Mi lett belőle, istenem, mi lett?
Én nem tudom. Hiába kérditek.

Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,
órák peregnek, erdők zengenek.

Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,
vágtatnak az örök kerékfogak.

Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély,
s rengő öbölbe zeng és sír a szél.

Csak azt tudom, hogy búsak az utak,
és mély az élet, mélyek a kutak.


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Mélyek a kutak" című versének természettudományos szempontból is érdekes aspektusai vannak. A versben először is megjelenik a természeti elemek, mint például a szelek, az órák, az erdők. Ezek a jelenségek a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, például a meteorológiával vagy az idővel kapcsolatban hozhatóak összefüggésbe.

A vers második részében az "örök kerékfogak" megemlítése érdekes lehet a fizika területén. Az örök mozgás és a kerékfogak szimbolikusan utalhatnak a mozgás és energia törvényeire, a termodinamika alapjaira. Az örök kerékfogak gondolatisága pedig összekapcsolható lehet az újabb termodinamikai kutatásokkal és a meglévő felismerésekkel.

A vers harmadik részében a "tisztult árnya mély, s rengő öbölbe zeng és sír a szél" sorok a természet hangjait és az árnyékokat említik. Ezek a természet érzékelésével kapcsolatos jelenségek lehetnek, amelyek a pszichológia és az ökológia kutatási területeivel kapcsolódhatnak össze. Az öböl metaforikus jelentése pedig az ökoszisztémával és az élet összetettségével hozható összefüggésbe.

Végül a vers utolsó részében a "búsak az utak, és mély az élet, mélyek a kutak" sorok a létezés mélységét emelik ki. Ez a kép a filozófia, vallás és a biológia területével állhat kapcsolatban, hiszen az emberi létesség mélysége és az élet misztériuma mindig is foglalkoztatta a kutatókat és gondolkodókat.

A vers egyaránt hozható kapcsolatba a természettudományok különböző területeivel, mint például a fizika, a biológia, az ökológia vagy a pszichológia. A természettudományos felfedezések és gondolati áramlatok mindig is inspirálták a költőket és írókat, így a vers természettudományos szempontból is felfogható és értelmezhető.

Kosztolányi Dezső "Mélyek a kutak" című versét irodalomtudományi szempontból elemzve több összefüggést is találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megvizsgálni a vers formai tulajdonságait és stílusát. A vers ötfokos trocheikus tetrameterben és négy soros szakaszokban van megírva. Ez a versforma a magyar líra hagyományos és gyakran használt elrendezése, ami a tradicionális magyar verselési technikát képviseli. Emellett a versben gyakrabban előfordulnak felütések, amelyek a mondandó hangsúlyozását szolgálják.

A tartalmi síkon a versben megjelenik a múlt és a jelen időbeli feszültség. A "mi lett belőle, istenem, mi lett?" kezdésű versszak a múltról és a múló időről beszél, amit a következő sorok is megerősítenek. A "fújnak a szelek" és az "órák peregnek" mondatok a múló idő jelképei, amelyek arra utalnak, hogy az élet folyamatosan változik és múlik, ahogy az idő is.

A következő versszakban a kerékfogak metaforáján keresztül a körforgás és az ismétlődés motívuma jelenik meg. Ez a motívum a világegyetemben, az életben és az emberi sorsban is megnyilvánul. A kerékfogak folyamatosan forognak, és ez a forrongás a gondolatok gyors váltakozását, az élet folyamatos lendületét jelzi.

A harmadik versszakban a "tisztult árnya mély" szimbolizálja a múlt emlékeit, amelyek mélyen gyökereznek az emberben. A "rengő öbölbe zeng és sír a szél" képe pedig az elmúlás és a múlás folyamatát tükrözi. Ez a motívum a magyar irodalomban is gyakran előfordul, például Ady Endre műveiben.

Az utolsó versszak a bús utak és a mély kutak metaforáján keresztül a nehézségekkel és a szenvedéssel teli életet ábrázolja. Ez az összefüggés az emberi sors és az eksztencionalizmus filozófiájával is kapcsolatban állhat.

A Kosztolányi Dezső "Mélyek a kutak" verse tehát a múlt és a jelen időbeli feszültségeket, a múlás és a változás motívumait, valamint az eksztencionalizmus és a humanizmus gondolatait jeleníti meg. Ez a verse az irodalomtörténetben a modern magyar líra jellegzetes alkotásának tekinthető, amelyet tematikája és formai tulajdonságai miatt érdemes figyelembe venni az irodalomtörténeti összefüggések vizsgálata során.

A vers teológiai értelmezése összefügg a vallásos képzetekkel és az emberi létezés mélységeivel. Az alapvető kérdés, hogy mi lett a világgal, az emberekkel, a létezéssel. Az első sorban megjelenik a felfogás az Istennel való kapcsolat hiányosságáról. Az "Istenem" megszólítás kérdésel kapcsolódik, amely egyfajta 'hogy történhetett ez?' kérdéseket vet fel. Ezzel összhangban a második sorban megjelennek az elmúlás jelei (szelek, órák, erdők zengése), amelyek az idő múlására és a változásra utalnak.

A következő sorokban az örök mozgást és változást szimbolizálja az örök kerékfogak képe. Az örök kerékfogak metaforikusan a múlhatatlan és visszatérő dolgokat, eseményeket jelentik. Ebben a kontextusban a vers arra utal, hogy az idő múlása és a változás természetes és elkerülhetetlen része az emberi létnek.

A következő sorok a létezés mélyebb rétegeire utalnak. "Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély, s rengő öbölbe zeng és sír a szél." Ez a rész egyfajta misztikus és spirituális kérdéseket vet fel, amelyek a lélek mélységeire, az emberi természet mélyebb megértésére reflektálnak. Ez a sor arra utal, hogy a lélek valami titokzatos és megfoghatatlan, és hogy a természet (a rengő öböl, a szél sírása) valami fölöttünk állóval és érthetetlennel van összekapcsolva.

Az utolsó sorok mélyebb elmélkedésre ösztönöznek az élet, a létezés mélységeiről. Búsak az utak és mélyek a kutak. Ez a sor arra utal, hogy az emberi létezés fájdalmas lehet, és hogy a válaszok és megértés keresése mélyrehatóan kell, hogy megvizsgálja az élet és a létezés rejtélyét.

Miután megértettük a vers üzenetét és hangulatát, áttekinthetjük a bibliai, patrisztikai és skolasztikus szempontokat. A bibliai nézőpontban az ember helyének keservességét és az Istenhez való kapcsolat hiányosságait hangsúlyozza. A patrisztikus hagyomány azt hangsúlyozza, hogy az emberi gondolkodás és képzelet korlátain túlmutató titokzatosság rejlik az élet mélységeiben. A skolasztikus nézőpont a racionalitás és a filozófia szerepére összpontosít, és lehetőségeket nyit arra, hogy az élet és az emberi létezés mélységeit logikai és filozófiai érvekkel megértsük.

Ezen kívül más nézőpontokat is fel lehet tenni az érveléshez. Például az emberi tapasztalat és a személyes vallásos meggyőződések is kapcsolódhatnak a vershez.