Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,
És nagyapám, a régi katona
hallgatja mosolyogva, boldogan,
sebforradástól lángol homloka
s én térde közt, hadarva szavalok,
hogy győznek mindenütt a magyarok.

Csak a szeme borul el néha kissé:
Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,
hogy vannak messze, különös világok,
s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,
jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,
ne lássa fényük és ne hallja hangjuk,
a magyar szó a hét szilvafa alján
körötte most még mint tengermoraj zúg.
Óvjátok édesen az édes álmát,
mint álmát a szegény beteg gyereknek,
hogy meg ne tudja, élete nem élet,
és meghalt már, bár alig született meg.
Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,
ha dalol és ha a távolba lát,
mert néma gyermek minden kismagyar,
s a Nagyvilág nem érti a szavát.


Elemzések

A vers első részében Kosztolányi büszkén vállalja magyarságát, és említi nagyapját, aki boldogan hallgatja. Ebben az összefüggésben a legfrissebb természettudományos felfedezések között nem találunk konkrét kapcsolatot.

A második részben azonban vannak olyan elemek, amik összefüggésbe hozhatók a természettudomány legújabb eredményeivel. Először is említi a "messze, különös világokat", amelyek utalhatnak a távoli bolygórendszerekre és a kozmikus kutatásokra. A "versailles-i kertek", amelyek aranyba nyílnak, lehetnek metaforák a természet szépséges és gazdag részeire, amelyeket a modern tudomány folyamatosan fedez fel.

A következő sorokban az egyik fontos elem az "édes álom", amit meg kell óvni. Ez utalhat az álomkutatásra és a tudomány által feltárt alvás és álom mechanizmusaira. A "szegény beteg gyerek" metaforája pedig felvetheti a genetikai kutatások területét és az örökletes betegségekkel kapcsolatos előrelépéseket.

Az utolsó sorok pedig a kismagyar gyermek némaságára utalnak, ami lehet egy általánosabb metafora az emberiség kommunikációs nehézségeire az egymástól eltérő nyelvek és kultúrák között. Ezzel kapcsolatban pedig az antropológia és a kulturális antropológia kutatásai lehetnek összefüggésben.

Ezen elemekben azonban fontos megemlíteni, hogy a vers képekben beszél a természetről és a tudományról, és nem feltétlenül a konkrét tudományos eredményeket és felfedezéseket említi. A vers többnyire érzelmi tartalmakkal és metaforákkal dolgozik, amelyek általánosabb értelemben beszélnek a magyar identitásról és az emberi lét mélységeiről.

A vers Kosztolányi Dezső tollából származik, akinek maga is nagy jelentősége volt a magyar irodalomban. A vers fő témája a magyarságtudat és a magyar identitás megőrzése, valamint a magyar kultúra és nyelv fontossága.

A költeményben megfigyelhető egyfajta magyarságtudat, amit a költő büszkén vall, hogy magyar. Ez a büszkeség a szépirodalom területén is jelen van, hiszen sok költő és író gyakran említi műveiben a saját nemzetiségét. A magyar nyelvet is hangsúlyozza a vers, amit a "magyar szó" kifejezéssel emel ki a többi nyelv közül. Ez szintén a magyar szépirodalom jellemzője, hiszen a nyelvi kifejezőeszközök megtartása és megőrzése kiemelt szerepet kap.

A vers egyik fontos eleme az időbeli kontextus, ami a magyar történelemre, kultúrára és hagyományokra utal. A költő nagyapját, a régi katona figura, aki boldogan hallgatja a költőt, utalás lehet a múltra és az elődökre, akiknek a történelem során meg kellett küzdeniük a magyar nemzet fennmaradásáért.

A vers második részében a költő tart a távoli, különös világoktól, amiket mégis titokban tart a gyermektől, hogy megőrizze ártatlan és boldog álmát. Ez a metafora lehet a külföldi kultúrák és irodalmi világ befolyásától vagy elnyomásától való félelemre utalhat. A költő szeretne mindenekelőtt megvédeni és megtartani a magyar kultúrát és nyelvet, hogy az ne vesszen el a Nagyvilág sokszínűsége közt.

A költői képek használata és a lírai elbeszélő hangnem jellemző a magyar szépirodalomra. A vers költői nyelve kifejező és ellentétes képeket alkot a magyar szó zúgásától a néma gyermekig. Az érzelmek és az érzések átadása is jellemző az irodalomra.

Nemzetközi szinten is megfigyelhetőek azok a kérdések és összefüggések, amelyeket a vers felvet. A nemzeti identitás és nyelv megőrzése, illetve a külföldi kultúra és irodalom befolyásának átélése számos más nemzet irodalmában is megjelenik. Az ezzel kapcsolatos dilemmák és érzések minden kultúrában ismerősek lehetnek.

A vers teológiai szempontból az identitás és a hit kérdéseit boncolgatja. Az első sorban az "Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok" kijelentés azt sugallja, hogy a költő számára a magyarságának vállalása fontos, sőt büszkeséggel tölti el. Ez felveti az identitás kérdését, ami teológiai szempontból az ember Istenhez való viszonyával kapcsolatos. Az identitásunkban megtalálható a teremtett lét és az isteni képmás, amely a teológiai antropológia alapját képezi.

A központi kép Kosztolányi felmenőjével, nagyapjával kapcsolatos. A nagyapa, mint "régi katona" alakja lehetőséget ad a háborúk és konfliktusok, valamint a nemzeti identitás és a hősiesség kapcsolatának vizsgálatára. Ebben a kontextusban a patrisztika (az első századok keresztény írótanainak gyűjtőneve) nézőpontjai is érdekesek lehetnek, amelyek már korai keresztény gondolkodók gondolatait tartalmazzák a háborúra vonatkozóan.

A vers második része arról szól, hogy a költő óvatosságra inti a nagyapát, nehogy megtudja az árva gyermek (itt a költőt, illetve a magyar nemzetet jelképezi), hogy vanak más, távoli és ismeretlen világok. Ez a rész a skolasztika (a középkori filozófia iskolája) nézőpontjaira utalhat, amelyek gyakran a tudásszerzés és a különböző ismeretforrások korlátaira összpontosítanak. Ebben a kontextusban a versailles-i kertek, amelyek aranyba borulnak, a világ ellenpontjává válnak a magyarországi valóságnak.

A vers utolsó része azt sugallja, hogy a magyar gyermek (a nemzet) gyakran néma és nem értik meg a szavait a Nagyvilágban. Ez a rész felveti a kommunikáció és megértés kérdését, amely a bibliatudomány (a Bibliával kapcsolatos kutatás és értelmezés) nézőpontjairól szólhat. A magyar szó zúgásaként megjelenő hangok arra utalhatnak, hogy a magyar nyelv valahogy elérhetetlen és értetlen a Nagyvilág számára.

Összességében a vers teológiai szempontból a nemzeti identitás és imádás, valamint a kommunikáció és megértés témáit veti fel. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika kapcsolódási pontokat kínálhatnak ezeknek a témáknak a vizsgálatához.