Kosztolányi Dezső "Lidércnyomás" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból több lehetséges összefüggést is felmutathat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers kezdete egy személyes álommal indul, ahol a lírai én egy sötét sarokban lázas állapotban, csendesen, szemhunyva haldoklik. Ez a bevezetés a transzcendens és szürreális elemeket hozza be a versbe, ami jellemző lehet a szürrealizmusra, egy olyan irodalmi áramlatra, amely a valóság és a fantázia határát feszegeti.
Az álom folytatásában a lírai én egy rózsás tivornyában találja magát, ahol a víg dal cseng, és az első kedvese találkozik a másodikkal. Ez a rész a szerelmi háromszög vagy szerelmi viszony motívumára utalhat, amely gyakran előfordul a romantikus és modern irodalomban. Az élénk rózsaszín, a csillogó és élénk képek által a vers megjelenít egy intenzív, érzéki élményt.
A vers tovább folytatódik azzal a leírással, hogy a két szerető egymásba tekint, fehérek és meredek. Ez a fehér és a merev leírása utalhat arra, hogy a viszonyuk esetleg tabusított vagy tiltott, valami titokzatos és veszélyes. Ez a motívum visszaköszönhet olyan romantikus művekben, mint Shakespeare "Rómeó és Júlia".
A vers végére a lírai én felnevet, síró kacajjal, de ekkor az elröpül a lelke. Ez a végső fordulat és az elröpülés motívuma utalhat a halálra vagy az álom végeztével bekövetkező felébredésre. Az álmok és a halál irodalmi motívumai gyakran megtalálhatóak az irodalomban, beleértve a modernista és szürreális alkotásokat is. Ebben a versben ez a motívum a lírai én élethalál közötti határhoz, az álom és a valóság, a szépség és a veszteség közötti feszültséghez kapcsolódik.
Összességében a "Lidércnyomás" versét számos irodalomtudományi összefüggés helyezheti kontextusba mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi területen. A szürrealisztikus és modernista elemek, a szerelmi háromszög és a halál, álom és realitás motívumai mind olyan irodalmi szövegekhez kapcsolódnak, amelyek az emberi létezés alapvető kérdéseit feszegetik.