Kosztolányi Dezső "Litánia" című versében az Isten jelenléte és a vallásos hagyományok helyzetét mutatja be a modern világban. A vers első sztanzájában Kosztolányi említi az "égekben zörgő gépek acélját", amely arra utal, hogy a technológiai fejlődés miatt az emberek elidegenedtek az isteni dimenziótól. Az emberiség elvesztette a célját, mivel a modern korban a vallásosság és vallási hagyományok háttérbe szorultak.
A második és harmadik sztanzákban Kosztolányi a falban beszélő drótokról és lelkekről beszél, utalva a technológia térhódítására, ami megosztottságot teremt a társadalomban. Ez az utalás arra is, hogy a modern korban a közösségek nem képesek megfelelő kommunikációra egymással és a szellemi dimenzióval.
A negyedik sztanzában Kosztolányi a bábeli nyelvzavarokra utal, amelyek a modern kor sokszínűségéből és globális kapcsolatokból adódnak. Ez arra utal, hogy a vallási és kulturális különbségek miatt konfliktusok jelennek meg a világban.
Az ötödik sztanzában Kosztolányi a nyomorultakról és a halálról beszél, ami arra utal, hogy az emberi szenvedés és kilátástalanság jelen van a modern társadalomban. A hatodik sztanzában arra utal, hogy a vallás és lélekelemzés próbálja megérteni és gyógyítani a lelki sérüléseket ebben a zavaros korban.
A hetedik sztanzában az "épek" állnak a sarkon, utalva a társadalmi és gazdasági hierarchiákra, amelyek a modern korban megrendülték. A nyolcadik sztanzában a recsegő trónok és bankok arra utalnak, hogy a hatalom és gazdaság emberek ellen fordul a modern korban.
A kilencedik sztanzában Kosztolányi a vallással való kapcsolatot emeli ki, utalva arra, hogy a modern korban a vallás milyen mértékben képes megérinteni az emberek szívét és felmelegíteni szegény lelkeket. Végül, a tizedik sztanzában a vers zárulása azzal az állítással, hogy az Isten ébren ül és az arany ágyon sír, ami arra utal, hogy az Isten tétlen és tehetetlen a modern korban.
A bibliatudomány szempontjából a vers az ember és Isten közötti kapcsolat hiányára, a technológiai fejlődés által okozott elidegenedésre és a szenvedés jelenlétére utal. A patrisztikus nézőpont szerint a kor igazságtalanságai és morális problémái miatt az emberek távolodnak el Istentől, és ez vezet a világ problémáihoz. A skolasztika szemszögéből a vers a vallási és filozófiai kérdések és dilemmák iránti kutatást és megpróbáltatásokat fejezi ki. Az emberek vallási válságban vannak, és nem találnak megnyugvást és válaszokat a modern kor kihívásaira.