Nikkeldobozba megjuhádzó
aprócska tűz.
Nem csóva, erdő égetője,
csak tiszta, szűz
fény, mely az autó éjjelében
sötétet űz.
De istenek rablója mégis:
kis zseb-Prometheüsz.

1930


Elemzések

A Kosztolányi Dezső által írt vers, az "Öngyújtó" természettudományos szempontból nézve több érdekes elemet is tartalmazhat. A vers egyik fontos eleme az "aprócska tűz", amely a nikeldobozban lobbant fel. Ez jelentheti az elektromos öngyújtó működését, amelyben a nikeldoboz egyfajta elektromos vezetőként működik. Az elektromos öngyújtók működése az elektromosság és a kémia összefonódásán alapul.

Ezenkívül a versben szereplő autó éjszaka a lehetőséget adja arra, hogy bevonjuk a járművek műszaki fejlődését, különösen az autók világítását. Az autó éjjeli sötétjét megtörő "tiszta, szűz fény" utalhat a modern, hatékonyabb autóvilágítás technológiáira, például a LED vagy a xenon világításokra. Ezek a fényforrások sokkal energiatakarékosabbak és hatékonyabbak, mint a hagyományos izzók.

A versben szereplő "kis zseb-Prometheüsz" utalhat a technológia szerepére és hatására a mindennapi életünkben. A Prometheusz az ókori mitológiai figura, akit ragyogó zseniúságáért, innovációiért dícsérnek. Ebben az összefüggésben a "kis zseb-Prometheüsz" a modern technológiai vívmányokra, például az öngyújtóra utalhat, amely könnyen hordozható, praktikus és hasznos.

A vers dátumára való utalás (1930) azt is jelzi, hogy az adott korban már jelen voltak bizonyos technológiai fejlesztések és felfedezések, például az elektromos öngyújtók elterjedése az autókban.

Ezenkívül a versben megjelenő tűz, fény és sötétség motívumok természettudományos kontextusban a fény és az elektromosság fizikájára, valamint az anyagok és energia átalakulására utalhatnak.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Öngyújtó" című verse több olyan elemet tartalmaz, amelyek összekapcsolhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és technológiai vívmányaival, mint az elektromos öngyújtók, a modern autóvilágítások és más innovációk, amelyek a mindennapi életünkben jelen vannak.

Kosztolányi Dezső "Öngyújtó" című versét teológiai szempontból is értelmezhetjük. A vers első négy sora egy átvitt értelemben elmondható, hogy "aprócska tűz" motívumával egy olyan isteniség képét festi le, amely nem csupán pusztítást hoz, hanem tisztít, világít, és sötétet űz. Ez a megjelenített tűz tehát a szó szoros értelmében véve nem csökken, inkább átalakul más formába. Ennek a tűznek a jellemzője a tiszta szűzség és az éj sötétségében való fényjelenség.

Ezenkívül, a vers második részében az "istenek rablója" kifejezés még további teológiai jelentéssel bír. A Prometheusz a görög mitológiában az istenekkel szembeszegülve lopja el a tüzet az emberiséggel való megosztás céljából. Ez a motívum utalhat arra a szerepre, amit a versben megjelenő tűz az emberek számára betölthet: a tisztaságot és a világosságot jelképezi szerzője szemében.

Bibliatudomány szempontjából pedig kapcsolatot lehet találni a tűz és a világosság motívumaival, amelyeket a Bibliában is megtalálhatunk. Például János evangéliumában Jézus magát a világosságnak nevezi, akit mindazok követnek, akik az ösvényen járnak (János 8:12). Így a Kosztolányi által ábrázolt tűz hasonlóan Krisztus világosságára utalhat, amely az éj sötétjét űzi el.

A patrisztikus teológia központi kérdése volt a világosság és a sötétség, a jó és a rossz dualizmusa. Az Ószövetség általában pozitívan állítja be a tüzet mint Isten jelenlétét és megtisztulás szimbólumát. Az Ősanyák és az ősegyház atyák azonban azt tanították, hogy a tűz is lehet pusztítás, ezért nem minden esetben pozitív. A versben megjelenő tűz tehát az atyák gondolkodását folytatva az emberekben is ellenkező érzelmeket vált ki, hiszen egyfelől szükséges és tisztító, másfelől azonban veszélyt is hordozhat.

A skolasztika szintén fontos teológiai irányzat, amely az értelmes vallásos gondolkodást kívánta megalapozni a középkorban. A skolasztikus teológusok, például Aquinói Tamás, a világosságot és a tüzet is az isteni kinyilatkoztatás folyamatának részeként értelmezték. Ők a tüzet Isten közelségének és jelenlétének jeleként tartották számon. A Kosztolányi által ábrázolt tűz tehát az ő szemükben is az isteni jelenlétet és valóságot szimbolizálhatja.

Egyéb szempontból nézve, a versben megjelenő tűz és isteni motívumok kifejezhetik Kosztolányi világnézetét is. Ő a modernista líra egyik kiemelkedő alakja és az emberi lélek sötét oldalait is igyekszik megjeleníteni műveiben. A tűz lehet szimbólum az emberi lélek szenvedéseinek, mély konfliktusainak és azok pusztító erejének is.

Összességében tehát Kosztolányi "Öngyújtó" című verse teológiai planétaonokat is megejelenít. A tűzminták jelképezhetnek isteni jelenlétet, tisztaságot, világosságot, ugyanakkor pusztítást, szenvedést is. A verse számos teológiai megközelítésre ad lehetőséget, beleértve a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

A vers Kosztolányi Dezső "Öngyújtó" című művéből való, amelyet 1930-ban írt. A vers rövid és tömör, hat sorból áll, és az öngyújtó témáját dolgozza fel.

A vers első sora egy képet fest az olvasóban egy "nikkeldobozba megjuhádzó aprócska tűz"-ről. Ez a sor gyönyörűen megfesti a képet a tündöklő és apró lángocskáról, amely ellentmond az erőteljesen kiemelkedő jelzővel, mint például az "erdő égetője". Ezzel a sorral Kosztolányi visszautasítja az elvárt képet, és helyette egy törékeny és finom lángot választ, amely mégis képes világítani.

A második sor talán a legfontosabb a versben, mivel megmagyarázza, hogy az öngyújtó nem az erdő égetője, hanem inkább egy tiszta és szűz fény. Ez a sor a láng tisztaságát és ártatlanságát jelképezi. A vers ezzel a sorral ellentétes érzelmi választ vált ki az olvasóból, amikor az elvárásokat megfordítja és meglepő és szokatlan megközelítést választ.

A harmadik sor az autó éjjelében világító fényre utal, amely sötétet űz. Ez a sor egyfajta ellentétet hoz létre a korábbi sorokban festett képpel, mivel az autó éjjelén megvilágított öngyújtó a konkrét és modern világhoz kapcsolódik. Ezzel az összehasonlítással a vers egyfajta költői szintézist hoz létre a régi és az új között.

A negyedik soriban Kosztolányi hozzáteszi, hogy bár ez a lámpa nem istenek rablója, mégis egy kis Prometheusz. Ez utalás lehet a görög mitológia alakjára, Prométheuszra, aki a tűzzel ajándékozta meg az embereket, és megszegte az istenek parancsát. Ezzel a sorral Kosztolányi utal a világban és az emberi tapasztalatban rejlő hatalmas erőre, még akkor is, ha ez a hatalom kis és láthatatlan formában jelenik meg.

A vers végén található dátum, az "1930" azt jelzi, hogy a vers a 20. század elején íródott. Ez a részlete lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse a mű kontextusát és a korabeli eseményekhez való kapcsolódását.

A vers általános tematikája és jelentése, valamint formai és tartalmi jellemzői megértése mellett az alábbi összefüggéseket is fel lehet vázolni:

- Magyar irodalom: Kosztolányi Dezső a 20. század egyik legnagyobb magyar költője és írója. Ő az "Öngyújtó" című verse és más művek révén ismertté vált. Az ő művei általában az emberi lét és az élet abszurditását, valamint a modern világ kihívásait és ellentmondásait elemzik.
- Nemzetközi szépirodalom: Kosztolányi költészete és írása hatást gyakorolt más nemzetközi költőkre és írókra is. Az ő stílusát és témaköreit összehasonlíthatjuk más modernista költőkkel és írókkal, mint például T.S. Eliot, Virginia Woolf vagy James Joyce.

Összességében a "Öngyújtó" című vers Kosztolányi Dezső szokatlan és meglepő képekkel, valamint ellentétes érzelmekkel vált ki az olvasóból. A vers kritikát fogalmaz meg az elvárásokkal való konfrontációval és a hagyományos írói szerepekkel. A vers jelentése és formája a magyar irodalom egyik kiemelkedő darabja, amely számos összefüggést teremthet más művekkel és írókkal is.