Csak sárga volt, ezüst volt és piros volt:
e három együtt: sárga és ezüst
s piros, amikor a kórházi ágyon
mezítelen, sovány testét övig
a szolga föltakarta lassan. Arca
nagy sárgasága. Szép ezüstfeje,
gazdag díszében, régi kincseinknek
ezüstbányája. És a szív piros.
Még csöppeket sírt a tapasz alatt is.
Egy falikarra nézett a szeme,
üvegesen, mint Rippl-Rónai
képén, a furcsa fölfelé-tekintés
igaz pózában. Ezt figyeltem én,
kiváncsian, nyakam előrenyújtva,
mint a tanítvány, ahogy ő szerette:
szemrebbenés nélkül és komolyan,
hogy majd lerajzoljam magamnak egyszer,
s másoknak is hitet tegyek felőle.
De oly sokáig néztem azt a villanyt,
oly mozdulatlan, hogy mozogni kezdtem,
belefáradtam s csöndesen kimentem
az őszi éjbe. Ott az ég alatt
vad vágy fogott el, hogy megint legyen,
és úgy akartam ezt, de úgy akartam,
amint akarta anyja hajdanában,
ki kínban-vérben a világra szülte.
És mint az anyjának fájt egykoron,
hogy szétnyíló öléből földre jött,
úgy fájt, hogy a lelkemből kiszakadva
eltávozott és nincs és sohasem lesz.


Elemzések

A versben számos olyan elem található, amely a mai természettudományos felfedezésekhez kapcsolódik. Ilyen például a színek említése, amelyek az anyagi tulajdonságokra utalnak. A sárga, ezüst és piros színek megjelenése a versben lehetőséget ad arra, hogy az anyagok optikai tulajdonságait és a színképződést vizsgáljuk.

Emellett a versben szerepel egy kórházi ágy, ami összekapcsolható a modern orvostudomány és az egészségügy legfrissebb fejleményeivel. A tapasz is megjelenik a versben, amely feltehetően a gyógymódokat és a sebgyógyulást jelenti. A versemben említett szív szintén lehetőséget ad arra, hogy a szív- és érrendszer működését és betegségeit vizsgáljuk.

Az utolsó két sorban pedig az anyaság és a szülés fájdalmáról van szó, amely az emberi test és reprodukciós folyamatok kutatásához kapcsolódik. Az anya- és gyermekkapcsolat, valamint az élet keletkezése fontos témák a biológiában és a reproduktív egészséggel kapcsolatos tanulmányokban.

Összességében a versben szereplő elemek sok lehetőséget nyújtanak a természettudományos tények és felfedezések vizsgálatára. Az anyagi tulajdonságok, az optika, az orvostudomány, az emberi test és annak működése mind-mind olyan témák, amelyekhez a mai természettudományi kutatások kapcsolódnak.

A vers Kosztolányi Dezső Osvát Ernőről szól, aki halálos ágyán fekszik. Egy szolga lassan fedi le meztelen, sovány testét a szolga. Az arcán sárgaság látható, szép ezüstfeje pedig gazdag díszekkel van ékesítve. A szíve piros és még a tapasz alatt is könnyeket sír. Tekintete Rippl-Rónai képeire emlékeztet, amelyeken a karakterek furcsa fölfelé-tekintéssel vannak ábrázolva. Az előadót figyelte, ahogy szeretettel nézi a képeket és szeretné magának és másoknak is lerajzolni őket. Azonban annyira sokáig nézte a villanyt, hogy végül elindult és kiment az éjszakába. Itt vágyakozik arra, hogy újra legyen és úgy akarja ezt, ahogyan anyjának a szülésekor fájt. Az anyának fájt, hogy a gyermek kiszakadt a szülőcsatornából és a földre került, és most ugyanez a fájdalom tölti el, hogy a lelke kiszakadt és soha többé nem lesz.

Magyar irodalomtudományi szempontból a vers a halál és az elmúlás témáját dolgozza fel. Kosztolányi Dezső művei általában a halál és az élet határvonalát feszegetik, és ez a vers sem kivétel. A versember (Osvát Ernő) halálos ágyán fekszik, és a leírások a testét és a szívének állapotát hangsúlyozzák. A képek és az említett művészek (Rippl-Rónai) magába foglalják a művészetet és az esztétikumot, és a versben tükröződő részletek hangsúlyozzák, hogy az élet és a szépség az elmúlás közepette is jelen lehet.

Nemzetközi irodalomtudományi szempontból a vers a halál és az elmúlás általánosan érvényes témáját és érzéseit fejezi ki. A halálról szóló versek és történetek az összes kultúrában megtalálhatóak, a fájdalom és az elvesztés univerzális témák. A versben megjelenő színek és képek utalhatnak az elmúlás sokféle aspektusára és élményére. Emellett a művészetre és a művészi kifejezésre való utalások is általánosak és más kultúrákban is megtalálhatóak a halál és az élet határvonalán.

Összességében a vers Kosztolányi Dezső Osvát Ernő halálának és elmúlásának érzéseit és témáját dolgozza fel, kiemelve az élet és a szépség folytonosságát és jelenlétét a halál közepette. A magyar és a nemzetközi irodalom szempontjából a vers a halál és az elmúlás általánosan érvényes témáit és érzéseit képviseli.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és több bibliai és vallásos elemet tartalmaz. Az alábbiakban kifejtem a verselemzést a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából.

Bibliatudomány: A bibliatudomány a Biblia kritikai vizsgálatával foglalkozik, azaz a szövegek eredetét, tartalmát és értelmezését próbálja megérteni. A versben található sárga, ezüst és piros színek szimbolikus jelentőséggel bírnak. Mivel a sárga szín a betegség és a halál jelképe lehet, ide kapcsolódhat a kórházi ágy, ahol az elhunyt fekszik. Az ezüst szín lehet a gazdagság, díszesség és előkelőség jelképe, míg a piros a szeretet, a szenvedés és a vér szimbóluma lehet. Ezeknek a szimbólumoknak a kontrasztja a versekben arra utalhat, hogy az emberi élet tele van ellentmondásokkal és válaszok nélküli kérdésekkel. A tapasz alatt síró csöppek pedig megmutathatják az elmúlást és az elkerülhetetlen halált. A falikarra figyelő szem és az ég alatt érzett vágy pedig utalhat az emberi lélek vágyára az örök életre vagy spirituális élményekre.

Patrisztika: A patrisztikus gondolkodás az ókori egyházi atyák tanításait és filozófiáját foglalja magában. A versben található szimbólumok és képek segíthetnek az ember lélektani és spirituális útjának értelmezésében. Az alakok és színek használata, valamint az anyai fájdalom szimbóluma arra utalhat, hogy a verse egyfajta spirituális útkeresést és elszakadást ábrázol, amely során az ember megpróbálja megérteni a halált és megtalálni az élet értelmét. Az anya és a szülés metaforája pedig az ember világra születésének és a saját életében való elindulásának gondolatával is összekapcsolható.

Skolasztika: A skolasztika egy középkori filozófiai irányzat, amely a racionális gondolkodásra és az értelem erejére helyezi a hangsúlyt. A versben a tanítvány és a tanító kapcsolatára utalások találhatók, amelyek a skolasztika filozófiai diskurzusához kapcsolhatók. A versben a szemrebbenés nélküli és komoly figyelem, valamint a rajzolás vágya szemléltethetik a tudásra és a megértésre való törekvést. Az érzelmi tapasztalatok és a személyes megtapasztalás fontossága a versekben arra hívhatja fel a figyelmet, hogy az intellektuális megértés mellett az érzelmek és az egyéni tapasztalatok is fontosak az emberi lélek fejlődése és egyéni útkeresése szempontjából.

Fontos megjegyezni, hogy Kosztolányi Osvát Ernő a halottaságyon című verse sokféleképpen értelmezhető, és a fenti gondolatok csak egy lehetséges szempontot jelentenek. Egyéb vallásos és spirituális megközelítésekre is lehet építeni az értelmezés során.