A vers Kosztolányi Dezső "Mint a magnézium..." című alkotása. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból, figyelembe véve a magyar és az nemzetközi szépirodalmat.
1. Alkotói szándék: A vers fő témája a szomorúság, a magány és az elhagyatottság érzése. Kosztolányi Dezső ebben a versben az apja halálával kapcsolatos fájdalmat és a gyászt dolgozza fel. Ez a vers a szerző érzelmi állapotára és egyéni élményeire épít.
2. Formai jellemzők: A versben 12 sor található, amelyek többnyire azonos hosszúságúak. Ez egy szigorú rímes forma, ahol a sorok végén az "a" és "á" mássalhangzók váltakoznak. Ez a rímes rendszer segít a vers zeneiségének és ritmusának kialakulásában.
3. Szimbolizmus: A magnézium, a fényképész és a holdvilág jelképes elemek, amelyek segítenek a versben átadni a fájdalmat és a magányt. A magnézium, mint gyújtóanyag, az elhunyt édesapa emlékét idézi fel, a holdvilág pedig az éjszakai magányt és ürességet jelképezi.
4. Nyelvi megoldások: A versben megtalálhatók a költői képek és a metaforák, amelyek színessé és érzékletessé teszik a szöveget. Például a "kódorognál züllött kabátodban" vagy az "acélkék szemed" kifejezések élénk képeket festenek a olvasó elméjében.
5. Motívumok: A szomorúság, a halál, a magány és az apai szeretet olyan motívumok, amelyek végigvonulnak a versben. Ezek az univerzális témák nemcsak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi szépirodalomban is gyakran jelennek meg.
6. Stílus és hangulat: A vers szomorú és melankolikus hangulatú. Kosztolányi Dezső nyelvezete és megfogalmazása érzékeny és érzelmi töltéssel bír. A vers közvetlen és őszinte hangot üt meg, amely átjut az olvasóhoz és elérzi az érzelmeket.
Összességében a "Mint a magnézium..." egy lírai alkotás, amely emléket állít egy szomorú eseménynek és a gyásznak. Megtalálhatók benne olyan irodalmi elemek, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban előfordulnak, valamint olyan tartalmi és formai jellemzők, amelyek segítik az érzelmek és az élmények átadását az olvasónak.