A vers teológiai szempontból azt a képet festi le, hogy az ember Isten előtt bűnös és szenvedő, de ugyanakkor a test és a vérszín kapcsán a feltámadás és a megváltás lehetőségét is megjeleníti.
A bibliatudomány szempontjából a vers az emberi lét keserűségét és a szenvedés árát emeli ki. Az ember bűnös állapotára utal a "véres" jelző és a "bánatok bakója" kifejezés is, ami azt jelenti, hogy az ember maga okozza a saját bánatát. A halálba táncolás azt is sugallja, hogy a szenvedés része az emberi létnek, amitől csak az öröm segíthet kiszabadulni.
A patrisztika szemszögéből a versben megjelenik a teste és a vére által megjelenített emberi szenvedés. Az emberi test szenvedése Bibliai megközelítésben az eredendő bűn következménye, ami miatt az ember elválasztódik Istentől és bűnt követ el. Ugyanakkor a versben benne lehet az örömhíre is a megváltásról és az angyali asszony képzetével pedig felmerülhet a Krisztus anyai aspektusa is.
A skolasztika nézőpontja szerint a versben megjelenik a test és a vére mint az emberi tapasztalat jelképei, amik közvetíthetik a lélek és Isten közötti kapcsolatot. Az emberi test és szenvedés lehetőséget ad arra, hogy az ember közelebb kerüljön Istenhez és megélje a vallásosságát. A "véres, édes óra" kifejezés, valamint a "piros ködön" átütő öröm azt sugallhatja, hogy az emberi tapasztalatokban rejlik Isten jelenléte és az, hogy Istenben találjuk meg az igazi örömöt.
Összességében a vers teológiai szempontból azt a képet festi le, hogy az emberi élet tele van szenvedéssel és bűnnel, de ugyanakkor az öröm és a megváltás lehetősége is benne rejlik. Az emberi test és a vér a szenvedés és a megváltás jelképei lehetnek, amik által az ember közelebb kerül Istenhez és megtapasztalhatja az örömöt.