Egy régi délelőtt gyorsan berobbant
a hosszú, nagy szobába, mint a szél,
leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant
szivét, s beszélt, úgy ahogy más beszél,

vagy hallgatott, vagy ment és lépte koppant,
egy cigarettát eldobott, s kevély
száját elhúzva kacagott, s a roppant
időben egyszer meghalt és nem él.

Csak ennyi volt. Ezt láttam. És kezembe
e sok-sok semmi most mégis ereklye.
Ő, mondja ő, azt mondja minden ő,

a toll, a száj, a húr, az utcakő,
azt mondja ő, mivel nyomába leng a
hír és halál. És az egész: legenda.

1923


Elemzések

A Kosztolányi Dezső Legenda című vers első megközelítésben nem hozható közvetlen kapcsolatba a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Azonban, ha a költemény egy mélyebb értelmezését keressük, akkor számos összefüggést találhatunk a természettudomány területeivel.

Az első sorokban a költő leírja a berobbanást, mint a szél gyors mozgását. Ebben az értelemben felmerülhetnek a légmozgás és az atmoszférával kapcsolatos kutatások. A szél jelenségeit a mai tudomány részletesen tanulmányozza, és sok új felfedezést tett a légáramlatok, viharok és más atmoszférikus jelenségek terén.

A második és harmadik sorok a megbetegedett szív fájdalmát említik. Az egészségügyi tudomány napjainkban is folyamatosan kutatja a szív- és érrendszer betegségeit, valamint azok kezelési lehetőségeit. Az elkövetkező évtizedekben várhatóan további felfedezésekre és új megoldásokra számíthatunk ezen a területen.

A versben továbbá szerepel az idő és a halál motívuma. Az idő fogalmát a modern fizika és az asztrofizika kutatja, amelyek a relativitáselmélet, a fekete lyukak, az időutazás és az univerzum tágulása témáival foglalkoznak. A halál kérdése pedig kapcsolódik a biológia és az orvostudomány területéhez, ahol a sejthalál, az öregedés és az életfenntartás folyamatosan kutatott témák.

A vers végén elhangzik a "legenda" szó, ami utalhat a költő és az alkotásának megörökítésére. Ebben a kontextusban az adatmegőrzés és az információtudomány területe is fontos lehet, hiszen a legenda továbbél azáltal, hogy róluk írnak, beszélnek és továbbadják az információkat.

Összességében, a Kosztolányi Dezső Legenda című versben számos olyan motívum és jelenség található, amelyeket a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez lehet kapcsolni. Ezek a kutatások és felfedezések tovább bővítik és mélyítik a megértésünket az adott témákban, és segítenek megismerni a világunk működését.

Kosztolányi Dezső "Legenda" című versében teológiai szempontból a következő elemek észlelhetőek:

1. Megváltás és halál: A versben a főszereplő, aki egy régi délelőtt berobban a szobába, megjelenik a halál és a halandóság motívuma. A hosszú, nagy szoba és a szél metaforája arra utalhat, hogy a főszereplő megtapasztalja a végtelenséget és az időtlenséget, ami a vallásos szemléletben a halál és a túlvilág érzetét hozhatja elő. A főszereplő a versben egyszer meghal és nem él, ami akár a megváltás és feltámadás motívumára is utalhat.

2. Az identitás és az emberi lélek: A főszereplő a versben egyszer beszél, egyszer hallgat, egyensúlyban van a létezés és a nem-létezés állapotában. Ez arra utalhat, hogy az emberi lélek az időn túli valósághoz kötődik, ahol nincsenek korlátok és dualitás. Az ember részét képezik mind a materialista, mind a szellemi világnak, és ezt a főszereplő megjelenése és viselkedése is sugallja.

3. Az írás és a hit: A versben az írás, beszéd és zene képviselik a két világ, a materialista és a szellemi közötti hidat. A toll, a száj és a húr jelképesen utalhatnak a kifejezési formákra, amelyeken keresztül az ember megértésre juthat a transzcendenssel kapcsolatban. A főszereplő a versben azt mondja, hogy az egész csak legenda, amely akár arra is utalhat, hogy a hit és a vallásosság is csupán az emberi képzelet műve, ami azonban mégis valóságos hatással bír az emberre.

Bibliatudomány szempontjából a versben a vallásosság és a hit megjelenik, de nem annyira az egyes bibliai témák vagy szemléletek, hanem inkább az ember és Isten közötti kapcsolat és a transzcendenssel való találkozás képeit erősíti. A patrisztika szempontjából a vers viszonylag kevés adatot nyújt, de az emberi lélek, az időn túli valóság és az identitás kérdését feszegeti, amelyek fontos témák voltak a patrisztika idején is. A skolasztika nézőpontjaihoz hasonlóan a versben is megjelenik az értelem és a hit, valamint a legitimitás és a valóság viszonya, amelyek szintén fontos témák voltak a skolasztikus filozófiában.

Más ötletként a versben található idő- és halálmetaforákat, valamint az egész létezést és életet összefoglaló "legenda" jelzőt is lehet teológiai értelmezésben vizsgálni. A versben felmerülő kérdések és motívumok nagyobb kontextusban való értelmezése is lehetséges, amely magában foglalhatja az emberi sorsot, a létezés értelmét és az isteni tervek megvalósulását is.

Kosztolányi Dezső "Legenda" című verse a 20. századi magyar irodalom egyik jelentős alkotása. Az alábbi elemzés során összefüggéseket találhatunk a magyar és nemzetközi irodalom területén is.

Formai szempontból látható, hogy a vers négy 4 soros, zárt versszakból áll, egy terjedelmes blokkba rendezve. Ez a versforma az idősebb és kortárs magyar líra hagyományos formájába illik. Az egész versnek egy egységes ritmusa és dallama van, ami erősíti a monotonitást, a fizikai létezés ismétlődését. Az egységes versritmus által azt a benyomást kelti, mintha a költemény egy hosszú mondatként vagy gondolatként szólna hozzánk. A rímek biztosítják a vers strukturális koherenciáját.

A versekben felbukkanó motívumok – a szél, a szoba, a cigaretta, a rokkant szív – hagyományos, szimbolikus jelentőséggel bírnak. A szél a változást, az elszabadulást szimbolizálhatja. A szoba egy bezártság érzetét kelti, ami a költő lelkiállapotát tükrözi. A cigaretta és a rokkant szív metaforikusan utalhat a szenvedésre, a fájdalomra. Ezek az átvitt jelentésű szimbólumok a szerző élményeit és érzéseit közvetítik a versen keresztül.

A vers tartalmi szinten is több értelmezési réteget rejteget. Az első három versszakban egy rejtélyes alakról van szó, aki beszél, hallgat, mozog. Ez az alak önmagától függetlenül meghal és életben sem marad, ami a múlandó és halandó jelzőkkel illeti. Az utolsó versszakban a költő találkozik ezzel az alakkal, és azt mondja, hogy minden, ami a világban történik, légkörében járva mind legendává válik. Ez a szóba a költői mű alkotására, valamint az öröklétre is utalhat.

A vers ugyanakkor több általánosabb összefüggést is felvethet, amelyek az irodalom egészében értelmezhetőek. Az egyik ilyen összefüggés a modernista irodalmi stílusot a 20. század elejének jellegzetességeivel, amelyek a költők és írók nyelvi, formai és tartalmi innovációit mutatják.

A vers nemzetközi összefüggései közül kiemelhető T. S. Eliot "Üres föld" című költeményével való rokonsága. Mindkét vers a modernista líra jellemzőit hordozza, mint a költészeti forma kísérletezése, az idő és halál motívumainak feldolgozása, valamint az egyéni lelkiállapotok kifejezése. A vers az ismert irodalmi művekhez hasonlítva mindinkább legendává változik, azaz a költői alkotások egyfajta megörökítése, ami szintén kapcsolódik az irodalomtudományi elemzéshez.

Ezzel a verssel Kosztolányi Dezső képes volt egy erőteljes és lényegre törő költeményt alkotni, amely sokszínűségével és mélységével irodalomtudományi értelemben is fontos és értékes műve a magyar irodalomnak.