A vers Kosztolányi Dezső tollából származik, és irodalomtudományi szempontból több összefüggést is fel lehet tárni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként a vers tartalmi vonatkozásait érdemes megvizsgálni. A vers egyfajta személyes hangvételű önvallomás, azonban a benne rejlő képek és hangulatok által más irodalmi alkotásokkal is összekapcsolható. Az utcai hangulat, az olcsó angyalok jelenléte, a szép és csúnya elemek keveredése olyan irodalmi képvilágot idéz, amely hasonlóságot mutat többek között Arthur Rimbaud vagy Charles Baudelaire munkáival, akik a 19. századi francia szimbolista költészet meghatározó alakjai voltak.
A verselemzés során figyelembe vehetjük a szerkezeti vonatkozásokat is. A vers egy három részre tagolódik, amelyek mindegyike külön meghatározott hangulatot és gondolatot közvetít. A megszólítás ("Ha a sír szavát hallanád") és a kérdő mondatok ("De jó itt") is fontos elemei az alkotásnak. Ezen strukturális elemek irodalmi eszközök, amelyek segítik a versek hangulatát, gondolatait és tartalmát.
Fontos megemlíteni, hogy a vers a kosztolányi-i lírai én által történet-Tárgyi valósággal vetekedő, sűrített világgal jeleníti meg a múltba fordított pillantás és az itt-ott áthágni látszó realista lehetőség átmeneti, dacra szegődött kiidomulásának helyszínét. A kötet központi versblokkjának változatos versterjedelmű kisráadásai közt mindössze a Lecsuklik minden pilla most-nak díszítőbeleredményesedett, atmoszférikus továbbjátéka ez a szabályos négy sorból álló úgynevezett kasszandrai ballada, amelyen belül az interjektív habitusú első korai ballada idejekorán merevített grammatikájú, szünetek bűvös ellipszise voltaképpen az ütembe-sűrített fölvillantásokon kívül, miközben a szomorkodástól kimozduló, de megfoghatatlan küzdelemre készülő én - mindenre kiterjedően-metapoetikai tovatoagridentitását terjeszti ki a verse saját világától a költészet mindenhatóságáiról a abszurdalanyos sorskérdésekig.
Egy lehetséges irodalomtörténeti összefüggés a hatás szempontjából a szimbolizmus és az expresszionizmus. A versben megjelenő kollektív szimbólumok, mint az olcsó angyalok, a festett arcok és a szenvedés megjelenése, az expresszionista költészet jellegzetességeinek tekinthetők. Az expresszionizmus a 20. század elején jelent meg, és olyan irodalmi műfajokat képviselt, amelyekben az alkotók elvont, irracionális, gyakran groteszk és sötét ábrázolásokkal dolgoztak.
Egy másik összefüggés a kortárs magyar irodalommal is felvethető. A versek kötetében Kosztolányi gyakran tárgyalta önmagát, a költői küzdelmeket és a világ megértésének nehézségeit. Ezt a közelítést alkalmazta más alkotók is, például Radnóti Miklós vagy Szabó T. Anna. Ezek az írók is megpróbálták megragadni az emberi tapasztalat sötétebb, megfoghatatlanabb oldalát, és saját énjüket, múltjukat, magányukat és világszemléletüket munkáikban megjeleníteni.
A Kosztolányi Dezső által alkotott vers tehát irodalomtörténeti összefüggésekben is gazdag. A vers tartalmi és szerkezeti elemei, valamint az általa közvetített érzelmek és gondolatok összehasonlíthatók más, hasonló témával dolgozó alkotásokkal a magyar és nemzetközi irodalomban.