Kosztolányi Dezső "Ősi... régi..." verse irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén.
Az egyik érdekes összefüggés a versben feltűnő "ős" jelző. Ez a jelző visszautalhat az ősregékhez, az archaikus időkhöz és ennek a motívumnak a jelenléte számos irodalmi műben megtalálható, például a görög mitológiában. Ez a motívum hozzájárul a versek időtlenségéhez és az emberi vágyak korlátaitól való megszabadulás kifejezéséhez.
A versben megjelenő vágyak, ábrándok, és remekművek iránti vágy elsősorban egyéni érzéseket fejez ki, de ennek a motívumnak jelentősége lehet a romantikus irodalomban is. A romantikus írók és költők gyakran foglalkoztak a vágyak, az álmok és a vágyakozások témájával, és ezeknek az érzelmeknek és ábrándoknak a kifejezése nagyon jellemző volt a 19. századi romantikus költészetben.
A versben feltűnő "messze", "napkelet" és "nyugat" kifejezések egyfajta távoli vágyat jelenítenek meg. Az utazás motívuma szintén gyakran felbukkan a szépirodalomban, és szimbolikus jelentéssel bírhat. Az utazás lehet külső és belső út is, és gyakran az egyéni fejlődés, felfedezés vagy menekülés kifejezésére szolgál. Sok irodalmi műben a főszereplők éppen azért utaznak, hogy megtalálják önmagukat vagy meneküljenek a valóságtól.
A vers hangulata és képi világa szintén értelmezhető irodalmi kapcsolatban. A búskomorság, az elhagyatottság és a vágyakozás képei megjelennek sok irodalmi műben, például a szimbolizmus vagy a modernizmus korszakában, ahol az érzelmi intenzitás és a szubjektív líra előtérbe kerül.
Összességében Kosztolányi Dezső "Ősi... régi..." verse számos irodalmi kapcsolatot fedezhet fel. A ősregék, a vágyak, az utazás és az érzelmi képek mind olyan témák és motívumok, amelyek nemcsak a magyar irodalomban, hanem a világirodalomban is gyakran megjelennek. Ezek a motívumok segíthetnek a vers verselemzésében és a benne rejlő irodalmi jelentés felfedezésében.