Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.

Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.

Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.

Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.

Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.

Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.

Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

Az én koromban:
mily dalt remegett a velőkig üvöltő.

Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.

Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.

Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

Az én koromban:
nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.

Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.


Elemzések

A vers a természettudomány szempontjából többféleképpen is értelmezhető, és a mai legfrissebb felfedezésekkel is összekapcsolható.

Az első sorban található "zörgött az egekben a gépek acélja" kifejezés az űrkutatással kapcsolatos technológiai fejlődésre utalhat. A mai napig is fejlesztés alatt álló űrhajók és űreszközök acélvázával, hajtóműveivel és egyéb mechanikus alkatrészeivel lehet összehasonlítani.

A második sorban felmerülő "nem tudta az emberiség, mi a célja" megfogalmazás a filozófiai, etikai és pszichológiai kutatásokkal állhat kapcsolatban. Az emberiség jelenleg is folyamatosan keresi életünk célját, és a természettudományos kutatások is ebben segíthetnek.

A harmadik sor, amelyben a falban "beszélnek a drótok, a lelkek" szintén a technológiai fejlődést idézi fel, konkrétan a kommunikáció terén elért haladást. Ma már olyan technológiák vannak, amelyek lehetővé teszik vezeték nélküli kommunikációt, illetve a lehetőség adott arra, hogy emberek közvetlenül gondolatokat kommunikáljanak egymással.

A versben többször visszatérő "koromban" kifejezést figyelembe véve, az általános kontextusban a modern technológiai fejlődésre és a globális változásokra utalhat. Az egyre növekvő technikai és gazdasági fejlődés hatására a világban folyamatosan zajlanak változások, amelyeket a korábbi generációk talán elképzelhetetlennek tartottak volna.

A "kínpadra feküdtek az árva, beteg nők" rész talán a modern orvostudomány fejlődő területeire utalhat. Napjainkban a gyógyíthatatlannak tartott betegségek kezelésére is folyamatosan kutatásokat végeznek, és új terápiás módszereket és gyógyszereket fejlesztenek ki.

A "mily dalt remegett a velőkig üvöltő" sor kapcsolatba hozható a hangfrekvencia és rezgések kutatásával, amelyeknek különböző hatásai lehetnek az emberi testre és hangulatra.

A versben szereplő "intelligens gépek" és az "Isten" megidézése a mesterséges intelligencia és az istenhit témáira is figyelmet hívhat.

Ez csak néhány példa arra, hogyan lehet a verset a mai természettudományos felfedezésekkel és kutatásokkal összefüggésbe hozni. Fontos megjegyezni, hogy a versben nem egyértelműek a konkrét utalások, így a magyarázatok és értelmezések tágabb értelemben is értelmezhetőek.

Kosztolányi Dezső "Litánia" című versében az Isten jelenléte és a vallásos hagyományok helyzetét mutatja be a modern világban. A vers első sztanzájában Kosztolányi említi az "égekben zörgő gépek acélját", amely arra utal, hogy a technológiai fejlődés miatt az emberek elidegenedtek az isteni dimenziótól. Az emberiség elvesztette a célját, mivel a modern korban a vallásosság és vallási hagyományok háttérbe szorultak.

A második és harmadik sztanzákban Kosztolányi a falban beszélő drótokról és lelkekről beszél, utalva a technológia térhódítására, ami megosztottságot teremt a társadalomban. Ez az utalás arra is, hogy a modern korban a közösségek nem képesek megfelelő kommunikációra egymással és a szellemi dimenzióval.

A negyedik sztanzában Kosztolányi a bábeli nyelvzavarokra utal, amelyek a modern kor sokszínűségéből és globális kapcsolatokból adódnak. Ez arra utal, hogy a vallási és kulturális különbségek miatt konfliktusok jelennek meg a világban.

Az ötödik sztanzában Kosztolányi a nyomorultakról és a halálról beszél, ami arra utal, hogy az emberi szenvedés és kilátástalanság jelen van a modern társadalomban. A hatodik sztanzában arra utal, hogy a vallás és lélekelemzés próbálja megérteni és gyógyítani a lelki sérüléseket ebben a zavaros korban.

A hetedik sztanzában az "épek" állnak a sarkon, utalva a társadalmi és gazdasági hierarchiákra, amelyek a modern korban megrendülték. A nyolcadik sztanzában a recsegő trónok és bankok arra utalnak, hogy a hatalom és gazdaság emberek ellen fordul a modern korban.

A kilencedik sztanzában Kosztolányi a vallással való kapcsolatot emeli ki, utalva arra, hogy a modern korban a vallás milyen mértékben képes megérinteni az emberek szívét és felmelegíteni szegény lelkeket. Végül, a tizedik sztanzában a vers zárulása azzal az állítással, hogy az Isten ébren ül és az arany ágyon sír, ami arra utal, hogy az Isten tétlen és tehetetlen a modern korban.

A bibliatudomány szempontjából a vers az ember és Isten közötti kapcsolat hiányára, a technológiai fejlődés által okozott elidegenedésre és a szenvedés jelenlétére utal. A patrisztikus nézőpont szerint a kor igazságtalanságai és morális problémái miatt az emberek távolodnak el Istentől, és ez vezet a világ problémáihoz. A skolasztika szemszögéből a vers a vallási és filozófiai kérdések és dilemmák iránti kutatást és megpróbáltatásokat fejezi ki. Az emberek vallási válságban vannak, és nem találnak megnyugvást és válaszokat a modern kor kihívásaira.

Kosztolányi Dezső "Litánia" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Szimbólumok és képek: A versben számos szimbolikus kép és metafora található. Például az "égekben zörgő gépek acélja", ami a technika és technológia fejlődését szimbolizálja. A "beszélő drótok és lelkek a falban" az emberi kapcsolatok és kommunikáció hiányát fejezi ki. Az "állóképtelen trónok, bankok és népek" pedig a politikai és társadalmi instabilitást jelképezi.

2. Szociális kritika: A versben megjelenik a szegények, betegek, árvák és nyomorultak helyzete. Az "öngyilkosok ezrei" és a "méreggel elalvó nyomorultak" rámutatnak az emberek mentális és fizikai szenvedéseire. Ez a társadalmi kritika a magyar irodalomban és az európai szépirodalomban is gyakori témakör.

3. Az elidegenedés és a magányosság motívuma: A versben megjelenő "mindannyián ó de magunkra maradtunk" és az "álmatlanul ülő Isten" képezi azt az érzést, hogy az ember elhagyatottságban és elidegenedettségben él. Ez a motívum megtalálható a modern irodalomban, például a francia abszurd dráma vagy a modernista költészet műveiben.

4. A művészi kifejezés mélyebb jelentése: Az "éneküvő" költő szerepe a versben jelzi a művészi kifejezés fontosságát és hatását a társadalomra. A költő szavai "prózára szerelte a verset", vagyis a művészi kifejezés által prózában is át lehet adni az érzéseket és gondolatokat. Ez a kérdés hangsúlyozza a művészet erejét és befolyását a magyar és a nemzetközi irodalomban.

5. Korszakok és időbeli kontextus: Az "én koromban" kezdetű mondatok a korszakra utalnak, amelyben a költő élt. Ebben a kontextusban a vers a modernitás, az ipari forradalom, az átalakuló társadalom és az emberi szenvedés problémáit boncolgatja. A korok és történelmi időszakok vizsgálata mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran megtalálható elem.

6. Expresszionizmus: A versben megjelenő elidegenedettség, a szimbolikus képek és a drámai hangulat ezt a korai 20. századi irodalmi irányzatot juttathatja eszünkbe. Az expresszionizmus, amely a külső valóságot belső érzések és élmények közvetítésére használja, nagy hatást gyakorolt mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomra.

Meg kell jegyezni, hogy ezek csak néhány lehetséges összefüggést mutatnak be. A vers további analízisével további kapcsolatok fedezhetők fel mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom különböző területein. Azok a témák és motívumok, amelyek a versben megjelennek, számos irodalmi műfajban és korszakban visszaköszönnek.