Mint a beteg, ki néha visszagondol
     egészségére, s könnyez és nem érti,
úgy gondolok én vissza rossz soromból
     az ifjuságra, lankadt lelkü férfi.

Jaj, az enyém volt-e a régi hársfa,
     amelyre a vidéki éj aláfolyt -
s én voltam-e a lánynak útitársa,
     cigányhaján ki hordott lila fátyolt?

Csak színezem tovább a régi hársfát,
és életemnek régi-régi társát,
mint a beteg, ki forró és fanyar

lázába édes képeket kavar
és álmodik, hogy jár a dombok alján,
előtte a kutyája s bot a karján.


Elemzések

Ez a vers Kosztolányi Dezső "Mint" című verse. A vers fő témája az idő múlása és a múlt nosztalgikus felidézése. Teológiai szempontból a versben megtalálhatóak az összefüggések a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

Biblatudomány szempontjából a versben megjelenik a vallásos és misztikus képi világ. A hársfa és a vidéki éj, valamint a lila fátyol metaforikus elemek, amelyek a természet és a spiritualitás egységét és szépségét jelképezik. Ez a megközelítés hangsúlyozza a teremtett világban megbúvó isteni jelenlétet.

A patrisztika szemszögéből nézve a versben megjelenik az emberi létezés kettős voltának problémája. Az "ifjúság" és a "lankadt lelkü férfi" egymás ellentétének tűnik, mint a "beteg" és "egészség" viszonya. Ez a dualitás rámutat az emberi életben és tapasztalatokban rejlő ellentmondásokra és szenvedésekre.

A skolasztika nézőpontjából a vers kérdőjellel zárul, jelölve ezzel a filozófiai és vallási kérdések evolválódásának folyamatát. A szabályozott és kötött gondolkodásmódja a skolasztikának szemlélteti az emberi elmét és vágyait. Az idő múlása és a múlt visszagondolása az elmében kavar képeket és álmokat, amelyek összetettebb kérdéseket és válaszokat vetnek fel az emberi lét misztériumával kapcsolatban.

Összességében a vers teológiai szempontból több elemet is magában foglal, amelyek kapcsolatba hozhatóak a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával. A vers által felvetett kérdések és metaforák által a vers felidézi az emberi létezés és az idő múlásának bonyolultságát és misztériumát.

A Kosztolányi Dezső által írt vers a természeti és személyes emlékekkel való visszagondolást fejezi ki. A költeményben a természettel kapcsolatos elemek és a természettudományos felfedezések friss eredményei ismerhetők fel.

A vers elején a költő betegségére gondol vissza, és ehhez hasonlítja az ifjúságának rossz sorából való visszatekintést. A betegséghez köthető a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatos elemzés. Az orvostudomány ugyanis folyamatosan fejlesztéseket és új felfedezéseket tesz a betegségek megértése és gyógyítása terén. Így a költő betegsége és személyes tapasztalatai a természettudomány legújabb eredményeivel is összekapcsolhatók.

A következő részekben a költő a régi emlékeihez és a természethez kapcsolódik. Az élő természet megjelenítője a hársfa, amely a vidéki éjszakában elárasztja a költőt. Ez a kép természettudományos szempontból a növények biológiájával és képesek vagyunk megérteni, hogyan növekednek és hogyan hatnak ránk.

A vers harmadik részében a költő önmeghatározása folytatódik, és a képzelt utazásra és a lánnyal való kapcsolatra gondol vissza. Ez a rész kapcsolódhat a Föld minden tájáról származó emberek utazásához és kapcsolathoz. Ahogy a versben említett cigányhajú lány hordja a lila fátyolt, a különböző kultúrák találkozása és az emberek közötti kapcsolat szimbolikusan megjelenik.

A vers vége felé a költő a személyes emlékeket és képeket idézi meg, ahogyan a beteg ember lázas álmában gyakran megtörténik. Az álmodás és a képek kavarása természetes jelenség, amely a természettudomány által kutatott alvás és álomkutatás területéhez kapcsolható. A kutatók által szerzett új ismeretek lehetővé teszik a képek és álmok hátterét.

Összességében a vers természettudományos szempontból a természeti elemekkel, biológiai folyamatokkal és az emberi tapasztalatokkal való kapcsolatot mutatja be. A természet és az emberi élmények közötti kölcsönhatás és a természettudomány legújabb felfedezései mellett a költő a személyes élményeit és emlékeit is megjeleníti a versben.

A vers Kosztolányi Dezső "Mint" című verse, amelyet a lírai én szemszögéből ír. A költeményben a lírai én visszatekint a múltba, konkrétan az ifjúságára, és melankóliával, nosztalgiával gondol vissza rá. A versben a látszólagos egyszerűség mögött fontosabb, mélyebb üzenetek is megtalálhatók, amelyeket az alábbi elemzés során kifejtek.

Egy lehetséges magyar irodalomtudományi szempont a versben a költői én és a líraiság megjelenése. A lírai én általános, középkorú férfit képvisel, aki fájdalmasan visszatekint az ifjúságára. Megjelenik a kontraszt az egészség és a betegség között, ami metaforikusan a boldogság és az elkeseredettség közötti különbséget jelképezi. A líraiság megjelenik a költemény nyelvezetében és hangulatában is, amely melankolikus és nosztalgikus.

Egy másik szempont, amelyre érdemes figyelni, a természet és a szerelem motívuma. A versben a régi hársfa és a vidéki éj szimbolizálja a természetet, a lírai én korábbi boldog időket idéz fel, amikor még része volt ennek a természetes és romantikus környezetnek. A lánynak útitárs lenni pedig a szerelem metaforája, amely a lírai én elmúlt szerelmi kapcsolatára utal. A lila fátyol pedig a szerelem és az ártatlanság szimbóluma lehet.

Ezen kívül, a versben megjelenik az idő motívuma is, amely az élet múlását és az eltelő idő fájdalmát jeleníti meg. A költő összehasonlítja magát egy beteggel, aki lázas képeken keresztül visszaemlékezik a boldogabb időkre. Ez a fájdalom és a sajnálat megjelenik a vers monoton és egyhangú hangulatában is.

Ha a nemzetközi szépirodalom területén keressük a hasonlóságokat, a verse többek között emlékeztethet minket Baudelaire műveire, aki gyakran foglalkozik a múlt melankolikus megidézésével. A verse hasonlóságot mutathat az angol romantikus költők verseivel is, mint például Wordsworth, akik szintén a természet szépségét és az idő múlását tematizálták.

Összességében a "Mint" verse lírai és nosztalgikus szöveg, amely a lírai én korábbi boldog idők iránti nosztalgiáját és az idő múlása okozta fájdalmat mutatja be. A természet és a szerelem motívumai mellett az idővel való küzdelem is fontos szerepet kap a versben. A verse hasonlóságot mutathat más magyar és nemzetközi költők műveivel, akik hasonló témákkal és hangulattal foglalkoznak.