Már elmondtam, mint kezdtem el,
most elmondom, mint vesztem el.

Kupámba még pár kortynyi bor,
a vállamon a férfikor.

Jaj de nehéz ez a batyu
s a bor, a bor is savanyú.

Kályhához ülnék szívesen,
mert fú a szél künn hívesen.

Érezni a távol ködét.
A fák zúgnak: harmincöt év.

Ki énekeltem az eget,
a gyermekkort, most rettegek.

Sár és tűz az én férfibúm,
haragvó purgatórium.

Aztán mi végül zsarnokol,
a vénség jő el, a pokol.

Boldog, aki még hinni tud,
de lefelé visz minden út.

Gyermekmennyország, kék, csudás,
lerokkanás és elmulás.

Romok között és egyedül
vallok tinektek, emberül.

Kit az idő új szóra költ,
dalolj szivem most, mint a föld.


Elemzések

A vers teológiai szempontból kifejezi a szerző belső konfliktusait és kétségeit, valamint a hit elvesztésének fájdalmát. A versek sorrendjében végigkíséri az ember életének fontos pillanatait és a mögöttük meghúzódó vallásos jelentéseket.

A verstan ebben az esetben a patrisztika nézőpontjából is értelmezhető. Az idő múlásának folyamatos hangsúlyozása és a versek sorrendje a "gyermekmennyország", majd a "romok között és egyedül" állapot egyértelműen a romlásba és az ember végtelen elveszésébe vetett hitet jelképezi. A katolikus patrisztika alapvetően a bűnvallomáson és az önátadáson alapszik, ami a versben is megjelenik: "vallok tinektek, emberül". Ez a vallástörténeti szempontból fontos.

A bibliai tudomány is megjelenik a versben, hiszen a vers rögzíti az ember életének fontosabb pillanatait, így például a "gyermekkor" és a "fériskor" említése. Ezenkívül a borra és a haragvó purgatórumra való utalás szintén bibliai utalás. Azért is lehet fontos a bibliai tudomány itt, mert a versben érződik egyfajta veszteség az íróban. Az elveszett hit és a halál iránti félelem határozza meg gondolatait.

A skolasztikus nézőpont is beállítható, pl. a "Boldog, aki még hinni tud, de lefelé visz minden út" rész. A skolasztikus vallásos gondolkodásban az emberi létezés fontos eleme az a morális cselekedetek háttére, ami itt hiába van meg, hiszen minden út lefelé vezet (a pokolba).

Azért van más ötletem is: lehet az úgynevezett "theodicy" nézőpontja is a versben. Ez megjelenhet a veszteség és szenvedés kérdésében, valamint az egyedüllét és elhagyatottság érzésének kifejezésében. A versek végén a kétségbeesés és a végzet fogalmai is megjelennek, amelyekre a theodicy próbál magyarázatot adni.

A vers elején a költő az élet kezdetéről és a felnőttkor eléréséről beszél. Ez a biológiával és az emberi fejlődéssel kapcsolatos. A férfikor és az érett korra utal.

Ezután a költő megemlíti a bor savanyúságát. Ez a kémiai folyamatokkal és az élelmiszeriparral kapcsolatban lehet.

A harmadik sorban a költő kifejezi, hogy nehéz a hátizsákja. Ez lehetőséget ad az ökológiai térképhez, és arra gondolhatunk, hogy az emberek nehéz terheket visznek a természetre.

A következő sorokban a költő a természeti jelenségekre, például a szélre és a ködre utal. Ezek a meteorológiára utalnak.

A következő sorokban a költő a múltját és a gyermekkor fényét említi. Ez a pszichológiával és az emlékezéssel kapcsolatos.

A következő sorokban a költő a sár és a tűz kapcsolatát említi. Ez lehet összefüggésben a vulkanológiával és a természeti katasztrófákkal.

A következő sorokban a költő a végzetes végéről és a vénség eljöttéről beszél. Ez az önreflexióval és az idő múlásával kapcsolatos.

A költő azt mondja, hogy boldog az, aki még hisz, de minden út lefelé vezet. Ez lehet összefüggésben a pszichológiával és az emberek hitével kapcsolatos kérdésekkel.

A következő sorokban a költő az eljövendő végéről és a pusztulásról beszél. Ez lehet összefüggésben a környezeti tudományokkal és a természeti katasztrófák következményeivel.

Végül a költő a romokban és az egyedüllétben vallomást tesz. Ez lehet az emberi kapcsolatokkal és a társadalommal kapcsolatos.

A vers megemlíti az időt, a földet és az éneklést, ami kapcsolatba hozható az asztrofizikával és a földtudománnyal.

Overall, a vers többféle tudományterülettel kapcsolatos kérdéseket és témákat érint, a biológiától kezdve a kémia, a meteorológia, a pszichológia, a környezeti tudományok és a földtudományok területéig.

A vers alapvetően Kosztolányi Dezső saját érzéseit és gondolatait fejezi ki, a versek többsége általában is ezt a cél szolgálja. Az alábbi elemzés az alapvető irodalomtudományi szempontokat fogja figyelembe venni, és be fog mutatni néhány összefüggést a magyar és nemzetközi szépirodalom terén.

1. Téma: A vers fő témája az élet végső elmulása és a fogyatkozó remény. Ez az idő múlásával és az öregedéssel kapcsolatos félelmeit és aggodalmait tükrözi. Az emberi élet ciklikus jellegét és az elkerülhetetlen halált hangsúlyozza.

2. Hangulat: A vers hangulata súlyos és melankolikus. Az élet fájdalmairól és veszteségeiről szól, kifejezve a szerző szomorúságát és magányát.

3. Stílus: Kosztolányi verselése egyszerű és letisztult, rímelése és ritmusa könnyen követhető. A versben nincsenek bonyolult szerkezeti vagy stilisztikai elemek, ami a tartalomra összpontosítást eredményezi.

4. Motívumok: A vers több motívumot is tartalmaz, amelyeket a magyar és nemzetközi szépirodalomban is megtalálhatunk. Az idő múlása és az öregedés motívuma gyakran szerepel a lírában, például Petrarca költeményeiben is. A vágyakozás és az elvesztés motívuma szintén gyakran fordul elő a lírai versekben, például Szergej Yeszenin orosz költő műveiben.

5. Formai elemek: A versben az ismétlés és a párhuzamosság is megtalálható. A "már elmondtam" és "már elmondom" kezdete a versnek, valamint a "a bor, a bor is savanyú" sorok ismétlődése az elkeseredést és a tudatosan megemelt negatív hangulatot erősíti.

6. Szerző kontextus: Kosztolányi Dezső az 1900-as évek elején és közepén aktív volt Magyarországon. Az ő munkásságát az impresszionizmus és a költői individualizmus határozta meg. Műveiben a magány, a halál és a veszteség témái gyakran jelennek meg.

Összességében elmondható, hogy Kosztolányi Dezső "Már elmondtam, mint kezdtem el" című verse a létezés és az idő múlásának elkerülhetetlen valóságát mutatja be. A magyar és nemzetközi irodalomban is megtalálható motívumai, stílusa és témája miatt egyetemesen érthető és az irodalomtudomány szempontjából is érdekes mű.