Az idegenek ők, kik messze tőlem
száműzve élnek, mint vad csillagok,
és néha hallanak csak hírt felőlem,
és a szemük rám, lopva, eltünőben
idegenül ragyog.

Az idegenek ők, s úgy élnek itten
és azt mondják: fáj, azt mondják: de jó.
Az arcukat csodálkozón tekintem,
nekik csak egy az, ami nékem minden
és puszta szó.

És hogyha késeket döfnek szivembe,
nem vérzenek.

És ők nevetnek hangos hahotával,
ha vérezek.

És ők alusznak, ha az éjbe bolygok
kínok alatt.

És hogyha alszom majdan síri párnán,
nem alszanak.

Szavuk, szavuk,
melyet szegény szájuk ájulva mond,
olyan hideg,
és idegen az arcukon a gond
s oly idegen ruhájukon a gomb.

És néha teljes fényben látom őket,
mind, a sírókat és a nevetőket,
s megdöbbenek - oly furcsa minden náluk,
szemük, szemük, akár a messze tenger,
hogy végtelenül idegen kezekkel
lassan-lassan megsímítják az álluk.

És ezen
gyakran
hosszan
könnyezem.
És sírok,
hogy magukba járnak,
mint a kóbor árnyak,
társtalan.
Mennyi ember, mennyi élet,
mint a szobrok és a képek,
merevek.
Forró szíveik, a hívek,
mint rohanó óramívek,
pergenek.
S megsiratom életük,
poharukat, melyből isznak,
hangjukat, mely mint a visszhang,
alvó nyoszolyájukat.

A kabátjuk, a szerelmük,
nyakkendőjükön a melltűt,
szemüket.
Báljukat és lenge táncuk,
homlokukon lomha ráncuk,
fejüket.
Siratom kínnal-keservvel
a kezük is százezerszer,
mindenüket, hogy nem az enyém,
s őket is, hogy nem lehetnek: Én.


Elemzések

A vers Kosztolányi Dezső "Mások" című művéből származik. Az irodalomtudományi szempontból a vers számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Tematika: A versben megjelenik az "idegenek" motívuma, akik távol vannak a költőtől és különös módon viselkednek és érzékenykednek. Ez a témakör széles körben megjelenik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban, beleértve az olyan műveket is, mint például Franz Kafka írásai vagy Albert Camus "Az idegen".

2. Az emberi kapcsolatok kérdése: A verse arra kényszeríti az olvasót, hogy újragondolja a 'másik', azaz az 'idegen' jelentését és hogyan hatnak rájuk az emberi kapcsolatok. Ez az összefüggés a széles körben vizsgált téma mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban, amely érinti például a modernitást és az egyéni- és közösségi identitást.

3. Az őszinteség és az érzések: A versben a költő azon gondolkozik, hogy az idegenek hogyan látnak és éreznek másokat. Ez a téma a lírai művekben, beleértve a magyar szépirodalmat is, gyakran megjelenik, ahol a költő megpróbálja megragadni az érzések átadásának nehézségét.

4. A költői képek és a szimbolika: A versben a költői képek és az erős szimbolika jellemzi a 'mások' szereplőit. Ez a technika közös mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban, ahol a költői képek és a szimbolika fontos eszközök a hangulat és az érzelmek ábrázolásában.

5. Az egyéni szerep és az elfogadás: A versben jelenik meg a magányérzet és az elutasítás, valamint a költő felismeri azt a tényt, hogy képtelen megérteni az idegeneket. Ez a téma sok szépirodalmi műben megjelenik, amelyek azt tárgyalják, hogy az ember hogyan kapcsolódik másokhoz és hogyan képes elfogadni az 'idegeneket'.

6. Az idegen és a hazai kapcsolata: A versben a költő megjegyzi az idegenek furcsaságát és az érzést, hogy ők soha nem tudnak igazi részeivé válni. Ez az összefüggés a magyar irodalomban gyakran megjelenik, különösen, amikor a költő az otthont és a kulturális szülőföldjét vizsgálja.

7. A költői nyelv és a verselemzés: A vers sajátos költői nyelvet és formát használ. Ez lehetővé teszi a költő számára, hogy kifejezze az "idegenek" érzéseit és gondolatait. Az ilyen formai kísérletek a nemzetközi szépirodalomban is gyakran megjelennek, ahol a költők különböző nyelvi és formai technikákat használnak a saját érzéseik és gondolataik kifejezéséhez.

Kosztolányi Dezső "Mások" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, bár nem közvetlenül kapcsolódik vallási tartalmakhoz. A vers arról szól, hogy a költő idegennek érzi magát a világban, mások között, akiknek az élete és élményei különböznek tőle.

Bibliatudomány szempontjából nézve a vers az igazi önmagára való rátalálás keresését jelzi. A költő a verse során az idegeneket, akiket száműzve élnek, vad csillagokhoz hasonlítja. Ez az utalás arra, hogy az embernek nem mindig van közvetlen kapcsolata az isteni renddel, és küzdhet az identitásával. A költő szavai és érzései hasonlíthatóak a Biblia sok szereplőjének küzdelmeihez, akik a hitük és transzcendens tapasztalataik útján jutnak állhatatossághoz és megtalálják helyüket a világban.

A patrisztika szempontjából a vers az emberi lélek állapotának vizsgálatát tükrözi. Az idegenek, akiket a költő említ, másokkal való kapcsolat hiányában élnek. Ez párhuzamot hozhat a gnoszticizmushoz és a dualizmushoz, amelyek a világtól való elszakadást és az emberi lélek transzcendens természetét hangsúlyozzák. A költő személyes küzdelme a verseiben általánosságban megjelenő existenciális kérdésekkel kapcsolatos, amelyeket a patrisztikus gondolkodók is foglalkoztattak.

Skolasztikus szempontból az "idegenek" metaforikus jelentése a költő belső énje lehet. Az ember egységét szemléltetve a skolasztikus filozófiában az értelem és az akarat egymással szembenállása, vagy akár a test és a lélek ellentétének megjelenése látható a versben. Az idegenek távol állnak a költőtől, érzéseitől és tapasztalataitól, és ez általában lehet arra a belső állapotra utalni, ahol az ember nem saját igazi önmagát éli. Amikor a költő azt mondja, hogy "az arcukat csodálkozón tekintem, nekik csak egy az, ami nékem minden és puszta szó", az elidegenedés és az egység paradoxona tárul fel. A versekben megjelenő konfliktusok és fájdalom a skolasztikus teológiában fontos kérdéseket vetnek fel az emberi lélek és test egységével kapcsolatban.

Ezen kívül más teológiai megközelítések is értelmezhetőek a versben, például az isteni irgalom és kegyelem kérdése. A verseiben megjelenő küzdelmek és fájdalmak általában illusztrálhatják az emberi lélek szenvedését és megtapasztalását, ami az isteni kegyelemre való várakozást idézi elő.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Mások" című vers teológiai szempontból értelmezhető az emberi lélek keresésével, az elidegenedéssel és a küzdéssel kapcsolatban. A Bibliátudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segíthetnek a vers elemzésében, és különböző összefüggéseket hozhatnak elő, amelyek a vallásos és teológiai gondolkodást tükrözik.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva többféle értelmezésre nyithat lehetőséget. Az alábbiakban néhány ilyen összefüggést mutatok be.

1. Csillagok és vadászat: A vers első soraiban Kosztolányi "vad csillagok" képzetét használja, amelyek messze, száműzetésben vannak tőle. Az elmúlt évtizedekben a csillagászatban rengeteg felfedezés történt, amelyek megváltoztatták az eddigi tudásunkat a csillagokról és a világegyetemről. A csillagok elhelyezkedése és mozgása pontosabbá vált, és egyre többet tudunk arról, hogyan jönnek létre és halnak el ezek a tűzzel égő objektumok. A "vad csillagok" képe tehát szimbolikusan utalhat az emberiség újabb megértésére az univerzum végtelen sok csodájáról.

2. Fájdalom és jó: A vers második részében a "fáj" és "de jó" kifejezések találhatók, amelyek egy érzelmi ellentétet jelenítenek meg. Az elmúlt években a neurológia és a pszichológia területén hatalmas fejlődés történt a fájdalom- és örömérzékeléssel kapcsolatban. Megértették, hogy az emberi agy hogyan kezeli és feldolgozza ezeket az érzéseket, és hogy bizonyos esetekben az agyünk úgy képes kezelni a fájdalmat, hogy kellemes érzést élvezzünk. Tehát az "idegenek" viselkedését a fájdalommal és örömmel való ellentét kapcsán is értelmezhetjük.

3. Alvás és élet: A versben szerepel az "ők alusznak, ha az éjbe bolygok" sor, amely az alvásról szól. Az alvás biológiai folyamat, amely közben az agyunk és testünk pihen és regenerálódik. Az alvási folyamat kutatása révén sokat tanultunk az alvás jelentőségéről az egészségünk és a jólétünk szempontjából. Az alvászavarok és az alváshiány negatív hatással vannak az egészségre, és új módszereket fejlesztettek ki az alvás minőségének javítására. Tehát az "idegenek" alvási szokásai a mai alvástudomány ismereteivel kapcsolatba hozhatóak.

4. Szemek és érzelmek: A versben visszatérő motívum a "szemek" említése. A szemek az érzékszerveink közül talán a leghasznosabbak, és számos kutatás történt a látás és az érzelmek közötti kapcsolatról. Az elmúlt években megértették, hogyan működik a látóbemenet az agyban, és hogyan befolyásolja a látás az érzelmi reakciókat. Továbbá, a szemmozgások és a pupillaméret is információt nyújtanak az érzelmekről és a kognitív folyamatokról. Tehát a "szemek" és az "idegenek" kapcsolata összekapcsolható a látástudomány legújabb eredményeivel.

Ezek csak néhány példa a sok lehetséges természettudományos értelmezés közül, és lehetőség van még sok más aspektus felfedezésére a versben. A természettudományos felfedezések az emberek tudását és megértését bővítik, és segítenek abban, hogy jobban megismerjük a világot és az emberi létezést. Ezen felfedezések tükröződhetnek a művészetben és irodalomban is, ahogy Kosztolányi verse is bemutatja.