Ódon, ónémet, cifra óra
áll a szekrényünk tetején,
szálló korok bölcs bámulója
közönyösen tekint felém.
Aranycirádás, pici tükrén
még mosolyog a rég letűnt fény,
de már nem úgy, mint hajdanán,
mert ő ütötte el az éjfélt,
mikor meghalt a szépanyám,
fehér, mosolygó szépanyám.

Már nem vakít ragyogva többet
a sápadt alt-Wien-porcelán,
parókás, farsangos időknek
parfümjét leheli reám.
Nehéz, tömjénes, cukros illat,
a lelkemig fáj, szívemig hat,
s a múltat visszaálmodom,
hogy ez aranyló óra mellett
az apám játszott egykoron,
apám nevetgélt egykoron.

Ha künn az alkony álmokat hív,
cseng-bong a titkos, méla hang,
és babonásan átmorajlik
a dallamos üvegharang.
A zúgó ércgyűrűn fölébred
valami szunnyadó kisértet,
s szellem-szaván dalol, dalol,
mint hogyha egy halk, bánatos hang
beszélne a sírok alól,
felelne a sírok alól.

A régi óra egyre jár csak,
mint egy tipegő nénike,
köröttem árnyak, éji árnyak,
szemem könny és köd lepi be,
mert félve sejtem, érzem-érzem,
hogy elsápadnak majd egy éjen
az apró arany-angyalok,
s ez óra veri el az éjfélt,
ha majd egy éjjel meghalok,
ha egyszer én is meghalok.


Elemzések

A versnek nincsenek konkrét természettudományos témái vagy referenciái. Inkább egy személyes érzelmeket és emlékeket megidéző alkotás, amely az idő múlásával és a múlt visszahívásával foglalkozik. Az óra, mint motívum, az idő múlását szimbolizálja, és az emberi élet és halál szorosan összekapcsolódik vele.

Az alábbiakban találhatóak azonban olyan elemek, amelyek kapcsolódhatnak a mai természettudományos felfedezésekhez:

1. Aranycirádás, pici tükrén még mosolyog a rég letűnt fény: Ez az idézet lehet a törvényszerűségek, például a fény terjedésének és visszaverődésének megértésére utalni.

2. Nehéz, tömjénes, cukros illat, a lelkemig fáj, szívemig hat: Ezt az idézetet a szaglás érzékelésének tudományos megértéséhez lehet kapcsolni, különösen a szaglóidegek és az agy közötti folyamatokra vonatkozik.

3. A dallamos üvegharang: Ez a sor talán az akusztikával, a hang és a hanghullámok terjedésével kapcsolatos tudományágakkal hozható összefüggésbe.

4. A régi óra egyre jár csak, mint egy tipegő nénike: A mechanikus óra működése és a kopás következtében a pontos időmérés tudománya a kezdetektől fogva fontos része a természettudományoknak. A mai modern időmérő eszközök, például az atomórák és az óceánuszok, a mikro- és makrokozmosz pontos korrekciója érdekében elengedhetetlenek.

Ezeket azonban csak nagyon általános összefüggésekként lehet értelmezni a versben.

A vers Kosztolányi Dezső tollából származik, aki a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. Az "Ódon, ónémet, cifra óra" című vers egy lírai alkotás, melyben az óra szimbolikus jelentéssel bír.

A versben megjelenik egy ódon, ónémet, cifra óra, amely a szekrény tetején áll. Az óra az idő múlásának jelképe, illetve a múltba való visszanézésre készteti az embert. A bölcs bámulója pedig azt sugallja, hogy az idő általunk észlelt múlása közönyös, az élet pedig folyamatosan zajlik tovább.

Aranycirádájú, pici tükrén a rég letűnt fény mosolyog, ami a múlt időszakát jelöli. Az éjfél elütése pedig a szépanya halálát idézi meg. Ezzel összekapcsolódik a szépanya szerepe, aki a múltban él, és aki fehér és mosolygó.

A második versszakban a versszakban Kosztolányi leírja, hogy már nem ragyog úgy a sápadt alt-Wien-porcelán, illetve az illatok által a múltat visszaálmodja. Az alt-Wien-porcelán és az illatok olyan képek és illatok, amelyek az előző évtizedekre és azok atmoszférájára utalnak. Ez a rész a múltba való visszatekintés és az emlékek felidézésének fontosságát hangsúlyozza.

A harmadik versszakban az alkony álmait hívó titkos, méla hangban és a dallamos üvegharangban megjelenik a babonák és a titkok világa. A zúgó ércgyűrűről pedig behallatszik egy szunnyadó kisértet, amely szellem-szaván énekel. Ez a rész a múltban rejlő titokzatosságra, esetleg misztikumra utal.

A vers utolsó része a halál és az idő jelentőségéről szól. Az óra folyamatosan jár, mint egy tipegő nénike. Az éji árnyak, a könnyek és a köd pedig a versben megjelenő szomorúságra és félelemre utalnak. A meghalásra való gondolat pedig megjelenik az apró arany-angyalok elsápadásában és az éjfél elütésével összekapcsolva. Ezzel a sorral a lírai én a saját halálára utal.

A verset teológiai szempontból is elemezhetjük, és megvizsgálhatjuk az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

Bibliatudomány: A versben megjelenik a halál, amely a bibliai tanítások szerint mindenkire vár, és eljön az élet végén. A "szépanyám" halála utalhat az emberi élet múlandóságára és az időtlenségre. A vers utolsó sorai arra utalnak, hogy a halál megszakítja az életet, és eljön az éjféli órában. Bibliai értelemben a halál után következik a megítélés, amikor az ember az Úr elé áll, és elszámol tetteivel.

Patrisztika: A patrisztikus gondolkodásra jellemző a lélek megfogalmazása és a lélek halhatatlanságának hitének erősítése. A versben szereplő "aranyló óra" és "apró arany-angyalok" a lélek értékét és fontosságát szimbolizálhatják. Az apai figura, aki játszik az óra mellett, lehet a mennyei Atya szimbóluma, vagy akár Jézus Krisztus mint a mennyei Atya megtestesülése.

Skolasztika: A skolasztika a középkori teológiai gondolkodásra utal. A versben megjelentnek a kereszténység és az ókor ('alt-Wien-porcelán') összetételéből eredő konfliktus lehet az emberiséggel kapcsolatos teológiai kérdések koherens elképzelésének szimbóluma. A versben megjelenik a múlt és a jelen egymással való kapcsolatának problémája, ami a skolasztika gondolkodásában is fontos téma. Az óra múltban való megállása vagy történéseinek retrospektív megtekintése arra utal, hogy a múltbéli események hatással vannak az aktuális helyzetre és a jövőre.

Ezen kívül más szempontból is értelmezhető a vers, például a halál és a múlás metaforájaként, vagy a múlt nosztalgikus visszaidézésének ábrázolásaként. A versben megjelenő óra és szekrény lehet a halandóság jelképe is, amely mindenkinek az utolsó pillanatában a végzetévé válik.

Mint láthatjuk, a vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggés és jelentés rejlik benne a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívájából is. Az idő múlása, a halál és a múló emlékek bemutatásán keresztül a vers egyfajta meditáció a múlandóságról és a lélek fontosságáról.