Menj, kisgyerek.

          Most vége ennek is.
Menj, drága gyermek, édes kisfiam.
A te utad a végtelenbe visz,
de én előttem már a semmi van.
A semmiség. Még egynéhány merész év,
aztán a férfikor s a sárga vénség.
Menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak,
ki mostan a színpadra kényszerít,
menj budapesti, bús redakciókba,
némán takard föl szóló sebeid.
Menj a New-Yorkba s kávéházi márvány
ravatalán tanulj újra meghalni,
irígy szemek kereszttüze közé menj,
hadd nézzék benned, mi az irodalmi.
Menj és panaszkodj, hogy az vitt piacra,
ki tégedet legjobban szeretett,
és kirabolva tiszta, kis koporsód,
most kinyitotta halott szemedet.
Mondd, árva vagy és most lettél legárvább -
picike koldus a föld kerekén -
mezítlenül születtél, meztelen mégysz...
Menj, menj, szegény.


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Menj, kisgyerek" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve több összefüggést találhatunk a magyar és nemzetközi szépirodalomban is.

1. Témák és motivációk: A vers a gyermekről, az anya-gyermek kapcsolatról és az elválásról szól. Ezek a témák a magyar irodalomban is gyakran előfordulnak, például József Attila vagy Ady Endre verseiben. Emellett általános humán témáknak számítanak a nemzetközi szépirodalomban is, például Virginia Woolf vagy Sylvia Plath műveiben.

2. Formai jellemzők: A vers egyszerű és tömör szerkezetű, ami a kortárs magyar irodalomra jellemző. Ugyanakkor az egyszerűség és tömörség a nemzetközi modernista irodalomban is gyakran előfordul, például T.S. Eliot vagy Ezra Pound műveiben.

3. Irodalmi utalások: A versben található irodalmi utalások (pl. New York, kávéházi márvány) által megjelenik a nemzetközi irodalom hatása is. Kosztolányi valószínűleg ismerte a kortárs nemzetközi irodalmat és az ott megjelenő témákat, stílusokat.

4. Szimbolikus elemek: A versben megjelenő szimbolikus elemek, mint például a színpadi kényszerítés, a sárga vénség vagy a kávéházi márvány ravatala, az egyetemes irodalmi motívumokhoz tartoznak. A színpadi műfajok, az öregedés vagy a halál általánosan jelen vannak a szépirodalomban is.

5. Érzelmek ábrázolása: A versben megjelenő érzések - az elválás, a veszteség vagy az elégedetlenség - konkrét és megrendítő módon vannak ábrázolva, amelyek egyesítik a magyar és nemzetközi irodalom eszközeit.

Kosztolányi Dezső "Menj, kisgyerek" című verses műve így számos párhuzamos elemet tartalmaz a magyar és a nemzetközi szépirodalom között, ami azt mutatja, hogy a szerző elkötelezett volt az irodalmi hagyomány és a kortárs irodalmi irányzatok által nyújtott lehetőségek iránt.

Kosztolányi Dezső "Menj, kisgyerek" című versét természettudományos szempontból vizsgálva lehetünk tanúi a modern tudomány által felfedezett jelenségek és ismeretek hatásának a költészetben. Az előrehaladott természettudományos ismeretek és felfedezések hatása több ponton is tetten érhető a versben.

Az egyik ilyen pont a "végtelen", amit a költő a kisgyerek útjához kapcsol. A modern fizika elméletileg megnyitotta a lehetőségét a végtelen távolságok és méretek létezésének, például az univerzum mérete és időskálája tekintetében. A költő végtelennek nevezi a kisgyerek útját, ami arra utalhat, hogy a mai természettudományos ismeretek fényében az univerzum határait még nem ismerjük pontosan.

A költő említi a "férfikor s a sárga vénség" időszakát, ami utalhat az emberi élettartam kinövésének lehetőségére. Az orvostudomány és egészségügyi kutatások eredményeképpen az emberi élettartam jelentős mértékben megnövekedett az utóbbi évtizedekben, és ez a vonatkozás a modern természettudományos felfedezésekhez köthető.

A versben található utalások a technológia és társadalom fejlődésére is összefüggésbe hozhatóak a természettudományos kutatásokkal. A költő utasítja a gyermeket, hogy menjen Budapestre és bús redakciókban takard el sebeit. Ez a technológiai fejlődésre és modern társadalomra utal, amelyben a költő szerint a gyermek regényíróként és újságíróként mártírként funkcionál.

A New York-i kávéházakban és irodákban tanulni a halált pedig az anatómia és orvostudomány területére utalhat, ahol a modern időkben felfedezett betegségeket és halált kutatják tovább. A "mezítelenül születtél, meztelen mégysz" sorokban a költő valószínűleg az emberi sebezhetőségre, valamint az emberi test és testiség témájára utal.

Végül, a versben található utalás a szeretett személy halálára és annak következményeire a modern pszichológiához és pszichiátriához köthető. A költő úgy festi le, hogy a szeretett személy kirabolva lett, és hogy most kinyitotta a halott szemét. Ez kifejezheti a modern pszichiátria által vizsgált gyász és veszteség működését, valamint az emberi elme sérülékenységét és megbirkózási képességét.

Összességében a vers számos pontja kapcsolódik a modern természettudományhoz és kutatásokhoz. Az univerzum mérete és időskálája, az emberi élettartam növekedése, a technológiai és társadalmi fejlődés, az anatómia és orvostudomány, valamint a pszichológia és pszichiátria mind olyan területekre utalnak, amelyekben a mai természettudomány eredményei jelentős hatással vannak az emberi életre és gondolkodásra.

A vers teológiai szempontból nézve több érdekes összefüggést és témát is felvet. A következőkben ezeket fogom részletesen elemezni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is kitérve.

Először is, a vers kezdő sorában a "Menj, kisgyerek" kifejezés arra utal, hogy itt az élet útjáról van szó, ami a teológiai gondolkodásban gyakran kapcsolódik a teremtéshez és az emberi sors kezdetéhez. A teremtéstörténetben Isten úgy alkotta meg az embert, hogy elinduljon a saját utján a végtelenbe. Ez a vonatkozás a bibliai hagyományra utal, ami a teológia szempontjából fontos.

A következő részletekben a vers megemlíti a "férfikor" és a "sárga vénség" fogalmait. Ezek a kifejezések az emberi élet különböző szakaszaiba utalnak, az ifjúságtól az öregkorig. A patrisztikus gondolkodásban ezeket a szakaszokat gyakran az emberi élet rövidségének és törékenységének szimbólumaként értelmezték, és arra emlékeztettek, hogy az embernek örökkévaló életre van szüksége Istenben.

A versben szerepel egy utalás a "színpadra", ami a skolasztikus gondolkodásban a világi valóságot és az isteni teremtést reprezentálhatta. Az isteni színpadon pedig az emberi sors és küldetés válik nyilvánvalóvá. Ez a gondolat összekapcsolódik a bibliatudománnyal és a patrisztikus teológiával, ahol az emberi létezés és élet értelmét Isten iránti kapcsolathoz kötötték.

A versben szereplő utalások a "New-Yorkra" és a "kávéházi márvány ravatalára" újabb érdekes dimenziót vetnek fel. Ezek a helyszínek a modernitást és az értékvesztést szimbolizálhatják, amivel a skolasztikus teológia korában szembe kellett nézni. A skolasztikus gondolkodók a természeti törvények és az isteni rendszer szigora szerint értékelték az emberi létet, ezért a modernizálódó világban tapasztalt értékvesztés kihívást jelentett számukra.

A vers végén szereplő "árva" és "legárvább" kifejezések emlékeztetnek minket az emberi szenvedés és elveszettség témájára, ami a bibliai hagyományban és a teológiai gondolkodásban gyakori. Az ember mint teremtménynek gyakran van szüksége Isten védelmére és irgalomra a nehéz helyzetekben, és szüksége van arra, hogy megtapasztalja az isteni gondoskodást és szeretetet, különösen a szenvedés és halál közepette.

Összességében a vers a teológiai gondolkodás sok különböző aspektusára utal, beleértve a bibliai hagyományt, patrisztikus gondolkodást és a skolasztikus teológiát. A verselemzés során rámutathatunk a teremtés, az emberi sors és Isten kapcsolata, a modern világ kihívásai és az emberi szenvedés tematikájára. Ezek a témák és összefüggések a teológiai szempontokban gazdag és mély értelmezést tesznek lehetővé.