A vers Mohácsy Albert magánkiadásban megjelent Cetlén (1906) című gyűjteményében a saját Búcsúcédulája című gyűjteménye mellett jelent meg először. A vers egy lírai alaknak, Lia néveni megidézésével kezdődik, akit a költő nagyra becsül és imád, ugyanakkor rájön, hogy Lia nem érez semmit iránta. Lia már meghalt, azonban az ő emléke világosságként áll előtte. A lírai én két hangulat között ingadozik, egyrészt megvetően, másrészt irigykedve beszél Liahoz. Lia húsa langyos, fehér, szíve üres és cinikus, de mégis meleg és hizelgő, mint egy komoly cicus.
Vallási szempontból a vers több értelmezésre is nyitott. A bibliatudomány szemszögéből értelmezve a vers elsősorban a büntetés és a kegyelem témájával foglalkozik. Az imádás és megvetés ellentmondására utal, amely a hívő ember és Isten viszonyát jellemezi. A lírai én megtapasztalja azt az érzést, hogy Isten nem törődik vele, ami kétségbe ejti. Ugyanakkor az is felmerülhet, hogy a lírai én önvádat tesz, és úgy érzi, nem érdemelheti meg Isten kegyelmét.
A patrisztika, azaz az ókori egyházatyák teológiája szempontjából a versben megjelenhet az emberi érzések és vágyak elítélése is. A lírai én kritizálja Liát, mert nincsenek érzései és gondolatai, ezek helyett lusta és bánatos. A patrisztika tanítása szerint az embernek Istenre kell irányítania vágyait és az érzéseit.
A skolasztika teológiája a racionalitásra és a logikára helyezte a hangsúlyt. A lírai én leírja Liát, hogy szíve cinikus és üres. Ez a skolasztika szemszögéből azt jelentheti, hogy Lia nem képes logikusan és racionálisan gondolkodni érzelmek és érzések nélkül.
Más nézőpontokból is értelmezhető a vers. Például az önmagunk elfogadásához, vagy a társadalmi elvárásoknak való megfeleléshez köthetjük. A lírai én irigyli Liát, mert a külvilág nem neki törődik sokat, viszont ő mindig vihog és nevet. Ez a lírai énben vágyat ébreszthet a magabiztosság vagy a társadalmi elfogadottság iránt.
Összességében a vers tehát többféle teológiai értelmezésre nyitott, legyen szó bibliatudományról, patrisztikáról vagy skolasztikáról. Azonban más nézőpontokból is számos értelmezési lehetőséget kínál az emberi kapcsolatokról vagy az önismeretről.