Mar a hideg szél és a fagy kemény,
nagy hópalástban áll vén Buda vára,
ezüstösen remeg a könnyű pára
és zúg a nép a Duna zöld jegén.

Sejtelmesen borzong a sok kebel
és fázva búsan szebb jövőre gondol,
lázas csoportok jönnek a majorból,
ha ez a sok vágy hozzá érne el?...

Tengerzugásként csapja a falat
a zaj, remeg a jég a súly alatt,
s úgy érzik, a vén föld is összerendül.

Víg lárma rebben a nyomott kebelbül
s egyszerre orgonáló zajt kavar
negyvenezer kemény, vitéz magyar.