Nagy, lusta s bánatos vagy,
nincs benned érzés, gondolat.
Imádunk s megvetünk, de velünk
te nem törődsz sokat.

Mást néha felvídít még
egy mámorittas, röpke perc,
te nem örülsz s busongasz,
mindég vihogsz s nevetsz.

Langyos, fehér a húsod,
szived üres és cinikus,
s álmos, meleg vagy és hizelgő,
mint egy komoly cicus.

1905


Elemzések

A vers természettudományos szempontból történő elemzése elsősorban a következő pontokra helyezhető:

1. Érzések és gondolatok hiánya: A versben leírt Lia fő tulajdonsága, hogy nincs benne érzés vagy gondolat. Ez azzal kapcsolható össze, hogy a mai természettudományban ismert tény, hogy az élőlényekben komplex agyi struktúrák fejlődése szükséges az érzelmek és a gondolkodás kifejlődésének. Tehát Lia hiányzó érzései és gondolatai természettudományos szempontból nehezen magyarázhatók.

2. Mások felvídítása és Lia örömhiánya: A versben említett Lia nem örül semminek és mindig vihog és nevet. Ez összefüggésbe hozható az evolúció pszichológiai aspektusával. Az evolúció során az állatokban kialakultak olyan viselkedési minták, amelyek örömet okoznak, például a táplálkozás vagy a szaporodás. Ez azonban Lia esetében hiányzik, ami talán egy genetikai vagy evolúciós rendellenességre utalhat.

3. Lia álmos és meleg jellege: A versben Lia leírása szerint álmos és meleg. Ezt fel lehetne fogni egy viselkedési sablonként, amit bizonyos állatok, például macskák vagy kutyák is mutatnak. Azonban Lia esetében a meleg jelleg és az álmos viselkedés nem összhangban van azzal, amit az élőlényekről tudunk. Tehát ez is arra utalhat, hogy Lia természettudományos szempontból egyedi és információhiányos entitás.

4. Vers dátuma (1905): A vers írásának időpontja arra utalhat, hogy azokban az időkben még nem álltak rendelkezésre a mai természettudományos felfedezések. Ez azt jelenti, hogy a természettudomány mai tudása nem feltétlenül alkalmazható a vers minden aspektusára.

Természettudományos szemszögből tehát látható, hogy a versben leírt Lia sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek ma még nem rendelkezünk teljes körű tudással vagy magyarázattal. Ez azonban nem gátolja meg bennünket abban, hogy természettudományos megközelítéssel közelebb kerüljünk az értelmezéséhez és a vers rejtett jelentéséhez.

A vers Mohácsy Albert magánkiadásban megjelent Cetlén (1906) című gyűjteményében a saját Búcsúcédulája című gyűjteménye mellett jelent meg először. A vers egy lírai alaknak, Lia néveni megidézésével kezdődik, akit a költő nagyra becsül és imád, ugyanakkor rájön, hogy Lia nem érez semmit iránta. Lia már meghalt, azonban az ő emléke világosságként áll előtte. A lírai én két hangulat között ingadozik, egyrészt megvetően, másrészt irigykedve beszél Liahoz. Lia húsa langyos, fehér, szíve üres és cinikus, de mégis meleg és hizelgő, mint egy komoly cicus.

Vallási szempontból a vers több értelmezésre is nyitott. A bibliatudomány szemszögéből értelmezve a vers elsősorban a büntetés és a kegyelem témájával foglalkozik. Az imádás és megvetés ellentmondására utal, amely a hívő ember és Isten viszonyát jellemezi. A lírai én megtapasztalja azt az érzést, hogy Isten nem törődik vele, ami kétségbe ejti. Ugyanakkor az is felmerülhet, hogy a lírai én önvádat tesz, és úgy érzi, nem érdemelheti meg Isten kegyelmét.

A patrisztika, azaz az ókori egyházatyák teológiája szempontjából a versben megjelenhet az emberi érzések és vágyak elítélése is. A lírai én kritizálja Liát, mert nincsenek érzései és gondolatai, ezek helyett lusta és bánatos. A patrisztika tanítása szerint az embernek Istenre kell irányítania vágyait és az érzéseit.

A skolasztika teológiája a racionalitásra és a logikára helyezte a hangsúlyt. A lírai én leírja Liát, hogy szíve cinikus és üres. Ez a skolasztika szemszögéből azt jelentheti, hogy Lia nem képes logikusan és racionálisan gondolkodni érzelmek és érzések nélkül.

Más nézőpontokból is értelmezhető a vers. Például az önmagunk elfogadásához, vagy a társadalmi elvárásoknak való megfeleléshez köthetjük. A lírai én irigyli Liát, mert a külvilág nem neki törődik sokat, viszont ő mindig vihog és nevet. Ez a lírai énben vágyat ébreszthet a magabiztosság vagy a társadalmi elfogadottság iránt.

Összességében a vers tehát többféle teológiai értelmezésre nyitott, legyen szó bibliatudományról, patrisztikáról vagy skolasztikáról. Azonban más nézőpontokból is számos értelmezési lehetőséget kínál az emberi kapcsolatokról vagy az önismeretről.

A vers elsősorban Kosztolányi Dezső "Lia" című művének elemzése. Kosztolányi Dezső a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, a Nyugat folyóirat fontos szerzője volt. A "Lia" című versét 1905-ben írta, amelynek fő témája a lírai én szerelmi csalódása és az általa átélt érzelmek kifejezése.
A vers általánosságban is értelmezhető, de történeti és műfaji összefüggéseket is érdemes megvizsgálni.

Az irodalomtudományi szempontból vizsgálva a verset, figyelmet kell fordítani a következő pontokra:

1. Történeti kontextus: A költő a 20. század elején élt és alkotott, amikor a modernitás és az avantgárd irányzatai hatottak az irodalomban. Kosztolányi Dezső is az újító és kísérletező irányzathoz tartozott, amit a "Lia" című versében is megmutat.

2. Műfaji összefüggések: A "Lia" egy lírai együttes, amely a szubjektív érzelmek és gondolatok közvetlen kifejezésére törekszik. A lírai én szerelemről és szerelméről, valamint az ehhez kapcsolódó érzésekről és érzelmekről énekel. Az önmagának címzett személyes üzenetek, a személyes megnyilvánulások és a lírai én belső világának bemutatása jellemzi a verset.

3. Művészi eszközök: Kosztolányi Dezső "Lia" című versében sokféle művészi eszközt használ. Például az alliteráció (azonos hangzók ismétlése), a ritmikus struktúra és a metaforák. Ezek az eszközök segítenek a vers expresszív jellegének kifejezésében.

4. Tematika: A vers szerelemről és szerelméről beszél, kifejezi a lírai én szerelmi szenvedését és csalódását. A versben megjelennek a magány, az érzelmek hiánya és a költő ambivalens érzései is. Emellett a versben az emberi kapcsolatok és a társadalmi elvárások is megjelennek.

5. Stílus: Kosztolányi Dezső "Lia" című versének stílusát a személyes hangnem, a visszafogott és minimalista kifejezés jellemzi. Az egyszerű, de erős és érzelmekkel teli nyelvezet jelenik meg a versben.

Ami a nemzetközi szépirodalmat illeti, Kosztolányi Dezső munkásságát Gyula Krúdy, Arany János, Petőfi Sándor és Ady Endre magyar írók irodalmi hagyományától határozták meg. Krúdy hatása nyilvánvaló a színes és képzett erotikus jelenetekben, amelyek Kosztolányi "Lia" című versében megjelennek. Az álom és a valóság közötti határvonal homályossága szintén komoly irányvonal a versben, amely az európai modernista költészet számos jellemzőjét hordozza.

Összességében Kosztolányi Dezső "Lia" című versének elemzése az irodalomtudományi szempontok figyelembevételével gazdagítja a magyar és a nemzetközi irodalom területét. A vers a lírai én által megélt érzelmek kifejezése és a modernisták által preferált művészi technikák megtapasztalása révén gazdagabbá teszi az irodalmat.