni, és ezt a hiábavalóságot és a halál közeledtétól való félelmet hangsúlyozza. A patrisztikus gondolkodásban az élet célja a lelki üdvösség elérése és az Egyház közösségében való részvétel, így a haláltól való félelem természetes, és a hívőknek fel kell készülniük a lelki halálra.

Skolasztikus nézőpontból érdemes a gondolatokat az élet értelmét és a halál jelentőségét az egyéni és a közösségi szinten vizsgálni. A versben megjelenő közösségi kapcsolat hiánya és a reménytelenség érzése rávilágíthat arra, hogy a skolasztikus filozófiában az egyéni boldogság és az élet értelme a közösségben és az egyházban való részvétellel érhető el.

Általánosságban a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember élete rövid és múlandó, és ezért fontos, hogy az ember felismerje a halál mögötti értelmet és az élet értelmét. A versben megjelenő halálfélelem és a hiábavalóság érzete sok emberrel együtt érezhető, de a vallásos nézőpontok segíthetnek megtalálni az élet értelmét és a halál mögötti reményt.

A vers Kosztolányi Dezső "Láz" című művéből való, és több lehetséges értelmezési szempontja van az irodalomtudomány szemszögéből.

1. Formai elemzés: A vers egy hagyományosan alkalmazott verselésmóddal, azaz nyolcas rímképletekkel íródott. Minden versszak nyolc sorból áll, és az "Engedjetek, engedjetek!" refrain végigkíséri a verset. Ez a versforma és az egyhangú a minden versszakban közkeletű rímszerkesztés ritmusos hatást eredményez a versben.

2. Tematikai elemzés: A versek visszatérő témái között megtalálható az idő múlása, a halál, a szomorúság és az elszigeteltség. Az első versszakban a lírai én a mulandósággal való szembesüléstől való félelmét fejezi ki, és az élet értelmét keresi. A második versszakban a lírai én az élet rövidségére reflektál, és a halál közeledtét érzi. A harmadik versszakban a lírai én a költészet erejét kérleli az elkerülhetetlen halál elől. A negyedik versszakban pedig a lírai én a mulandóság és a feledés lehetetlenségébe vetett kétségét fejezi ki. Az ötödik versszakban pedig az elszigeteltség és a szomorúság dominál, melyek a társaság és a vidámság hiányával párosulnak.

3. Stilisztikai elemzés: A versben a lírai én érzelmi töltése nyilvánul meg a képek, az ellentétek és az egyenítések használatával. A képek segítenek a lírai érzelmek közvetítésében, például az "elmulás havát" képével vagy a "rózsás lugas, dalos berek" képével. A versben használt ellentétek az élet és a halál, a vidámság és a szomorúság, az öröklét és a mulandóság közötti ellentétekre utalnak. Az egyenítések pedig a lírai én küzdelmét fejezik ki a külvilággal és a saját érzéseivel.

4. Kontextuális elemzés: A vers Kosztolányi Dezső "Láz" című kötetében szerepel, amely 1922-ben jelent meg. A kötetben a halál tematikája, valamint az élet mulandóságára és a szenvedésre való reflexió központi szerepet kap. Kosztolányi életművében az érzelmek, a küzdelem és az elszigeteltség gyakori témák, és a "Láz" című vers is ezeket a motívumokat hangsúlyozza. Ezenkívül érdemes lehet összehasonlítani a verset más kortárs és korabeli költők műveivel is, például Ady Endre, József Attila vagy Rilke verseivel, akik szintén a halál, az élet értelme és az elszigeteltség témáival foglalkoztak.

A Kosztolányi Dezső által írt "Láz" című vers elsősorban az emberi élet múlandóságát és az idő rövidségét fejezi ki. Azonban, ha természettudományos szempontból vizsgáljuk a verset, számos érdekes összefüggést találhatunk a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első részben a versben az "eszme, érzés" kiégése és az "éj kietlensége" is az emberi élet múlandóságát és az elmúlást jelképezi. Az elmúlás és a halál azonban a modern tudomány szerint is része az életciklusnak. Az aktuális kutatások alapján egyre inkább felismerjük az élettartam és az öregedés biológiai folyamatait, és az idő múlásával testünk és szervezetünk működése is változik.

A második részben a "hosszú éj" és az "elmulás havára" utalást találunk, amely az élet rövidségét és az idő múlását sugallja. Még mindig felfoghatatlanul rövid idő alatt kell végezni minden tevékenységet, miközben a világunk egyre gyorsabban fejlődik. Ez összefüggésbe hozható a modern technológia robbanásszerű fejlődésével és az emberi időgazdálkodással.

A harmadik részben a "tollam rohan bús sejtelemtől" és a "gondolat majdnem megőrjít" sorok arra utalnak, hogy a költőnek rengeteg dolga és gondolata van, amit az idő rövidsége és a halál tudata miatt nehezen tud feldolgozni. A modern természettudomány sok területén, például az asztrofizikában vagy a kvantummechanikában is folyamatosan új felfedezések történnek, amelyekkel lépést tartani kihívást jelenthet.

A negyedik részben a "nehéz tivornyagőzben" és a "borzongva homlokomra száll" sorok azt jelezhetik, hogy a költő nem találja a helyét és a vidámság sem tudja felvidítani. Ezt összecsatolhatjuk a modern világunkban tapasztalható gyakori stresszel és mentális egészségügyi problémákkal, amelyek a természettudomány jelentős területein is vizsgáltak.

Az ötödik részben a "szomjú ajkakra" és az "égbereppenéssel" azt sugallja, hogy az igazi boldogság és menekülés az emberi korlátokon és halálon túl található. A modern természettudomány, mint például az űrkutatás, az összekapcsolódó univerzum és az életünkön túli dimenziók vizsgálata, olyan területeket fedezhet fel, amelyek azt sugalják, hogy az emberiség sokkal több, mint amit az életünk jelenlegi korlátai meghatároznak.

Összességében, bár a "Láz" című vers elsősorban az emberi élet múlandóságát és haláltudatát fejezi ki, számos olyan elemet találhatunk benne, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak. Az idő és az élet rövidségével, az elmúlás és a halál gondolatával, valamint az emberi élet korlátainak túllépésével kapcsolatos kérdések mind olyan területek, amelyeken a modern természettudomány keresi a válaszokat.