Kibújt a hold. Most nékimennek
a vágyaim a végtelennek.

Jaj, hogy mehetnék. Semmi célom,
ábránd a vágyam és acélom.

Babonás vágy űz, ősi, régi,
két ezredéves hősi, égi.

Lennék kisértet, jámbor ének
és árnya egy szent remetének.

Megállanék bús ablakoknál,
a csendbe, hol egy légy motoszkál.

Rohannék messze, egyre messzébb,
és tévedeznék, révedeznék.

Vágnék nyugatnak, napkeletnek,
és várnék, amíg elfelednek.


Elemzések

A vers első négy sora a hold megjelenését és a szerző vágyát állítja szembe. Ezzel bevezeti a kontrasztot az univerzum és az egyén kívánságai között. A mai természettudományban az univerzum kutatása fontos terület. A legfrissebb felfedezések közül kiemelhetőek a csillagokat és bolygókat körülvevő rendszerek felfedezése, az űrkutatás és az exobolygók kutatása.

A következő sorokban a szerző babonás vágyairól beszél. Ez lehetne kapcsolatban a mai kozmológiával és az univerzum eredetének kutatásával. Az ősi, régi vágyak említése, valamint a két ezredéves hősi és égi jelzők a történelem és a múlt idővel való kapcsolatot idézik fel. Ez összekapcsolható a napjainkban zajló régészeti kutatásokkal és a múlt rekonstrukciójával.

A vers további részében a szerző kisértetté és remetévé válna, valamint a csendbe, ahol egy légy motoszkál, megállna. Ez felidézi a mikrokozmosz és a természeti világ apró részletei iránti érdeklődést, amelyet a természettudományos kutatások táplálnak. Az élőlények tanulmányozása, a biológiai sokféleség vizsgálata és a természeti rendszerek átfogó megértése mind kulcsfontosságúak a mai természettudományos kutatásokban.

A vers végén a szerző arról beszél, hogy messzire menne és várna, amíg elfeledik. Ez az eltűnésre és a múlandóságra utalhat, ami összekapcsolható a természettudományban alkalmazott időbeli perspektívákkal. Az adott pillanatban kutatásra összpontosítani, amely folyamatosan változik és fejlődik.

Összességében a vers a természettel, az univerzummal és az idővel való kapcsolatról szól, amelyek mind fontos témái a mai természettudománynak. A verselemzés során számos kapcsolódási pontot találhatunk a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és több aspektusból is megközelíthető. Az alábbiakban kifejtem a kérdésben említett tudományágak nézőpontjait is.

Az első négy sorban a vágyak és az elérhetetlen vágyak kifejezésre jutnak. Ebben az értelemben a vers felfedezhető összefüggés a bibliatudománnyal, hiszen a vágyakat a teremtett világban lelhetjük fel. Az emberi vágyak mindig a végtelenre irányulnak, és az emberi lélek egyetlen vágya sem tökéletesíti és elégíti ki teljesen az embert. Ezzel összhangban van a patrisztikus gondolkodás, amelyben a teremtett világ kétélűségét hangsúlyozzák, hogy minden az Isten iránti vágy kielégítésének eszközeként szolgáljon. A vágyaknak tehát Isten felé kell irányulniuk, és csak Ő képes kielégíteni az emberi vágyakat.

A "babonás vágy" kifejezéssel a vers további aspektusa jelentkezik, amely a vallásos hagyományokra utal. A keresztény vallásban a babonás hitet a hit által váltott tanúságtételen alapuló hitre és Isten iránti bizalomra kell felcserélni. A babonás vágyak elvetése és Istenbe vetett hit helyett az Isten felé irányuló vágyat kell megélni. Ez a vallásos szempont jelenik meg a versben.

A "jámbor ének" és "szent remetének" kifejezések a skolasztikus gondolkodásra utalnak, amelyben hangsúlyozzák a szentek és az imádság fontosságát, valamint a keresztény szentség felé való törekvést. A vers utolsó soraiban a vágy elhagyja az egyéni határokat és a külső világba is kiterjeszti magát, ahol elvárja, hogy elfeledjék az embert. Ez az elfeledettség talán a szent misztériumokra, a gyógyító térre és a kegyelemre utal, amelyekhez az imádságon keresztül kapcsolódni lehet.

Az előadásom során rávilágítottam a vers teológiai szempontjaira és a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira, amelyek mind segíthetnek a vers mélyebb megértésében. Azonban más megközelítések is lehetségesek, amelyek a lírai én belső világára, a vágyak pszichológiájára vagy más kulturális és irodalmi kontextusokra összpontosítanak.

Kosztolányi Dezső "Ősi... régi..." verse irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén.

Az egyik érdekes összefüggés a versben feltűnő "ős" jelző. Ez a jelző visszautalhat az ősregékhez, az archaikus időkhöz és ennek a motívumnak a jelenléte számos irodalmi műben megtalálható, például a görög mitológiában. Ez a motívum hozzájárul a versek időtlenségéhez és az emberi vágyak korlátaitól való megszabadulás kifejezéséhez.

A versben megjelenő vágyak, ábrándok, és remekművek iránti vágy elsősorban egyéni érzéseket fejez ki, de ennek a motívumnak jelentősége lehet a romantikus irodalomban is. A romantikus írók és költők gyakran foglalkoztak a vágyak, az álmok és a vágyakozások témájával, és ezeknek az érzelmeknek és ábrándoknak a kifejezése nagyon jellemző volt a 19. századi romantikus költészetben.

A versben feltűnő "messze", "napkelet" és "nyugat" kifejezések egyfajta távoli vágyat jelenítenek meg. Az utazás motívuma szintén gyakran felbukkan a szépirodalomban, és szimbolikus jelentéssel bírhat. Az utazás lehet külső és belső út is, és gyakran az egyéni fejlődés, felfedezés vagy menekülés kifejezésére szolgál. Sok irodalmi műben a főszereplők éppen azért utaznak, hogy megtalálják önmagukat vagy meneküljenek a valóságtól.

A vers hangulata és képi világa szintén értelmezhető irodalmi kapcsolatban. A búskomorság, az elhagyatottság és a vágyakozás képei megjelennek sok irodalmi műben, például a szimbolizmus vagy a modernizmus korszakában, ahol az érzelmi intenzitás és a szubjektív líra előtérbe kerül.

Összességében Kosztolányi Dezső "Ősi... régi..." verse számos irodalmi kapcsolatot fedezhet fel. A ősregék, a vágyak, az utazás és az érzelmi képek mind olyan témák és motívumok, amelyek nemcsak a magyar irodalomban, hanem a világirodalomban is gyakran megjelennek. Ezek a motívumok segíthetnek a vers verselemzésében és a benne rejlő irodalmi jelentés felfedezésében.